Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885

— 13 —

Ürgeteg, Esküllő, stb. stb. községek terültek el a Körös két partján. Imitt-amott mészégető kemenczék füst oszlopa emelkedett a tiszta tavaszi légbe s mig fejünk felett, a márvány szirtek magasba nyúló csúcsai körül karcsú sólymok kergetőzve szelték a levegőt, addig lenn a völgyben, a hoszu vasúti vonat dübörögve száguldott N.-Várad felé.

Maga a barlang, mely sötéten ásított mögöttünk másfél méter magas nyílásával, igen tömör mészkő sziklába van vájódva. A bejáró körül, a márvány szírt simább helyei telidesteli vannak írva az ide látogatók neveivel. Mi is fel irtuk a mieinket. E közben a barlang történetéről is beszéltünk egy- s mást.

A mint a vidéken lakó emberek mesélik e barlang 45— 50 év előtt lett ismeretessé. A szomszéd oláh falubeli vén emberek még emlékeznek reá, hogyan üldözték az élesdi katona fogdosó hajdúk a falu egyik legényét egészen a barlang sötét odváig. A legény menekült tovább. A barlang titkos csarnokai elrejtették szem elől s el is temették örökre. Nem látta többé visszatérni soha, senki. A falubeli bátrabb legények keresésére indultak aztán, de hasztalanul; hire-ham- vát sem találták. Mi történt vele? nem lehet tudni... Annyi bizonyos, hogy óriások lakták e barlang sötét csarnokait és titokzatos folyosóit. Lehet, hogy azok okozták pusztulását. 25—30 év óta sok nagyvárosi pápaszemes tudós keresi fel e barlangot, hogy összegyűjtse az óriások csontjait, melyek borzasztó mennyiségben hevernek ott, mélyen-mélyen a föld gyomrában a barlang utolsó legúagyobb csarnokában.

Mély érdeklődéssel hallgattátok e mesét, mely a barlangról szól s melyből annyi csakugyan igaz, hogy rég kihalt óriás állatoknak csontjai porladoznak benne s e csontokért sok pápaszemes tudós és nem pápaszemes ifjú barátja a természetnek látogat el ide.

Vizsgáljuk meg hát ez érdekesnek kínálkozó barlangot.

Gyújtsátok meg a fáklyákat! Most lehajolva tartsatok utánam.

íme alig léptünk egy nehányat és már fölegyenesedhettünk. Egy kis teremben, a barlang első csarnokában