Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1888

— 10 —

Körülményes leirását adnom az egész állatnak azt hiszem, fölösleges, de felsorolom mégis azon jellegeit, melyek a faj megállapítása körül egyelőre zavarba hoztak.

A ruganyos, 16 —18 növekedési zónával csíkolt héjjak alakja általában tojásdad ugyan, de felső, záros párkányuk egyenes vonalban húzódik hátra s vagy észrevétlen hajlással olvad bele a hátsó párkány vonalába, ’) vagy szöget képez azzal. 2)

A héjjak félig átlátszók s ha — a mint legtöbbször — felületükön algák, infusoriumok ülnek is, még mindig jól áttetszők. Éhez képest a csápok és lábak mozgását, a bélcsatorna iszapszert! tartalmát, néha még a petefészekben lévő, vagy a lábakhoz tapadt tojásokat s a hímek kam- pós lábait is kivehetjük a héjjakon keresztül.

A héjjak hossza 7—12 mm. szélessége 5—7.5 mm., vastagsága 2—4 mm.

A mellső érző csápok befüződéseinek száma 16—20.

A hátsó, evező, ágas csápok nyele 9, szárnyas szőrökkel fedett tagból áll. Magoknak a csápoknak tagoltsága általában változó; de 7 tagnál kevesebbet, vagy 17-uél többet nem olvastam. Találtam azonban olyan egyénre is, melynek szóban levő csápjai a tagoltságban következő eltérést mutattak: a jobb oldali hosszabb ág 16 tagú, a rövidebb 7 tagú; a baloldali hosszal) ág 15 tagú, a rövidebb 14 tagú.

Az állat törzse 25—26 gyűrűből áll, nem számítva ide a legvégső tagot (cauda); de bele értve az ezt megelőző hátvonalat nem érintő félgyűrüt is.

A legvégső tag felső részén ülő tüskék száma 20—35.3)

A lábak vizsgálata valóban sok bajjal jár. Már maga a Grube által e czélból ajánlott módszer — hosszmetszettel felébe vágni az állatot — sem könnyű mesterség; én leg*) Lásd. E. Grube id. m. XI tábla 2-ik ábráját.

2) „ * ,, * » 3-k ábráját.

3) E. Grube az Estheriák és Limnadiák nemeiről szóié idézett munkájában hangsúlyozza, hogy ezen végső tag tüskéinek száma és alkotása, a faj keretén belül, ép oly kevéssé variálnak, mi it a minő eltérést mutatnak azok a különböző fajoknál s ép azért a