Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879
4 „Szép“ Árá idejében Örményország ássyriai tartományivá lett. (1200 Kr. e.) De Bárujr (Párujrj az országot a ninusi igától megszabadítván, (890) ő önmagát nevezte ki királynak. I. Digrán (Tigrán, 580—535) az ország határait nagyon kiterjeszté; azonkívül a belső elhaladásról is gondoskodván, városokat alapított és nagyszerű épületeket építtetett. Habár a Herkules-erejű Váhákén, Dáriusnak minden rárohanását megsemisítette és Örményország éjszaki részének függetlenségét megőrizte; mégis Nagy Sándor Örmény- országot 330-ban macedóniai tartománynyá tette ... és így véget vetett a csaknem 18 századig tartott H á j k - uralkodóháznak. Az örmények kezdetben Zoroáster vallását követték, melyet később az ássyrok és görögök bálványimádásával vegyesíttettek. Bálvány templomban bővelkedő városok voltak: Ármávir, Thil, Ásdisád, Pákáván. („Ásd“ örményül bálványoknak bemutatandó áldozatot és „pákin“ bálvány oltárt jelent.) 2. Az Arságuni (Arsácida) uralkodóház. N. Sándor halála után a zavargás által szétszakgatott Örményországot VI. Arság vagyis I. Mihértád (a párthus Mitridát, 150 Kr. e.) bírta, ki az ő fennhatósága alatt V á- g á r s á g nevű öcscsét tette Örményország királyává. Ezen időtől kezdődik az örmény Á r s á g u n i uralkodóház (146-tól Kr. e. — 428-ig Kr. után.) Vágárság (Válárszák) 22 évi (146—124) uralkodása alatt egy részről a külső ellenségektől fegyverrel védte meg az országot, más részről intézkedései által belsőleg hozta azt rendbe. Tetteinek koronáját azon üdvös cselekvénye képezte, hogy az ássyr származású Már Á b á s által megiratta a bábyloni kir, könyvtárból az örmények történelmét.
