Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
vagyunk. Az egész barlang 16—17 ilyen, vagy eliez többé- kevésbé hasonló csarnokból s e csarnokokat összekötő szeszélyes folyósokból áll. Előbb meglehetősen száraz talajon haladtunk befelé s legföllebb a tetőzetről lehullott, alázuhant kissebb nagyobb kövek akadályozták lépteinket. A barlang folyosója által összekötött minden tágasabb csarnoknak oldalára vagy homlokára fel volt Írva száma és neve. Emlékezhettek még pl. a „Hauer csarnokra,“ mely egy híres földtani tudós nevéről lett elkeresztelve, vagy a „Zichy,“ „Petényi“ csarnokokra stb. A csarnokok alakja szeszélyesen különböző ugyan, de általában mindenikben csaknem ugyanazon képet világították meg fáklyáink. A belsőbb termekben a talaj nedves a tetőzetről alá csepegő víztől, mely helyenként kis tócsákba gyűl ősze. Honnan kerül ide a viz? Tudjátok mindannyian! hiszen volt szó róla az iskolában. A légkörből földünkre jutott viz a konyha- vagy humus rétegen átszűrődik, a kőzetek ha- sadékaiba jut, likacsaiba hatol s ez utón alább és alább szivárog a mig csak áthatlan rétegre nem akad. Ez a barlang mészkőbe van vájódva s a mészkőről tudjuk, hogy az nemcsak repedékes, de a viz által oldható is s mint ilyen utat enged magában a talajvíznek. így szivárgott bé a viz a barlang vastag boltozatán keresztül. Amoda fenn a tető- zetten látjátok már cseppekbe gyűl össze s aztán saját súlyánál fogva a barlang talajára esik alá. De nézzétek csak meg figyelmesen ! Hol gyűlnek össze a viz cseppek és hová esnek le? A barlang tetőzetéről kis mészcsapocskák csüngenek alá. E mészkő csapok végeiről csepeg le a viz. Hová? A talajon már messziről is szép fehér folt árulja el a helyet. Nézzük meg közelebbről! Mit találunk itt? Az alácsepegő viz, úgy látszik, mintha az évek hoszu során egy kis halmocskát, vagy épen tornyocskát épített volna fel. No és mi jut erről eszetekbe? Egyszerre kiáltjátok: „a stalaktitek és stalagmitek“ Helyes! A beszivárgó szénsavas viz útjában sokat felold a mészkő anyagából s a feloldott anyag egy részét a-Iá-