Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1884

á sétatéri tó véres vizéről.

Az 1883-ik év május havának közepe táján történt, hogy húzamos esőzésekre szép, derült, napfényes idő következvén, a szamosujvári sétatéri tó vize egyszerre „vérré változott“ illetőleg élénk tégla- vagy inkább — hol világosabb hol sötétebb— minium vörös színe által vonta magára figyelmemet.

A sétatér árnyas fái alatt járó-kelő laikusok egyelőre nem igen látszottak figyelni s reflectálni a szembetűnő jelenségre. Kérdezősködéseimre közöubösen jegyezték meg, hogy „a víz megvan romolva, rozsdásodva,“ s hogy ez épen nem az első eset a szamosujvári sétatéri tó tükrén. — Később, a mikor mind nagyobb és nagyobb terjedelemben és élénkebben vörösödött meg a tó felszíne, naponként mind többen és többen áldogáltak meg a parton, kiváncsian vizsgálva a meglepő tüneményt s keresve, találgatva az okát a viz ilyetén megromlásának, megrozsdásodásának.

Magam fölötte érdeklődtem a szembetűnő s megvallom előttem is szokatlan jelenség iránt s az egész nyár folyamán szorgos vizsgálódás tárgyává tettem a tavat. A megfigyelésnek néhány érdekes faunisticai adat lett eredménye, melyeket annak idejében a kolozsvári orvos-természettudományi társulat értesítőjében közzé is tettem; de a melyeket, mivel minket szamosujváriakat specialiter érdekelnek, helyén valónak látok itt is elmondani.

A folyók, kisebb nagyobb álló vizek, tavak, pocsolyák, sőt a tengerek állandó vagy időszakos színesítése is általában nem tartozik a nagyon ritka tünemények közé. A „Fehér“- és „Fekete“- a „Sárga“- és „Vörös-tenger,“ a „Kék-Nilus“ és „Fehér-Nilus,“ a „Fehér“- és „Fekete-Körös“ stb. stb. kétségen kívül az illető tengerek s illetve folyók ilyen vagy amolyan, hasonló vagy legalább megközelítő színétől nyerték nevüket. Nos ha már ily nagy víztömegeknek a szinesité-