Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1886
10 gok tárgyalása sok fölös anyagot kiván a mire bizony nem számit s nem is számíthat egy tanszerárus sem. Én még derekabb tanítványaimnak is juttatok egy-egy darab gyakrabban előforduló ásványt s éTiez képest az ilyenekből mindég bőséges készletet tartok és szerzek. Ha csereviszonyba lépünk továbbá megtakaríthatjuk az évenkénti sovány összegecskének egy részét s haszonnal fordíthatjuk eszközök, vegyi szerek, atlaszok, s egy-egy szakmunka boszerzésére. Fordíthatjuk azt a pénzt talán magára a csere-példány gyűjtemény gyarapítására is különösen ha látjuk, tudjuk, hogy kamatostól vissza kapjuk a tőkét. Iskoláinknak e czélból nem ártana, a természetrajz tanárnak évenként egy-egy gyűjtő excursiot tenni lehetővé, Miért vándoroljon ki az a sok érdekes drága anyag a külföldi tanszerárusok Comptoir-jaiba ? Miért ne gyűjtsék össze hazai középiskoláink ? Ha csereviszonyba lépünk végre elősegíthetjük egyikmásik collega magán érdekeit, privát munkálkodását az által, hogy saját vidékünk flórájából vagy faunájából összegyűjtenék részére az óhajtott anyagot. Mindezeket igy és ilyen formán szóba hozám négy év előtt már. Az a remény táplált akkor, hogy a természetrajz tanítói s különösen azok a kartársak, kik — az euyéin forma — szerényebb átalány s egyszersmind hiányosabb gyűjtemények fölött rendelkeznek, örömmel sietnek majd fel karolni ez eszmét s mindnyájunkra üdvös, előnyös csere viszonyba lépünk. Néhány középiskola s illetve kartárs reflektált is reá, de igazán kevés. Miért? — Nem tudom! Országos múzeumok, hazai és külföldi egyetemek intézetei, sőt még a tanszerárusok némelyike is szívesen bocsátkoznak ilyen viszonyba. Hát a közép iskolák miért zárkóznak el előle ? Talán valamennyi dúsan és választékosán felszerelt gyűjtemények fölött rendelkezik? — Irigylésre méltó állapot volna! Bőséges évi dotatiokban dúskálnak talán, melyből csak úgy könnyedén, számítás nélkül költekezve lehet kipótolni a hiányokat? — Alig hiszem.
