Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)
1917-07-08 / 161. szám
3. oldal. SZAMOS (1917. julius 8., 161. szám. Äz ország első kabaréja! SZIGORÚAN FEHÉR MŰSOR! jutódén Színpad Kitilt ifftszffedlja lulius 10* és 11-én kedden és szerdán Játszik a Szatmári színházban. AZ ELSŐ NAP : MŰSORA:! ■ ■ 1. Herczssh Jenő: Conference : 2- HADIHELYZET | (Kőváry Gyula tréfája. — Gellert, ■ Herceg.) g 3. Homoky PaisSet 4. CIGARETTA : (Tragédia néhány szippantásban. ■ Irta: Gábor Andor. Gellert - Boross.) ■ 5. Czeglédy Gyuia 6- Boross Héza >• TÓTASSZONYOK | Tréfa. Irta: Nádas Sándor. (Hercegh, Boross, Gellért, Czeglédy.) ■ SZÜNET. I 8. Herczegh Jenő: Conference i 9. HADIÖZVEGY ■ (Kőváry Gyula tréfája. Faragó Sári, 5 Boross Géza.) io Faragó Sári a DUETT í (Herczegh—Boross. „ Szokj le róla ! “ ■ „Optimista, pesszimista.“) is. JÖVEDELEM és : VAGYONADÓ ■ Gábor Andor tréfája. (Boross— ■ Gellért.) : Helyárak: Földszinti- és közép-páholy 15'— K, Oldal-páholy 12‘— K, Támlásszék 3-20 K, Kör- szék 2-20 K, Zártszék 2'— K, Közép karzat 1*50 K, Oldal karzat —-80 K, Állóhely —*60 K. Jtfyak kaphatók HUSZÁR ALADÁR könyvesboltjában. Igpijveríek és kifosztottak egg szerb iníeMM. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nyírbátor, julius 7. A nyírbátori vasúti töltés mellett tegnap isszonyatosan összeroncsolt holttestet találtak a frissen kaszált keresztek alatt. Borzalmas sebek tátongtak a hulla fején nyakán. A földön szerteszét ezüst pénzek hevertek garmadában bizonyságául annak, hogy aki meggyilkolta a szerencsétlen embert, az ki is fosztotta. A nyomozás, amely széles körben megindult, kiderítette, hogy a meggyilkolt ember egy Nyírbátorba internált szerb, akitől a gyilkos mintegy tízezer koronát rabolt el, aztán elmenekült. Kiderült az is, hogy a Nyírbátorban levő internáltak megakartak szökni és a szökés előkészítését éppen az az ember vállalta magára, akit meggyilkoltak. A kegyetlen rablógyilk osságról a követ- kezőlbsn adunk számot: Nyírbátorban nyolc internált van, szer- bek és oroszok. Ezek között, de az ott lévő orosz foglyok között is az utóbbi időben gyanús dolgokat tapasztalt a községi elöljáróság és éber figyelemmel kísérte az internáltakat, kiken mostanában erőt vett a szökési láz. Ezek az emberek akik már harmadik éve vannak Nyírbátorban és akikkel nem volt semmi baj sem, a legszorgalmasabban dolgoztak és egyik-másik egész csinos összeget szerzett magának munkájával és takarékosságával. A legutóbbi időben mintha valaki állandóan izgatta volna ezeket az eddig csöndes embereket, olyannyira keresték a módját, hogy megszabadulhassanak az internáltsági: ól, Baloghy László főjegyzőnek, aki mindennap figyelte és figyeltette az internáltakat, hétfőn reggel azt jelentették, hogy két internált — egy orosz és egy szerb — megszökött az éjszaka folyamán. A főjegyző nyomban behivatta a többi internáltakat és vallatni kezdte őket. Hosszas vallatás után kiderült, hogy az internáltak valamennyien meg akartak szökni és hogy a pénzüket — mintegy tízezer koronát — odaadták Mikics Johann szerb internáltnak, aki már el is ment előre egy másik társával, hogy helyet csináljon a többieknek és elősegítse nekiek a szökést. A leleplezés utáD az elöljáróság még hétfőn széles körben való nyomozását rendelte el a két elmenekült internáltnak, akiknél mint a többiek bevallották — térképek is voltak. A hétfőn megindított nyomozásnak, még semmi eredménye sem volt, amikor tegnap kiderült, hogy az internáltak szökési tervét vérbe fojtotta éppen az egyik szökevény. Tegnap reggel jelentették az elöljáróságnak, h»gy a vasúti töltés mellett elterülő gabonatáblában kévékkel letakarva egy holttest fekszik vérébe fagyva. A főjegyző nyomban kiment a nyomozó közegekkel a töltés mellé, ahol iszonyatosan eltorzított, sebekkel borított bullát találtak. A fején három nagy seb éktelenkedett, a karján vágás tátongott, a torka át volt vágva és körülötte Térés volt mindenütt a tarló. A nyomozók hamarosan félismerték inkább a ruhájáról, mint az arcáról, a meggyilkolt emberben az egyik megszökött internáltat, Mikics Jehannt. Már akkor tudta a hatóság, bogy Mikics szerb internált veit a szökést tervező internáltak pénztárosa, akinél mintegy tízezer kerena volt. Megállapította a nyomozás, begy a két internált, akit a többiek a szökés előkészítése végett küldöttek előre, vasárnap este indultak e). A bolttesten levő sebek és foltok azt bizonyították, hogy a meggyilkolt ember elkeseredetten védekezett a támadója ellen, aki előbb fejszével kétszer fejbe vágta áldozatát és amikor a szerencsétlen már a földre bukott, akkor metszette el a nyskát. A dulakodás helyét is megt* látták és megállapították, hegy Mikics a nála levő zacskóba kötött ezüst pénzzel próbálta leütni ellenfelét. A pénzt szétszórva meg is találták. Mikor a támadó végzett áldozatával, a gyilkos a töltés mellett elhúzódó Ösvényről, ahol a gyilkosiág történt, elvonszolta áldozatát a tarlóra és a már learatott gabonából két kévével letakarta. A helyszínen ezüstpénzben mintegy kilencszáz koronát találtak. Az internáltak vallomásából megállapították azt is, hogy a többi pénz bankókban volt és bizonyos, hegy a gyilkos több mint kilencezer koronát rabolt el áldozatától. Az eddigiekből bizonyos az, hogy a rablógyilkosságot az az orosz internált készítette elő, aki Mikicscsel együtt indult el, de az is bizonyosnak látszik, hogy nem egyedül követte el a gyilkosságot, hanem bűntársa is volt. A gyilkos oroszt, akinek különösen jellegzetes az arca, remélhetőleg kézre kerítik. Nagy a valószínűsége annak, hogy a gyilkosságban a megszökött internáltán kívül része van egy orosz fogolynak is, aki a szökésre biztatta az internáltakat. i8a*a«aaftaui8i§ Q.Z ősöls, a jövő nemzedék ősei itt élnek, itt fejlődnek ősökké közöttünk. Hogy úgy mondjam : most születik őssé a jelen nemzedéknek ama része, amelyet a sorozó orvosok rideg elzávkózottséga avagy a nélkülözhetetlenség szigorú « és ellentmondást nem tűrő megállapi- « Hsa megfosztott szivük ama hő vágyának teljesítésétől, hogy hősökké legyenek. Meg kell adni: az ősök emberfölötti erővel tűrik a hős éa ős közötti ribáK-jukn*k elvesztését annál is inkább, mert igen soknak közülük raktáron levő hajuk háborús nyereséget nyújt egy kevés vigasztalást. Igaz, hogy azt aztán gavallérosan nyújtja: készpénzben, olvasatíanul. Ez a körülmény pedig igen fontos abból a szempontból, hogy valaki őssé lehessen. Mert ugy-e tagadhatatlan, hogy mindnyájunknak volt ősünk. Ha tud- nók, hogy kik voltak az illetők, akkor mi is lehetnénk mindnyájan utódok. De nem minden embernek van módjában a családfáját valami nagyon messzire visszavezetni. Nekem például egyik közeli ősöm teljesen elvette a kedvemet attól, hogy az ősikkel egyáltalában törődjem. A megboldogult ugyanis úgy mutatta gyermek koromban, hogy nagyon törődik vélem és jövendő sorsommal. Diákkoromban ki nem fogyott a tanulásra való buzdításomból. És ilyenkor mindig élénken tárta olóm iskolai múltját, hogy hej, mikor ő iskolába járt, milyen híres jó tanúié volt. Én én tényleg abban • hitben hanyagoltam ol tanulmányaim összes ágait, hogy méltatlan vagyok derék ősömhöz. Aztán elkövetkezett az elnő váltó ideje, amely tudvalevőleg kezeit kíván, is derék önöm elé tettem a kosz- szu papiront hátul keresztbe ferdítvén azt és tanulmányaim fitogtatásakéni bibliai mondást citáltam mondván:
