Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1892
11 ból. A dáczittuffákról jegyzi föl dr. Koch Antal hogy »szilárdabb voltuknál és nagy tömegüknél fogva kiválóbb felület alakzat előidézésében lényeges szerepet játszanak a különben egyhangú területen.« 1) Egy harmadik közét az a szennyes-sárga, szürke vagy kékes szinti, sovány csillámos homokkő, melynek táblás rétegei alárendeltebben fordulnak elő a mezőség középső részein, de tetemes vastagságú rétegekben a terület északi felében pl. Bálványos-Váralja, Bethlen körül. A bethleni hídfőnél 30 méter magas sziklafalat alkotnak a homokkő padok. Úgy itt, mint a Szász-Nyires — Bálványos-Váralja közötti szakadatlan vonulatukban közvetlen okai a vidék festőibb configuratiójának. — Úgy a homokkövek, mint a tályagok nem ritkán elmeszesednek s homokos vagy agyagos márga rétegekbe mennek át. Legfontosabb kőzete a mezőségi rétegeknek a kősó, melynek telepei, tömzsei rendesen gipszszel együt vannak beágyazva a tályagokba. Deésaknán, Széken, Kolozson részint művelés alatt állanak ma is a telepek, részint művelték azokat a nem régen múlt időben is. Szász-Nyires körül 6 méter magas falat képez a Bandó patak balpartján kibúvó sószikla. Kolozsvár, Apahida, Szamosujvár, Széplak stb. sósforrásai és konyhasó kivirágzásai biztos nyomai a telepek elterjedésének. A mezőségi rétegek fölsorolt kőzetei kövületekben általában szegények. Valósággal ritkaság számba megy, ha az iszapolt tályagban egy microscopicus faunulára akadunk. E körülmény és a sótelepek váltig bizonyítják, hogy mezőségi rétegeink tisztán tengeri üledékek. Lássuk most már, hogy a fölsorolt kőzet-anyagok, a mezőségnek ezen jelleges üledékei miként járulnak hozzá a domborzati viszonyok alakulásához, minő jelleget kölcsönöznek területünknek? ’) Dr. Koch Antal. »Jelentés a kolozsvári szegély-hegységben 1888, évben végzett földtani részletes fölvételről.« Földtani közlöny XIV. 1884. 229 1.
