Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
IC kalácsok a barlangi medvének csontjai és erről mindjárt meg is győződhetünk. Nézzétek csak! Itt a lecsepegő viz kimosta az iszapos talajt és szép zománczos fogait mutatva egy koponya bámul reánk sötét szemüregeivel. A koponya alakján kivül, különösen ezek a jól kifejlődött ebfogak árulják el, hogy itt nem valami felebarátunk hamvai felett állunk, hanem igen is a 4-edkori barlang lakó medvék csontjait tapossuk. A barlangi medvék, oroszlánok, farkasok és hiénák mindnyájan a negyedkornak jellemző állatai voltak s mindannyian derekabbak termetesebbek valának, ma is élő rokonaiknál. Ezek a fenevadak sok sok ezer év előtt éltek. Való- szinűleg a legelső emberrel egy időben. Tartózkodási helyül rendesen a barlangok elsőbb, szárazabb csarnokait választották. A pesterei barlang első csarnokai is ilyen fenevadak tanyájául szolgáltak valaha s hogy a csontokat mégis itt találjuk a legutolsó, legmélyebben fekvő teremben; annak okát valamely óriási vizáradásban kell keresnünk, egy olyan vizözönben, a minőről pl. a szentirás emlékezik meg. Egy ily vizözön behatolhatott a barlang száján, megölte az ott lakó és oda menekült állatokat; széthullott váz részeiket pedig bemosta a barlang utolsó legmélyebben fekvő csarnokába s szemfedőűl beboritotta őket sárga iszapjával. A kihalt állatóriások között leggyakrabban találkozunk a barlangi medve, (Ursus spaeleus) csontjaival. Ezekből akár szekér számra lehet gyűjteni. A medvén kivül ritkábban fordulnak elő a barlangi hiéna (Hyena spaelea) és barlangi farkas (Canis spaeleus) csontjai. A csontok, daczára a hosszú időnek a mióta itt hevernek, egészen épek, csakhogy mállé- konyak. A kiásás alkalmával igen óvatosan kell elbánni velük, különben szét esnek, elporlanak. Ezek s ilyesmik megbeszélése után munkához láttunk. Gyűjteni fiuk! — Bezzeg volt eleinte kapkodás minden csont darab után! Nagy örömmel hoztátok elém a legkülönbözőbb váz részeket. Nem úgy barátaim! — Gondoljatok a barlangbóli vissza térésre is! Fölösleges lim-lomra nincs semmi szükségünk.
