Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)
1918-09-11 / 216. szám
2 óidul. SZAMOS (1918. szeptember 11., 216, mám,) „A veszedelem érzeténeik elmúlása** Irta: Tisza István Olasz harctér. Azt mondják, minket életbevágó baj már nem érhet, ezért sülyedtünk vissza a köznapiságba, ezért van az, hogy a háborúnak csak a nyűgét érezzük immár s többé nem a komolyságát. Istenem, hát lehet olyan vaksággal sújtott magyar ember, aki igy gondolkozik? És ha akad ilyen, ha terjed ez a végzetes képzelődés és éreztetni kezdi a közszellemet megmételyező hatását, nem kötelessége-e mindenkinek, akinek szava többkevesebb súllyal bir az országban és mindenekelőtt nem kötelessége-e a hazafias magyar sajtónak, hogy a még mindig folyó élethalál-harc. a még meg nem szűnt életveszély tudatára fölrázza a nemzetet s az elfásulttá, közönyössé váltaknak nap-nap után fülébe harsogja, hogy ma is a mi föl- darabblásunkért folytatják ellenségeink a küzdelmet, s hogy ha — hála a nemzet emberfölötti erőfeszítéseinek — hazánk szent földjétől távolabb folytathatjuk is ezt a létünkért való harcot, ez csak addig tart, amig hü marad a nemzet önmagához, amig kinn a harctéren és benn az országban él' az első háborús évek nemes, lelkes, a győzelmet biztositó hangulata. Igaz, levertük, megőröltük épen azoknak a közvetlen szomszédainknak erejét, akik a mi testünkre éheztek, de vájjon nem álltak-e helyettük uj erők az ellenséges csatasorba ? és vájjon nem hirdetik-e ezek épen napjainkban merészebben, leplezetle- nebbül mint bármikor, hogy levert ellenségeinknek a mi szétdarabolásunkra irányuló hadicéljaikat magukévá teszik ? Előttem van egy olasz repülő által ledobott, a magyar katonához magyar nyelven intézett fölhívás, amelyik arra figyelmezteti a magyar katonát, hogy „harcolnia ravasz urai ellen kell, akik ellenségei az ő jogainak s a nemzetek szabadságának.“ Ez a fölhívás ellenségeink békecéljai közé ezeket sorozza: a cseh-tót állam függetlensége, amelynek fiai olyan hősiesen harcoltak az oroszok, olaszok és franciák mellett; szágban, aki rajongana a vérontásért és mintha nem tudná mindenki, hogy kénytelenek vagyunk szenvedni, mert életünkre törnek, és addig fogunk szenvedni, amig a cseh-tót állam, Nagy-Szerbia, Nagy-Romá- nia és más hasonló „nép’fölszabaditások“ gonosz merényletét csak a magyar haza- szeretet és a magyar vitézség háríthatja el fejünkről. Ugyanez a lap „lapos hazugságnak“ mondja azt, hogy „megtámadott határainkat védjük“ és szemünkre veti, hogy mindenkinek van valóságos célja a háborúban, csak nekünk nincs. Valóságos célja ? : Hát a gonoszul megtámadott haza védelme nem az ? Hiszen ha nem az, akkor célja nincs csak a rablónak, a hóditónak, a más életére törőnek, és akkor épen azok, akik harcias mivoltunkért vádolnak, azt vetik sze- műnkre, hogy hóditó célzattal nem folytatjuk a háborút. Hát vájjon mind ennek láttára nem kelí-e eszünkbe jutni, hogy az Úr eszét veszi el annak, akit el akar veszíteni ? És vájjon nem kell-e minden erőnket, hazánkért remegő lelkünk egész hevét, egész ékes- i szólását latba vetnünk, hogy az igazság tu- j datára ébresszük a nemzetet ? __ Az igazság az, hogy vad, elszánt, bor- j zalmasan komor élethalál-harc foly épen j napjainkban, s hogy épen a magyar nem- j zet sorsa, a magyar állam léte ma is koc- I kán forog. Ellenségeink győzelme hazánk I földarabolását, vagy legalább is megcsonkítását, jövőnk veszélyeztetését jelentené, ma is s ezt a yeszélyt csak akkor háríthatjuk el, ha a végsőre kész elszántsággal küzdjük végig a nemzeti létért vívott szent védelmi háborút. Ebben a háborúban — minden mást félretéve — vállvetve kellene küzdeniük mindazoknak, akiknek a veszélyben forgó haza megmentése lebeg szemük előtt. Fatális szerencsétlenség, hogy vannak ezek között is, akiket ebben a munkában megtévesztett a pártszenvedély. Ezekben a tévedésük dacára a hazafit becsülöm s velük a háborúval kapcsolatosnemzeti érdekek szol- i gálatában parallel utakon haladhatok ma is. a délszláv állam függetlensége, mely magában egyesíteni fogja a három családot: szerbeket, horvátokat és szlovéneket; Romániának visszaállítása és egyesítése az erdélyi, bukovinai és bánáti román területekkel. Hogy ilyen fölszólitásra milyen visszhang kél a magyar katona lelkében, arról bizonyára nem kell beszélnem. Itt, a magyar csapatok tiszta, nemes légkörében él az első idők halálraszánt hazaszeretete, lehetetlenséget nem ismerő szent áldozatkészsége. Mit kell ennek a magyar katonának gondolnia, éreznie, ha addig, amig messze olasz földön kemény elhatározással áll őrt hazájáért három világrész reánk törő túlerejével szemben, a távol hazából az a hir jut el felé, hogy ott visszasülyed- tek a köznapiságba, marakodnak, üzérkednek és gyűlölködnek az emberek, hiszen tehetik, mert immár a háború komorsága megszűnt, elmúlt felőlünk a veszély. És vájjon nem az enyészet lehellete, a fölbomlás szaga érint-e bennünket, ha egyik legelterjedtebb magyar lap annak ront neki, mint gyűlölködő békebontónak, aki a becsületes mag,, r.r ember jogos fölháboro- dásával bélyegzi meg a magyar kishitüek aknamunkáját s a hazafiasán gondolkodó magyarokat egyesülésre hivó szózattal szemben védelmébe veszi azokat, „akik nem rajonganak a vérontásért, akik tudni szeretnék, hogy miért és meddig szenvedünk.“ Mintha volna egyetlen ember az orMásként áll a dolog azokkal, akik már | évek óta igyekeznek élösködni a nemzeti i megpróbáltatásból és szenvedésből, akik ! következetesen ássák alá a nemzet ellenálló j képességét, erkölcsi erejét, akik konkolyt i hintenek a hazában, bizalmatlanságot, gyü- j lölséget szítanak szövetségeseink ellen s legádázabb ellenségeink számára őrzik meg rokonszenvüket. Ezek nem belpolitikai ellenfelek, akiktől véleménykülönbség választ el bennünket, hanem — akaiva nem akarva — a létünkre törő kűlellenség segítőtársai. Háborúban vagyunk ; mindenünk kockán forog. Aki ilyen pillanatban zsibbasztja meg a nemzet karját, lankasztja kardot forgató jobbunkat, az ellenség, akivel mint ilyennel kell szembe szállania minden be- csiyetes magyar embernek. ~n-r »T iTiTtr^-rt — vr —--LEGÚJABB Be van fejezve a német visszavonulás Bern, szept. 10. A lapok egyértelműen megállapítják, hogy a német visszavonulás befejezést nyert és hogy a béke-megbeszélések igy egybe esnek, annak megvan a jelentősége. Az optimista felfogásnak ma sokkal több alapja van, mint bármikor Oroszország összeomlása óta. Basel, szept. 10. A Reuter ügynökség hadi tudósítója jelenti, hogy az angol-francia előrenyomulást feltartóztatták. A németek nagy tartalékokkal rendelkeznek. A Hindenburg-vonal áttöréséről szó sem lehet. Fontos ujitásoh a telefon használata körül Változások a telefondíjak fizetó* sében — Különböző számok állandó összekapcsolása — Kedvezmény az orvosoknak Szatmár, szept. 10. A magyar államvasutak mintájára most megalkották a telefonüzletszabályzatot is, amely 49 szakaszból áll. Az üzletszabályzat, amely ma jelent meg a Posta- és Távirda- rendeletek Tárában, október 1-én lép életbe és számos fontos újítást tartalmaz. Ujitás az, hogy: valamely telefonelőfizető telefonját minden ellenszolgáltatás nélkül mások is használhatják, ha a telefonelőfizetö azt megengedi. Közérdekű beszélgetésekre azonban minden előfizető díjmentesen köteles telefonját átengedni. A postakincstár fontos követeléseket támaszt a telefonelőfizetőkkel szemben, azonban a szabályzat 3-ik szakaszában kiköti, hogy a telefonszolgálatának igénybevételéből kifolyólag semmiféle anyagi felelősséget sem vállal és semilyen kártérítés nem ad ama károkért, amelyek a telefonszolgálat beszüntetése, közlekedési akadályok, üzemzavarok fellépése, téves vagy késedelmes kapcsolások, vagy az összeköttetés megszakítása és egyéb tévedések következtében előállnak. Annyit igér a postakincstár, hogy az állam a távbeszélő titok megvédéséről gondoskodik és a hivatal személyzetének tilos a telefonon folytatott beszélgetést kihallgatni, vagy erre másnak módot nyújtani és tilos a személyzetnek elmondani, hogy mit hallott telefonon. Kedvezményeket is nyújt a postakincstár, például a hírlapoknak. Ujitás, hogy az orvosi gyakorlatot rendszeresen folytató szatmári orvosok abban a kivételes kedvezményben részesülnek, hogy telefonjukat, ha azt nem mással közösen bérlik, mérsékelt díjért korlátozás nélkül használhatják. Fog- technikusok e kedvezményre nem tarthatnak igényt. Eletbelépteti az üzletszabályzat a háború alatt beszüntetett azt a gyakorlatot, hogy telefonon is lehet táviratokat feladni Ha az előfizető állomását táviratok feladására is használni kívánja, azt előre bejelenti annál a hivatalnál, amelyhez be van kapcsolva. Az előfizető a rendes távirási dijakon felül táv- iratonkint 10 fillért, háborús pótlék fejében 20 fillért és a sürgönyblankettáért 10 fillért, összesen tehát külön 40 fillért köteles fizetni. A nyilvános telefonállomásokról szintén lehet táviratokat feladni, de a telefon használatáért táviratonkint külön 20 fillér dij szedendő. Állami táviratokat, hírlapi sürgönyöket és utalványtáviratokat telefonon nem lehet feladni. Külföldre szóló idegen nyelvű táviratok legfeljebb csak 50 szóból állhatnak. A telefonállomások tulajdonosai érkező távirataikat telefonon is átvehetik, illetve a táviró hivatal által felolvastathatják. Ezért összesen 30 fillér pótdijat kell fizetni. Ujitás az is, hogy azok az előfizetők, akiknek ugyanahhoz a hálózathoz kapcsolt egynél több távbeszélő állomásuk van, kérhetik, hogy a központ állomásaikat a postahivatal szolgálati idején túl terjedő időre állandóan összekötve tartsa. Ilyen összeköttetés különböző előfizetők állomásaik közt is bérelhető.
