Szamos, 1918. január (50. évfolyam, 1-27. szám)
1918-01-10 / 9. szám
1918. január 10,, 9. szám.) SZAMOS 8 oldal. Botrány a PiBioiia-tftfkizkaR. Hogyan védekezik Markovies j Pál a bűnügyben. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 9. Csúnya és felháborító botrány színhelye volt tegnap délután a Pannóniának a heti vásár alkalmából zsúfolásig megtelt kávéháza. A botrányt Markovies Pál, marhakereskedő rendezte, akiről a Szamos nemrég megírta, hogy a rendőrségen okirathamisitás, csalás és sikkasztás miatt folyik ellene az eljárás. A cikkben nem irtuk ki a nevét, de mindenki nyomban ráismert, hogy az ott körülirt egyén cáak Markovies Pál lehet, aki előbb pazar költekezésével, majd a róla keringő rossz hírekkel tette magát ösmertté és hírhedtté. Ráismert önmagára Markovies Pál is, aki meglehetősen gyenge nyilatkozatban védekezett a vádak ellen. A sajtótörvény értelmében a nyilatkozatot le is közöltük. A rendőrség azonban nem akceptálta Markovies Pál hírlapi nyilatkozatát, hanem tovább folytatta a nyomozást, amelynek során egyre több bizonyíték merült fel ellene. Közben újabb és újabb vádak h angzottak. Nyilvánosságra került, hogy egyik üzlettársát, egy hiszékeny, becsületes vidéki gazdálkodót 179 ezer koronával megkárosította. Egy helybeli szűcs egy bunda elsikkasztása miatt tett ellene faljelentőst, egy nagybányai mészáros szintén feljelentette, szóval baj volt. Markovies Pál már többször és többek előtt hangoztatta, hogy ő megveri a megkárosított emberek ügyvédjét, aki ügyfelei megbízásából a bűnvádi feljelentést tette ellene. Figyelmeztették erre az illető ügyvédet is, aki azonban egyáltalában nem vette komolyan a fenyegetést, mert azóta több ízben találkozott is Markoviccsal, aki nem tanúsított vele szemben aggrressziv fellépést. Ma azután a feje fölött tornyosuló veszedelmek miatt elkeseredve, Markovies, aki látta, hogy neki úgy sincs már veszteni valója, beváltotta a fenyegetést. Á Pannónia kel dolgozva, nemcsak prima faszénhez jutunk, hanem nagy tömegű oly anyagokhoz, melyek sokkal értékesebbek mint a fa, vagy a belőle előállitott szén. Ha ugyanis 1 vág gon, azaz 10.000 kg. légszáraz fát korszerű berendezéssel lepárlunk, kapjuk a következő termékeket: 2000 kg. darabos faszén, 200 kg. faszénpor, 1800 kg. égethető gázt, mely világításra, fűtésre és géphajtásra is alkal más, 400 kg. vízmentes kátrányt és 3300 kg. nyers faecatet. Ezen nyersanyagok e'különi fősével korántsem ért véget azon műveletek sora, melyek az erdei értékek rationális ki aknázását célozzák. Eljutottunk azonban már oly terményekhez, melyek jó áron adhatók el pl. Németországnak, mely hatalmas vegyé szeti iparát csak ezen anyagokkal való bőséges ellátás által tudja fenntartani. Ez már széles ut a Márka bevándorlására .és igy a Korona emelkedéséhez vezet. De ez távolról sem elég, mert a Korona ismét kivándorol azon cikkekért, melyek az említettekből elő állíthatók. Az említett félgyártmányok ott az erdőkben volnának Rrmelendők, mert semmi szükség sincs arra, hogy azt a vizet, mely a légszáraz fa köíülbelül 20 százalékát teszi és a letárolásnál elszáll, vasúton szállítsuk. Itt a városban azután létesülhetnek lassan kint oly üzemek, melyek a további feldolgozással foglalkozván, mindig több és több emkávéházba a odament a gyanútlanul beszélgető ügyvédhez és szó nélkül arcul ütötte, majd mielőtt bárki is felocsúdhatott volna a hirtelen meglepetésből, gyorsan kifutott a kávéházból és felszaladt a Pannóniában levő szobájába. Az elvetemedett utszéli támadás érthető izgalmat és felháborodást keltett a kávéházban, ahol nem lett volna tanácsos a sárközi lovagnak megjelenni. Ezt nem is tette. Hanem felment a Pannónia második emeletén levő utcai szobájába és az utcán járó ösmo- rőseinek onnan kiabálta le a hőstettet, amit elkövetett. Az inzulfált ügyvéd természetesen azonnal meglette a feljelentést Markovics Pál ellen, akinek a bíróság bizonyára el fogja venni a kedvét attól, hogy bűnügyeinek nagy tömegében igy védekezzék, A Markovics ellen sikkasztás, csalás és okirathamisitás miatt folyamatban levő bűnügy ma újabb fordulatot vett, amennyiben az ira tok a vidéken való nyomozás végett át let tek adva a csendőrségnok. A csendőrsóg most Markovics Pállal együtt bejárják azokat a falvakat, ahova az általa elkövetett bűncselekmények szálai elnyúlnak é3 összeszedik az idevonatkozó ösz- szes bizonyítékokat s kideríteni igyekeznek az általa esetleg elkövetett más büncselek ményeket is. fl szinfytei kritikusnak ugyan az a dolga, hogy a színházi elő adásokról referáljon, a szereplőket az égig dicsérje vagy a sárga főidig leszólja. Ebbéli kötelességének teljesítése közben azonban lehetetlen észre nem vennie azúkac is, akik a színházban mellette, mögötte, fölötte ülnek és élvezik a müt. Lehetetlen észre nem vennie a színháznak külőnö en a háborús jellegű közönségét, amely a tekintet t élkül arra, hogy a színpadon is müveinek valamit, feltétlenül észrevéteti magát. Nem a karzatról szólunk, mert azt bernek adnak munkát. Ezen az utón sokhal nagyobb lépéssel haladnánk hazánk függet lensége és nagysága felé, mint egy-egy haza fias és gyűlölettel teli kirohanással. Itt volna termelendő a tiszta ecetsav, az*z jégecat ill. ételecet, a rossz hirü, de azért szükséges és értékes methylalkohol, az allylalkohol, az ecetaldehyd, a formaldehyd (lysoform), afur- forol. töbh keton, acelan, az eszterek néme lyike. ammóniák és ennek vegyületei, a cymol és más szénhydrogének, valamint a pyridin stb. Ezen felsorolt anyagok mind újabb ipari ágak nyersanyagai, melyek a gyógyászat, a kozmetika, a liqueur- és az illatszer ipar nélkülözhetetlen vegyületei. Szinte belátbatatlan azon vegyületek sorozata, melyok a külöm- böző gazdag szinpompában ragyogó festékek hez vezetnek. Csak néhány jól felhasznált év kell hozzá és Szatmári világhírűvé és gaz daggá tették erdei. Nagy perspektívák ezek, melyek berkei millió koronás értékekkel intenek felénk, de rabolni nem engednek. Óvakodni kell attól, hogy mohó kézzel belemarholjunk és a re ménybeli nagy haszonért sok ezer koronás tisztviselőktől várjuk mindeme gyárak hirtelen megteremtését. Az ügyszeretettől áthatott ember gondos, alapos és céltudatos munkája kell ide, mely lassan bár, de biztosan megteremti vágyaink fettételeit és közzénk költözteti erdeink tündéreit. már megszoktuk, hogy a karzat a drámai részeknél hangos derültségben tőr ki, a humoros részletek vegy egy-egy hacacáré után elemi erővel tombol és utóvégre ezeket a nem helyén való kitöréseket a színház pisszegése is elcsen- deaiii. Arról sem szólunk, hogy a minap egy fölső páholy lakói szünet közben hangos szóval üdvözölték a karzati ülőhelyen szerénykedő ösmerőseiket, hátha azok megpukkadnának az irigységtől. Erről nem szólunk, mert hiszen a háború alatt szünet közben nem kötelező a comme il /auf viselkedés. De már előadás közben és különösen a földszinten elvárná az ember, hogy a közönség lármás része, különösen az, amelyik nem szokta meg még eléggé a földszintet, alsó páholyt, — respektálja azt, hogy az emberek nem csak azért mennek színházba, hogy az ő jelenlétükről tudomást vegyenek, hanem azon kívül az előadásból is szeretnének egyet- mást hallani. Erinek a kulturtörekvésnek azonban úgyszólván teljesen útját vágják először azok, akik a 7 órai kezdetre nem tudnak pontosan megérkezni. Ezek ahelyett, hogy csöndben lábujjhegyen a helyükre mennének, végigkopognak a színházon, a mielőtt leülnének, hangosan lecsattantják az ülőhelyüket. Nagy zavart csinálnak azok is, akik meghűlve, az influenza összes ki' tört ismérveivel jönnek a színházba s ahelyett, hogy otthon szépen forró lábvizet vennének és aspirint szednének, a katonai zenekarral kisértetik köbögésüket a színházban és versenyre kelnek a zenekar legbarsogóbb trombitájával. Legveszedelmesebb species azonban az. amely a blazhtat adva úgy tesz, mintha egyáltalában nem érdekelné az előadás, csak éppen az előkelőség iránti kötelező tartozását róná le, amikor megjelenik a színházban. — Ezek aztán tő kéletes kíméletlenséggel diskurálják túl az előadást, mintha r&jiuk kívül más nem is lenne a színházban. A téma többnyire o jelenlevők toalettjének a meg bírálása, cselédügyi és élelmezési kérdések megvitatása, nem egyszer a szereplő személyek fölötti kritika gondos mérte gelésével annak, hogy azt minden oldalon, de a színpadon is hallják. Pedig ez a krithálási készség kőny- nyen megtorolhatja magát. A színházban ugyanis van a közönségnek is kritikusa : a rendőrség, amely azért van oda kirendelve, hogy a színház rendjét s csendjét fenntartsa. Lgyan mit szólanának ahhoz, ha a rendőrség egyszer erélyes lenne és megkritizálná az ő viselkedésüket ? Bezzeg lenne méltatlankodás. Pedig ezt érdemelnék. (I) A képviselőház összehívása. Buda pestről jelend tudósítónk: A pénteki minisztertanácson valószínűleg elhatározzák, hogy a képviselőházat még a jövő héten kedden összehívják és szerdán megválasz* ják a választójogi bizottságot. Bírói kinevezés. A király Kun mér, debreceni kir. Ítélőtáblához berf bírósági jegyzőt, aki sokáig működött a raári törvényszéknél, a nagyváradi törve* székhez bíróvá nevezte hi. flz ötösök köszöneté a polgármesterhez. Mint már több ízben magirtuk, Szatmár háziezredének, a cs. kir. 5. gyalogezrednek pótzászlóalja hosszas kérvényezés és utánjárás után végre é hó végén hazaérkeznek. Az áthelyezés alkalmából Mariiny alezredes, a pótzászlóalj parancsnoka az alábbi szép és meleg köszönő levelet intézte dr. V&jny Károly kir. tan., polgármesterhez, akinek legfőbb érdeme van abban, hogy az ötösök hazahozatalát a hadügyminisztérium elrendelte:
