Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
— 17 — Igyekezzetek az ősemlős maradványoknak legérdekesebb részéhez, egy-egy koponyához jutni! — Figyelmeztetlek arra is, hogy e barlangban már számtalan természet búvár kutatott, gyűjtött és keresgélt. A sok rendszer nélküli ásás következtében a törmelékes csontok egész halmaza hever itt szerte-szét. Kitartással kell ásnotok egy helyen mindaddig, a mig ember által érintetlen helyre akadtok s csak igy lehet aztán reményünk, hogy egy ép koponyát vihetünk innen haza. És elkezdődött a földalatti kutatás. Néhányan körültem segédkeztetek, a többiek szétoszoltak a csonttemető különböző részébe. A velem együtt dolgozók tudják legjobban mennyi földet ástunk ki hasztalanul s a földdel együtt mennyi kissebb nagyobb követ és törmelék csontot dobtunk félre. Már-már azt hittétek ugy-e, hogy nem is találunk ép koponyára? De bezzeg volt ám öröm mikor a legelső megmutatta foga fehérét! Az első után csakhamar a második, aztán a harmadik, negyedik és igy mind több és többnek körvonalai tünedeztek elő a nyirkos, zsíros barlang iszapból. Összesen 10 darab koponyát találtunk egy kis területen. Ezek közül azonban csak hármat szabadíthattunk ki épen. Általános öröm rivalgás tölté be az ivezetes csarnokot, midőn a legelső ki került évezredes iszap sírjából. Ez az öröm aztán még fokozódott, mikor a harmadik koponyát magasra tartva rá mutattam benne az ólálkodó barlangi hiéna fejvázára. Kíváncsian, meglepetve szemléltétek. „Csakugyan hiéna?“ — „De hát megélhetett ez az állat a mi éghajlatunk alatt?“ — Meg bizony barátim! mert a negyedkorban egészen más éghajlati viszonyok uralkodtak, más volt különösen a hideg és melegnek az eloszlása. Hiszen tudjátok hogy Szibéria jeges tundráiban is óriási növény evő állatok az őselefántokat és azoknak részeit találták és találják befagyva. Az őselefántok is a táplálékukra szükséges dús gazdag növényzetet tenyésztő meleg éghajlat alatt éltek ott. — No már ha Szi2
