Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)
1918-10-11 / 242. szám
2 oldal. S’Z A M O > öl* október 11 242. xrarfüggetlenségét és biztosítsák a magyar nemzet jogainak a megóvását. A német szövetség azért kellett Magyarországnak, mert hosszabb idő óta szembe találtuk magunkat a cári autokrata orosz hatalomnak fenyegető törekvéseivel. A háborút folytatni kellett azért, mert ellenségeink hadicéljai egyenesen létünket fenyegették. Ha Szerbiát nem vertük volna meg és az orosz birodalom és Románia nem hullottak volna ki ellenségeink sorából, — más békefeltételekkel találnék magunkat szemben. A háborúba Magyarország nehéz szívvel ment bele! Kezdettől fogva védelmi harcot folytattunk! Az ország mai helyzetében az I összes magyar hazafiaknak koope- j rációja szükséges, ez azonkan csakis | a belpolitikai kérdéseknek a kikapcsolása mellett lehetséges“. H szatmári magán- tisztviselők helyzete Szatmár, okt. 10. Az ötödik év óta zugó vérzivaíar nagyon sok exzisztenciát tett tönkre és sok emberből csinált máról holnapra gazdagot. Az előbbiekhez egy egész nagy társadalom, a sokkal jobb sorsra érdemes tisztviselő társadalom tartozik. Az állam a maga tisztviselői megélhetését részben természetbeni segítséggel, részben ruhabeszerzése és más segélyek folyósításával teszi könyebbé. Persze ez a segítség sem egyenlíti ki a békejavadalmazás és a mostani árak között fennálló külonbözetet. Lássuk csak azonban a magántisztviselőket! A magántisztviselők tekintélyes része, mint bankok, gyárvállalatok, üzletek nélkülözhetetlen tisztviselői fel vannak mentve. S mondhatjuk, hogy ma ezeknek a tisztviselőknek, — kiknek munkaadói mesés hasznokat vágnak zsebre, — a vállalatok nagy része felmentéssel fizet. Vannak aztán tisztviselők, akiket a nyugdíj köt egyes vállalatokhoz. Ezek aztán éppúgy, mini a felmentettek, olcsó és jó munkaerők, mert kötve vannak a vállalathoz. A vállalatok aztán élnek is a kezükbe adott hatalommal. Még ma is vannak Szat- máron vállalatok, melyek akkor, amikor az állam a drágasági pótléknál a 100 százalékos kulcsot vette alapul és a várakozási időt három évre szállította le, még ma is 25—30 százalékos drágasági pótlékkal boldogítják tisztviselőiket s az ötödik éve tartó háború alatt a törzsfizetéseket egyáltalán nem emelték. Ez ellen tennünk kell! Mert ha még ma sem tudják megérteni a munkaadók, a termelési eszközök birtokosai, hogy ami a magántisztviselők osztályának életszínvonalát emeli, az szükségképpen emeli a munkaadónak és az államnak is érdekét, ha nem tudják megérteni, hogy mindazokban az államokban, melyekben magas munkabérek vannak és megfelelő munkaidő van, a szociális haladás, az ipari és kereskedelmi termelés jelentékenyebb, erősebb, hatalmasabb, ha ma sem tudják ezt megérteni, akkor nekünk kell kényszeritenünk őket ennek a megértésére. Itt az utolsó óra, amikor meg kell mozdulnia az egész magántisztviselő társadalomnak. Meg kell alkotnunk a magán- tisztviselők szövetségét, hogy adott esetben, mint egy ember léphessen fel az egész magántisztviselő társadalom. És. a felemelt szónak mindenkor meg legyen a megfelelő súlya. Hogy legyen egy szervezet, mely tömöríti a ma még széfforgácsolt erőket s küzd azokért az ideálokért, melyek a magántisztviselők létérdekének alapjait teszik. Nem anomália e, hogy Magyarországnak meg ma nincsen megfelelő törvénye? , A magántisztviselők jogviszonyait még ma ■ is a 45 éve hozott ipariörvény és részben ! a kereskedelmi törvény elavult paragrafusai szabályozzák. Éppen azért küzdenünk kell elsősorban megfelelő törvény megalkotá j sáért, a kötelező nyugdíjbiztosításáért és a > tisztviselői " pragmatika megalkotásáért, j Programmunkba kell vennünk a női munka ' egyenjogúsítását is, mert egyenlő munkáért j egyenlő fizetés jár. Nem kevésbbé fontos : az egységes munkaidő megállapítása sem. j Óriási kérdések ezek, amelyeket rá- i bízni a véletlenre, az önmagától v3ló meg- | oldásra nagy bűn és veszedelem volna. Ne j felejtsük el, hogy amit a jövő hozhat, azt í csak úgy fogja hozni, ha mi magunk te- j remijük meg magunknak. J Egy magántisztviselő. Képes lap az anzix-kártyókról. Újságíró embernek, mint aki a nyilvánosság számára dolgozik s aki irás- közben mindig azt hiszi, hogy amit most ir, azt mindenki elolvassa, alig lehet nagyobb öröm, mint az, ha az emberek közt megfordulva valamelyes tanujelét látja j megnyilatkozni annak, hogy csakugyan j elolvasták, amit irt. Sokszor még az is | jól esik, ha rosszalólag nyilatkoznak az Írásáról, mert inkább rosszat mondjanak, mint semmit. Ilyenfajta örömet szerzett nekem tegnap Hatvani Béla tanár-barátom, az ösmert nevű festőművész, aki rosszalólag tette szóvá, hogy miért nevezem ezeket a szerény kis Írásokat anzix-kárty óknak, í amikor van erre egy teljesen jó és megfelelő magyar szp: képes levelezőlap vagy rövidebben képeslap. Éreztem, hogy a tanár ur alapos és indokolt hibát húzott alá kék ceruzájával az írásbeli dolgozatomban és ezennel engedelmesen kijavítom a hibát, képeslapot írok anzix helyett. Mentegetőzésül csak annyit tudtam felhozni, hogy szakképzett magyar nyelvész legyen, aki a magyar nyelvben el tud igazodni, hogy melyik a magyar szó, melyik az idegen, amikor például egy olyan tősgyökeresen, egészségesen magyarul hangzó szóról is, . mint „piros“ ki van derítve, hogy azonos a görög „pürősz“-szál. De ha már itt tartok és mivel ez az eddigi írás rövid ahhoz, hogy a Szamosban egy önálló anzix-kártya, akarom mondani képes lap legyen belőle, alkalmat veszek arra (ez is germanizmus), hogy megemlítsem: már egyszer jelentősebb formában is szerepelt az életem sorján az anzixnak képes lev. lapra való fordítása. Lehettem úgy hatod vagy heted éves jogász, jó szülém (ez csak elég magyaros !) már vagy hét alapvizsga magasan felemelt diját tette postára, minélfogva a falumban azt hitték, hogy én leszek az ország legképzettebb jogásza, mert a többi falumbeliek nem vitték többre két alapvizsgánál. Pesten voltam és ügyvédi irodát kerestem, ahol ezt a nagy jogászi képzettséget praxisban is érvényesítsem. Pesten nagy volt akkor irodai munkát kereső jogászokban a kínálat s én öt képviselő ajánló leveleivel indultam el állást keresni, ahol havi 60 koronáért sommás keresete- j két másoljak vagy a bíróság knál jogerőt nézzek. Luby Béla, néhai Luby Géza, Benedek János, Vázsonyi Vilmos és Bartha Ferenc képviselők támogattak, hogy állásba jussak. Akkor még nem tudták, hogy munkapárti lap szerkesztője lesz belőlem. Nagyon untam már az állapotot, különösen a koszttal, ami abból állott, hogy reggel vettem egy hatosért egy füstölt keringet, azt a zsebembe tettem és egész nap csipegettem. A füstölt heringnek ugyanis olyan cudar volt az illata, hogy elverte a legjobb étvágyat is. így állít ott am be egy ügyvédhez, aki hajlandó is volt akceptálni, ha tudok gyorsírást és tudok németül. A füstölt hering szaga igen az orromban volt s elszántan vállaltam mindent. Tudok gyorsírást is, németül is, mint a vízfolyás. Próbáljuk meg, szólt a princi- jelölt, előbb a gyorsírást s a hátam mögött állva nézte, mit Írok a diktandójára. S én irtani elkeseredett vakmerőséggel hirtelenjében kitalált idényeket, amikre a principális fejcsóválva jegyezte meg: Én is tudok gyorsírást, de az nem igy van. — Bizonyára más rendszer szerint tanult az ügyvéd ur, mint én, feleltem elszántan. — Na jó, lássuk a németet s azzal idead egy német levelet, hogy fordítsam le magyarra: Euer Wohlgeboren! Sehr geehrter Herr Collega! Ezt pompásan le tudtam fordítani magyarra szószerint. — Ihrer Ansicht nach .. . Az Ön képeslevezőlapjának vétele után, fordítottam szabadon, egész szabadon. Na fiam, szólt közbe a fordításra az ügyvéd, úgy látszik, hogy maga a német nyelvet is más rendszer szerint tanulta, mint én .. . A lépcsőn lefelé menet egyik kezemben az öt képviselő ajánló levelét szorongattam, a másikkal nagyokat csipegettem a zsebemben levő füstölt heringböl... [3 A városi közigazgatás reformja. Budapestről jelenti tudósítónk : A belügyminisztériumban javában dolgoznak a köz- igazgatás reformjáról szóló törvényjavaslaton. Tudósítónk illetékes helyen a következő információkat k^pía a készülő javaslatról : A javaslat szerint a városi tanács hatásköre az eddiginél lényegesen kisebb lesz. A tanács alkalmasint csak a közgyűlés rendeletéinek és a kormány intézkedéseinek végrehajtója lesz. Az előkészítés nagy munkája a városi tanács hatásköré- cől a közigazgatási bizottság hatáskörébe megy át, e célból a javaslat lényeges változtatásokat tervez a közigazgatási bizottság mai összetételén. A közigazgatási bizottságban a jövőben nagyobb számban vesznek részt a választott tagok és a közigazgatási bizottság feladata lesz előkészíteni a közgyűlés elé kerülő ügyeket. A közigazgatási bizottság szerepel majd íeleb- bezési fórumként ama ügyek nagy részénél, amelyek ma felebbezés folytán mint második fórumhoz a tanácshoz kerülnek. A főispán hatásköre is lényegesen csökken, különösen a kinevezéseknél. Azokra az állásokra, amelyeket eddig főispáni kineve-
