Szamos, 1918. július (50. évfolyam, 155-180. szám)
1918-07-07 / 160. szám
Ötvenedik évfolyam. 160-ik szám. Egyes szám Pályaudvarokon 16 fillér. SZATMÁR-NÉMETi, 1918. Felelős szerkesztő; Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. VASÁRNAP, JULIUS 7. ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN; Egy évre 30K~f. Fél „ 15 K -f. Negyedévre 7 K 50 f. Egy hóra 2K80f. Hirdetési dijak előre fizetendők. SZERKESZTŐSÉG Rákóczi-u. 24. KIADÓHIVATAL; Eötvös-utca 4. Telefon-számok: Szerkesztőség. 373 Kiadóhivatal . . 414 Fel. szerkesztő ... 35. Az ui közkórház és az építkezés nehézségei a kormány áldozatkészsége — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jui. 6. Mintegy öt esztendővel ezelőtt, amikor i mar az ország lapjai is zúgtak a hírhedtté : vált szatmári közkórhazban uralkodó felháborító, egészségében es állapotok miatt, a város megmozdult és elhatározta, hogy felépiti az uj közkórházat. A tervek elkészültek az utolsó részletig. a kormány jóváhagyta azokat es az előzetes munkálatok megkezdésére kiutalt 250 ezer korona segélyt. Az uj közkórhaz f Idmunkálatai meg j kezdődtek, de inég ezzel sem készültek el egészen, a planirozást meg s-.ni kezdték, j amikor kitört a háború. A szatmári kórház építkezése sok más egyéb épitkezéssei együtt félbenmaiadt s j azóta szünetel is. A terveket ad acta telték j és kilátás sincs rá, hogy belátható időn j belül elővegyék és a munkálatokat foly- j tassák. A régi közkórház pedig, amelynek ! borzalmairól már évekkel ezelőtt nemcsak a helyi lapok írtak, de hátborzongató leírásokat közöltek az ottani állapotokról a fővárosi lapok is, — ez a rozoga patkány- és poloskafészek egyre züllik, romlik, ron- gyolódik, a betegek elhelyezésére, ápolására egyre alkalmatlanabb s az orvosok képtelenek a minimális sterilitás lehetőségét is fenntartani benne. Nem akarunk a kórház botrányos állapotáról szóló leírásokkal hatást' kelteni, úgy a szatmári közönség, mint a város vezetősége ismeri az ottani viszonyokat, amelyek abszolúte lehetetlenné teszik, hogy ott beteg ember gy igyulásra alkalmas elhelyezést találjon, hogy ott egy súlyos beteg megfelelő ápolásban legyen részesíthető. És amikor az építkezés eihaiaszlásá- nak főindokaként a háború által okozott nehézségek szerepelnek, viszont a másik oldalon ezer olyan érv merül fel éppen a háborús viszonyok folytán, amelyek a város vezetőségének elsőrangú emberbarát!, kulturális és a város közönségének közegészségügye iránti tartozó kötelességévé teszik, hogy az uj kórház építése — bármily áldozatok árán is — ismét felvétessék. Háború van: ezer járvány fenyeget. Háború van: kevés itthon az orvos, hamarabb kerül sor a kórházi ápolásra, mint békében. Háború van: hadbavonultak családtagjai jobban rá vannak utalva betegség esetén a kórházi ápolásra, mint máskor. Valóban nem vagyunk barátai annak, hogy a város fölösleges és elkerülhető kiadásokba verje a polgárságot. De az kétségtelen, hogy a háború hátráltathatja, drágábbá teheti az építkezést, de éppen a háború sürgeti is annak min1 denaron való folytatását. Az építkezés nehézségei: az építési anyagok és a munkaerő drágulása belátható időn belül nem fog csökkenni. Egészen bizonyos, hogy ezt az időt a jelenlegi kórház nem éri meg, de nem éri meg a most élő nemzedék sem. Különösen nem éri meg Szatmár most élő nemzedéke, ha betegség esetén a mos tani kórházra lesz utalva. A szatmári elátkozott ispotályt már most is csak a legalsóbb néposztály keresi fel, az is végső szükség esetén s bár a mi kórházunknak dr. Liikő Béla személyében országosan elösmert kiváló sebésze van, a kórházban nincs egy műtőterem, ahol egy komoly operációt nyugodtan el lehetne végezni. A hatóság — bár ezt már a belügyminiszter is elrendelte — nem képes a közveszélyes elmebetegek részére legalább egy szobáról gondoskodni, ahol a szerencsétleneket valamely gyógyintézetbe való ; elszállításukig elhelyezzék es az a nyömo- I rult, akinek az isten Szatmáron veszi el az eszét — még leirni is felháborító — a csendőrség tőmlöcében kap elhelyez-.st. Egy nagy város közegészségüguének ilyetén tarthatatlan, bűnösen elhanyagolt állapotáért a felelősséget viselni sokkal súlyosabb dolog, mint az az anyagi felelősség, amely akkor hárul a város vezetőségére, ha nem várja tovább az építkezési viszonyok javulásának beláthatatlan bekövetkezését, hanem folytatja az uj körkórház építését. És hogy ez az állásfoglalásunk teljesen indokolt, annak legautentikusabb bizonyítéka az az infornáció, amelyet etekintet- ben teljesen illetékes helyről, a beíügy- í minisztériumtól kaptunk. A belügyminisztériumban ugyanis az az álláspont, hogy a kormány hajlandó a kórházak épitese érdekében a legmesz- szebbmenő áldozatokat is meghozni. Teljesen megbízható forrásból azt az ! információt kaptuk, hogy ha a város haj- j landó lenne foglalkozni az uj közkórhaz j tovább építésének tervével, a kormány í hajlandó lenne ennek a tervnek a végre- } hajtását támogatni és hajlandó lenne az i építkezéshez adandó államsegélyre vonat- J kozólag a várossal uj, a jelenlegi épitke- ! zési költségeknek megfelelő egyezményt j kötni. Itt említjük meg azt is, hogy ugyan- j azon forrásból arról értesültünk, hogy a belügyminiszter tervbe vette, hogy az ország ; területén 20—22 tüdőbeteg szanatóriumot ' állít fel. Információnk szerint a minisztérium megkereste Szatmár városát is e tárgyban kijelentvén, hogy a szanatóriumok közül egyet itt hajlandó felá!litani. Erre a megkeresésre azonban a mai napig nem kapott Szatmártól választ. A városházán érdeklődtünk a dolog iránt, utánanéztünk ennek a megkeresésnek, de nem sikerült annak nyomára akadnunk. Úgy látszik, hogy ebben a dologban tévedés van, a megkeresés — bizonyára tévedésből — nem érkezett meg Szatmár városához. Egy ilyen életbevágó fontos kérdésnek azonban nem szabad tévedéseken, az expedíció mulasztásain megfordulnia. Felhívjuk a város vezetőségének figyelmét erre a feltétlenül illetékes helyről származó információra : nézzen utánna a vezetőség a szanatóriumok felállításának ügyének és tegyen meg mindent, hogy e.y ilyen áldásos intézményt megszerezzen Szatmárnaidr* «r Az uj közkórház építésének folytatásával pedig foglalkozzék a város komolyan, lépjen érintkezésbe a kormánnyal, aknázza ki a kormány áldozatkészségét és ne tűrje tovább, hogy a tégla drágasága miatt ne lehessen Szatmár betegeit emberhez méltó elszállásolásban, ápolásban részesiteni. Ha más város, többek között például Marosvásárhely is, képes a háború alatt uj kórházat epiteni, Szatmár városa is képes lesz a háborús építkezés nehézségeit leküzdeni. A moszkvai német kö< vetet meggyilkolták Budapest, Julius 6. A Távirati Iroda jelenti Berlinből : Ma délelőtt a moszkvai császári követségén két ur jelent meg és a követtel való megbeszélésre kért engedélyt. Qrof Mirbach követ RiesJer követségi tanácsos és egy a szobában levő német tiszt jelenlétében fogadta a két ismeretlent. Ezek belépésükkor azonnal revolvert rántotlak es a követre lőttek, akit a fején egy golyó talált. Mielőtt az ismeretleneket megakadályozhatták volna, néhány kézi gránátot dob- tek a jelenlevők elé és az ablakból kiugorva elmenekültek. Gróf Mirbach súlyosan megsebesülés eszméletének visszanyerése nélkül röviddel azutan meghalt. A merényletnél jelen levő két másik ember sértetlen maradt. A gaztett hírének elterjedése után Csi- cserin és Raraehi külügyi népbiztosok azon-t nal megjelentek a követségen és Riesler követségi tanácsos előtt a szovjetnek*felháborodását fejezték ki a megrendítő "esemény felett. Sajnos, mostanig nem sikerült a merénylőket felfedezni és elfogni. Az azonnal megindított nyomozás eredménye azt sejteti, hogy az antant szolgálatában álló ügynökök merényletéről van szó. Az ántánt Oroszország ellen. Berlin, jul. 6. Azon hírre, hogy Oroszország az án- tánttai szemben katonai támogatást kér Németországtól, egy ismert diplomata így nyilatkozott a helyzetről : — Az ántántnak. Oroszország ellen indítandó akciójáról szóió hírek — úgy látszik — megfelelnek a valóságnak. Minden valószínűség szerint az ántánt nagystílű vállalkozásáról van szó. Azon kérdésre, hogy Németország Lepynfe mai számé 6 oldal.
