Szamos, 1918. május (50. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-12 / 113. szám
1918. május 12., 113. szám.) SZAMOS 3 oldal. — nem mondhatunk egyebet — titokban és suttyomban? Követeljük, hogy vegyék le most az ügyet a tárgysorozatról, illetve ne vegyék fel utólag a közgyűlés tárgysorozatába, tárgyalják oly közgyűlésen, amelynek a bizottság tagjainak kézbesített tárgysorozatában az benne foglaltatik. A várost ugyanis évi 5—600.000 korona uj költség fogja terhelni, ami kiszámithatlan nagyságú pótadó emelkedést jelent. Hirtelen ki se tudjuk számítani, de 2—SOO'/o-re joggal tehetjük azt. Közöljük a miniszteri határozatot. E szerint még az se felel meg a valóságnak, hogy a miniszter helybenhagyta a határozatot, mert azt kiegészítve újból felterjesztetni rendeli. Azonban igaz az, hogy a miniszter már is kijelentette, hogy egy fillért se ad a városnak ezekre a költségekre és hogy arra nézve se nyilatkozik, hogy az államosítás után minő összeggel kell a városnak hozzájárulni a költségekhez. Erről majd dönt a miniszter annak idejében, most pedig viselje a város maga a költségeket, ha urizálni akar. De ime maga a rendelet.: Szám 723—1918. Vl.-a. Tárgy: a szatmári rendőrség átszervezése. 1917. évi 18961—19541. szám alatt kelt felterjesztésének mellékleteit vissza- küldve értesítem, hogy az 1917. évi 295. sz. közgyűlési határozat ellen észrevételeim a következők: Az 1912. évi LVIIÍ. t. c. B) melléklete szerint a rendőrfelügyelő, a gyakornok és a polgári biztosok fizetési osztályba nem sorozhatok. A rendőrfogalmazók részére az I. oszt. rendőrfogalmazó volna a szabatos elnevezés. A határozat a rendőrségi személyzet minősítése tekintetében az 1883: I. t. c. határozmányaitól eltérő rendelkezéseket nem állapíthat meg. (193. §.) Az államsegély felemelését fedezet hiányában kilátásba helyezni módomban nem lévén, a határozat alapján felmerülő költségtöbblet a város házi pénztára terhére lenne előirányzandó. A rendőrség államosítása esetén a rendőrség fentartási költségeihez való városi hozzájárulás módozatait illetőleg állást foglalni jelenleg időelőttinek tartom. A határozatnak újabb felterjesztése esetén" az érvényben levő szervezési szabályrendelet az ujabbi rendelkezésekkel kiegészítendő és illetve áldolgozandó volna. Budapest, 1918. évi április hó 24. A miniszter rendeletéből stb. Hát már most a terv az, hogy léptessük életbe a szervezetnek azt a részét 64.000 K évi kiadással, amelynek fedezete a költségvetésben megvan. Ezt határozta el a gazdasági szakbizottságnak nehány tagja és ezt akarják a közgyűlésen keresztül vinni, arra számítva, hogy a bizottsági tagok nem tudva az ügyről, kevesen jelene nek meg. Minden erőnkből óvjuk a törvény- hatósági bizottságot attól, hogy be ne ugorjon! Ha egyszer ennek a szervezetnek egy részét eletbe léptetik, nincs j visszatérés, életbe kell az egészet léptetni. A mellett nevetséges is, hogy felépítsük a tornyot alap nélkül, ások nagy hivatalt felállítsuk, de azoknak ne legyen kivel rendelkezni, ne tudják intézkedéseiket foganatosíttatni. De figyelmeztetjük a bizottsági tagokat, hogy az előterjesztés nem is őszinte, mert nem évi 64.000 koronáról van szó, hanem legalább mégegy- szer annyiról. A sok uj főhivatalnoknak hivatali helyiség, bútor stb kell. Csodáljuk, hogy a polgármester ur engedi mindezt elhallgatni. Az se áll, hogy a 64.000 koronának, vagy a pláne ennél sokkal nagyobb összegnek állandó fedezete van. Erre az évre van fedezete a szeszfőzésből és az erdőségeknek váratlanul nagy jövedelméből, de következik majd később a pótadó, mert úgy a szesz, mint az erdőbevétel bizonytalan és nem állandó tételek. Méltányoljuk a főkapitánynak azt a vágyát, hogy szépen kiépített szervezet, nagy hivatalnok sereg álljon rendelkezésre és tőle nem is vesszük rossz néven, ha mindent elkövet ked- i véne eszméje megvalósításának kierőszakolásában. De rossz néven vesz- szük első sorban a polgármestertől, azután az egész tanácstól, akikben nincs elég erély arra, hogy szembeszáll janak a tervvel és meghunyászkodva engedik rosszul felfogott kolle- giálitásból a város polgárait elviselhetetlen terhekkel tönkre tenni. A miniszttrelnök bejelentette, hogy a városi rendőrségeket államosítani fogja. A hogy eddig el voltunk, ktiz- ködjünk még pár évig, különös pana- ; szunk — és ezt dicséretére mondjuk a főkapitánynak, — nincs a rendőrség j ellen, igaz, hogy megfeszített munká- \ val, elvégeznek mindent. De abba nem lehet belemenni, hogy a város a lejtőre lépjen, megkezdje egy hatalmas szervezet életbe- ; léptetését és majd az államosításkor ; igy a meg nagyzolása levét. Mert az bizonyos, hogy az állami hozzájárulás annyi lesz, amenyit a város az álla- ; mositás előtt a rendőrségre költ. Legyen ott a hétfői közgyűlésen : minden bizottsági tag, adja le szava- j zatát és viselje a felelősséget. A polgár- mester tegye jóvá hibáját és értesítsen minden bizottsági tagot arról, hogy tárgyaltatja a javaslatot és az ügy nagy j fontosságára utalva kérjen fel minden- ; kit a megjelenésre. Az ügy előadóját pedig hívja fel, hogy részletesen és kimerítően adja elő a tervezett részleges életbeléptetésnek minden következményeit és is- i mertesse a 64.000 koronán kívül még szükséges további költségeket is. ♦♦óé»»»« HIRDETMÉNY. A Szatmári Leszá- j mitoló Bank r.-t. hadifoglyok részére pénzküldeményeket közvetít. Garai Pál Deák tér 6. szám, olcsón, felelősséggel készít háború előtti finom anya- ; gokból naűtogakat, szájpadlás nélkül is, művészi töméseket legjobb anyagosból. Szegé- i nyéknek ingyen 3z ingatlanforgalomról nyilatkozik a Szamosnak Buday Barna, az Omge titkára és az Országos ingatlanforgalmi Bizottság tagja. - „Téves a vád, hogy felekezeti szempontból bírálják el az ingatlanforgalmi kérdéseket“. — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, május 11. Múlt hónap elején a Szamosban több cikk jelent meg arról, hogy a munkácsi hegyvidéki kirendeltség az ingatlanforgalom lebonyolításánál felekezeti szempontból Ítéli meg azt á kérdést, hogy a birtokeladáshoz meglehet-e adni a beleegyezést. Ebben az ügyben a Szamosnak április 17-én megjelent számában nyilatkozott már a földmi- velésügyi minisztérium, miután azonban ez az ügy még mindig a napirenden van, szükségét láttam annak, hogy felkeressem az Országos Ingatlanforgalmi Bizottság egyik tagját és tőle kérjek nyilatkozatot e fontos kérdésben. Buday Barna, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára, aki tagja az Országos Ingatlanforgalmi Bizottságnak, szívesen állott rendelkezésemre, amikor előadtam, hogy ebben az ügyben kérek tőle nyilatkozatot a Szamos számára. Buday Barna ismeri az ingatlanforgalmi bizottság tagjainak álláspontját, birtokpolitikai kérdésekben egyike az ország legismertebb szakértőinek, nyilatkozata tehát mindenképen eseményszámba megy e kérdés megítélésénél. A titkár ur hozzáintézett kérdésemre a következő részletes felvilágosítást adta: — Mielőtt érdemben foglalkoznék azzal a váddal, hogy az ingatlanforgalom lebonyolításánál felekezeti szempontok jönnek figyelembe, néhány számbeli adatot kell felsorolnom. A bizottság legutóbbi ülésén harminckét esetet tárgyaltunk le. A vásárlók közül 10 zsidó volt. A 32 esetben mindössze 2 kérelmet nem intéztünk el. Nem járult hozzá a bizottság ahhoz, hogy dr. Hámos László Tornaalján megvásároljon egy birtokot. Dr. Hámos László nem zsidó. Itt a szakértők véleményétől tesszük függővé az engedély megadását. A másik esetben Klein Samu vételétől tagadtuk meg a hozzájárulást és pedig azért, mert Klein Samu a sárosmegyei Balázsvágáson egy olyan kisebb birtokot akart megvásárolni, amelyre a község jelentette be az igényét. Balázsvágás községnek ugyanis nincsen legelője, már pedig a Klein Samu által megvásárolt 100 holdas birtokból 95 hold legelő és mindössze 5 hold a szántóföld. Ez az oka annak, hogy ezt a 100 holdas birtokot megvételre a földmivelésügyi miniszter urnák ajánlottuk fel. — A 10 zsidó vásárló közül tehát csak egynek tagadtuk meg a vételhez való hozzájárulásunkat. Ellenben megengedtük, hogy Weisz Lipót Nagykállón, Izraelita hitközség Izbugyán, Fendrich Mayer Mező- kászonyban, Glanz Izidor Nagykőpatakon, Schaner Nándor Nyíregyházán, Bermann Mór Bonyhádon, Staub Ármin Gálán és Messinger Lajos a szatmármegyei Udvariban birtokot vásárolhassanak. — Eme számbeli adatok után csak azt kivánom elmondani, hogy az, akiismeri az Országos Ingatlanforgalmi Bizottság ösz- szetételét, egyenesen nevetségesnek tartja azt a vádat, mintha mi az ingatlanforgalmi kérdéseket felekezeti szempontok szerint bírálnék el. Bizonyos az, hogy az ingatlan- forgalomnak tekintélyes része zsidók között bonyolittatik le. Voltak olyan esetek is, hogy a vásárlók 59—60 százaléka volt zsidó. Ennek következtében a megtagadás megfelelő százalékban szintén a zsidókra jut. De itt sem azért tagadtuk meg a vásárláshoz való hozzájárulást, mert a vásárló történetesen zsidó volt, hanem azért, mert
