Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
15 — barlang tetőzetén és talaján ismét elbocsájtja, kiejti magából s igy jőnek létre a kérdéses mész csapocskák. Beszéltünk aztán még a stalaktitek és stalagmitek közötti különbségről s megvizsgáltuk a dolgot alaposan. E közben lassanként haladtunk befelé a szeszélyesen kanyargó folyósokon, megvizsgálva az imitt amott sötétlő mellék fülkéket is. Élő lények világából mindössze néhány kis reczés szárnyú, fahéj színű rovarocskát találtunk. — (Ana- bolia pilosa.; Hova tovább annál nehezebb lett az előre juthatás. Hatalmas szikla darabok állják el utunkat, vagy V alakulag elszűkülő hasadékon kell előre hatolni a nélkül, hogy lábainknak biztos támaszt találnánk. Vajon nem jut- e eszetekbe mindenha az a függélyesen alá felé nyíló szikla torok, mely előbb engem s az én segítségemmel azután titeket is egyenként elnyelt? Ez a kémény szerű üreg a legnehezebben járható része a barlangnak. A kik először látogatnak el ide azoknak nagyobb részét ez a sötéten tátongó szikla torok riasztja vissza a tovább haladástól. A torok széléből egy nagyobb szikla párkány szökellik ki, erről lelógathatjuk lábainkat a titokteljes odúba. Vigyázzatok és várjatok! Itt lassan haladhatunk! Kéményseprő módjára vállaira s térdeim segítségével előbb én ereszkedtem alá s azután szívesen nyujtám oda nektek vállamat és térdeimet lépcsőül, hogy bevezethesselek a barlang azon utolsó legnagyobb csarnokába, melyben örök álmukat alusszák a rég-rég elavult idők óriásai. Nézzetek körüli Hová jutottunk?! Egy átlag 16 méter átmérőjű csúcsíves terem ez, melynek magasságát 25—30 méterre tehetni. 3—4 fáklya kormozó világánál csak alig vehetjük ki a csarnok zeg-zugos körvonalait. Alját zsíros, agyagos, sárga iszap, az u. n. barlang iszap tölti ki, melyben halommal hevernek a diluvialis korszak barlanglakó emlőseinek maradványai. Csont és csont roppant mennyiségben! Ez az óriások temetője, melyről a mese szóllott. Mi azonban tudjuk, hogy a termetes lábszár csontok és bordák, az ágas-bogas csigolyák, ökölnyi térd-
