Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885

tek egész sorára tehettünk szert. Észrevétlenül telt az idő s mi egyszerre csak ott találtuk magunkat a barlangot magába záró begy lábánál. Itt pihenőtt kellett tartanunk.

Egy szives falusi oláh gyümölcsös kertjének árnyas fái alatt, a zöld fű bársonyos pamlagára telepedtünk le, hogy kevés pihenéssel annál több erőt nyerjünk azon út fáradalmainak elviseléséhez, mely a hegy meredek oldalán a barlang szájához vezet. A pihenő hely lombsátorát egyszerű szilvafák képezték ugyan, de az üde-zöld gyepszöuyeg, a friss tavaszi levegő, a lábainknál s körüliünk szerteszét legelésző pajzán gidócskák fölötte kedvessé tették e csöndes falusi kertet, melynek zöld pázsitjából imitt-amott iromba nagy mohos márvány tuskók emelkedtek ki. E hatalmas szikla darabok valaha — némelyik talán nem is olyan régen, — ott díszelegtek fenn a magasban, a hegy koronáján, a hol a sólyom madár fészkel; de jött az égi háború haragos villáma karöltve az idő mindent össze morzsoló fogával és ledönté őket a magasból a mélybe, a hegy-óriás fejéről, annak lábai elé.

Nos? talán elég is volt a pihenésből?! — Fel fiuk! Fel! — Fel, és előre fel! —

Kirándulásunk egyik legterhesebb része következett.

Meredek elvadult ösvényeken, 60—7 0 cm. vastag sziklalépcsőkön kellett megmászni a meredek hegyoldalát. A kecskéket őrző kis pásztorfiu, ki nyáját odahagyva a hegy lábánál csatlakozott hozzánk ritka ügyességgel haladt előttünk. A naphevétől csillogó bokrok között gyorsan talált utat magának s persze bizony megmosolyogta onnan felülről egy-egy kiálló szirtről a mi lassan haladó csapatunk kényes, városias mozdulatait. No de egy-két perez — mindössze is talán 10 — és mi is ott voltunk fenn, a hegy oldalának körülbelül a közepén, a barlang szája előtt.

Itt azután pompás panoráma tárult fel előttünk. Beláthattuk a Körös völgyének jókora részét a Királyhágótól egész a N.-Várad felé elvonuló lankásabb dombokig. Szembe velünk az erdő koszurozta ltézhegység lánczai szegélyezték a látóhatárt. Alatta Alsó- és Felső-Lúgos, Élesd, Tinód, Tötös,