Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1886
8 — Nem. — Mit tegyen hát ilyenkor? — írja le nehány sorban kívánságát: „Uram! Tanulmányozni óhajtom az ország denevér-faunáját, legyen szives eszközöljön és eszközöltessen részemre gyűjtést saját vidékén!“ Ezt a felhívást nyomassa ki 2—3 száz példányban s küldje szét mindenfelé, 2—3 év múlva —a dolog természetéhez mérten — dolgozó asztalán lesz az ország legkülönbözőbb vidékének denevérje. Az anyag gyűjtők parányi jó akarattal sokat tehetnek. Hiszen az ugy van, hogy nem csak mi gyűjtünk a tanitók, hanem gyűjtenek a tanulók is, gyűjtenek a szülők és gyűjtenek az iskola- különösen a természetrajznak jóbarátai t. i. az orvos, a gyógyszerész, az erdősz, a mérnök' gyűjt ez erdőkerülő, az utmester, a balász, a mészáros, a harangozó stb. stb. — természetesen mindenik a maga munkaköre és foglalkozási viszonyaihoz képest. Fönnebb emlitém hogy csere utján használható anyaggal gazdagíthatjuk gyűjteményeinket. Kiemeltem e szót „használható,“ mert a tanszer árusoktól való bevásárlásoknál nemcsak az a baj, hogy jobbára nincs a mivel vásároljunk, hanem főleg az is, hogy az esetleg rendelkezésünk alatt álló pénzért, melyet csere viszony esetén szakmunkák, eszközök, atlaszok stb. beszerzésére fordíthatnánk, — mondom ezen drága pénzért, kapunk egy gombostűfej nagyságú, „csehországi“ (!) fltött-kopott gránát szemet, melylyel — ha typicus krystály alakját akarjuk szemléltetni tanítványainkkal — ugy járunk, . ... mint a hogy járnak pl. egy megcsonkított füles bagollyal, melynek jelleges toll pamatja nincs sehol, megette a moly! A természetrajzi oktatás sine qua uon-ját nem csupán a tanszerek, hanem főleg és elengedhetetlenül a jó tanszerek képezik. Hogy növendékeinket megtanítsuk jól látni, tapintani s általában érzékelni, arra minden buzgóságunk mellett sem elég egy innen-onnan előrántott ásvány, növény vagy állati individuum; kiváló súly fektetendő mindenek fölött az ob- jectum instructiv voltára. Ha nem ilyen az, akkor nem is tanszer, hanem igazán lim-lom, melylyel a kivánt eredmény
