Szamos, 1917. március (49. évfolyam, 52-79. szám)

1917-03-28 / 76. szám

SZAMOS

2. oldal.

(1917. március 28., 76. szám.)

A hivatalos jelentése^.

Berlin, márc. 27. A nagy főhadiszállái hivatalosan jelenti:

Nyugati hadszíntér:

Esős idő következtében az egész arcvonalon csekély volt a harci tevékenység.

A Bapaumetól északkelet felé vezető országutak mentén a Norouil—Lagnicourti előőrsi vonalban valamint Equancoartnál, Peronnestól északkeletre, ütközetekre került a sor. Roiselt [a Cologne patak mentén] az ellenség számos eredménytelen előretörés titán megszállta.

Az Oise és Coucy-Lechateau közti erdőségben nagyobb francia erők biztositó csapatainkra bukkantak, amelyek az ellenségnek veszteséget okoztak é3 azután a fenyegető átkarolás e öl kitértek.

Keleti harctér:

Lipót bajor herceg vezcr tábornagy arcvonala:

Iíluxtnál rohamcsapataink vállalkozásai a két utóbbi napon harminc fogoly beszállításával végződtek.

Ugyanannyi oroszt és gépfegyvert hoztunk az ellenség árkaiból tegnap Smorgon- nál magunkkal.

Baranevicitól délkeletre jól előkészíts tt és erőteljesen véghezvitt előretörésünk sikeres voit.

A Szczara nyugati partján fekvő orosz állásokat Darovo és Labusi között rohammal elfoglaltuk.

Több mint 300 oroszt elfogtunk, 4 gépfegyvert és 7 aknavetőt zsákmányoltunk.

Lucktól nyugatra, a Zloczow-tarnopoli vasúttól északra és Brzezanynál heves tüz- hallámok után orosz zászlóaljak támadtak. Nagy veszteségük mellett vertük őket vissza.

József főherceg, vezérezredes hadsereg-arcvonala:

A Trotusul völgytől délre védőtiizünk meghiúsított egy készülő támadást.

A Magyaros nyereg ellen előrenyomuló orosz erőket visszavertük.

Mackensen vexértáh őrnagy hadosopórtja:

Nem volt jelentős esemény.

Macedóniai arcvonal :

Moaastirtól északnyugatra a franeiák ajkéi támadtak. Számos erős előretörés közelharcban kudarcot vallott.

Trnovától nyugatra az ellenség egy keskeny árokrészben megvetette lábát.

Ludendorf, első főszállásmesíer.

Budapest, márc. 27. Hivatalos jelentés :

Keleti harctér:

Mackensen vezértábornagy hadcsoportja:

Nincs jelenteni való.

József főherceg, vezérezredes hadser eg-arcvonal a:

Az ellenség t8gnap a Magyaroson fekvő állásokat támadta. Részben tüzüakkel, részben közelharcban visszavertük.

A Sulta völgytől délre ágyutüzünkkel elfojtottunk egy orosz támadó kísérletet.

Lipót bajor herceg, ve* ér tábor nagy hadsereg-arcvonala :

Brzezanytól délkeletre, Olejovnál és Lucktól nyugatra az ellenség eredmény nélkül tört előre vonalaink ellen. Nagy veszteségeket szenvedett.

Raranoviei területén, a Szczarától nyugatra fekvő állásából rajtaütéssel kivetettük, mely alkalommal súlyos véres vesztesége mellett több mint 30J ioglvoi veszteit.

Olasz harctér:

A goerzi grófságban a századik gyalogezred osztagai erős tüzérségi támogatás mellett Bigliától délre benyomultak az ellenséges állásokba, 9 tisztet és 3&6 főnyi legénységet elfogtak, egy gépfegyvert és egy aknavetőt zsákmányoltak és számos ellentámadással szemben hplyt állottak.

A Ploecken szorosban elűztük az olaszokat a pénzügyőri őrházból. Az épület, miután járőrünk átkutatta és elhagyta, a levegőbe röpült.

Délkeleti harctér:

Albániában a helyzet változatlan.

■■■4 fr?«*,*-, altábornagy.

Eseméngek a tangeren.

Berlin, márc. 27.

Egyik torpedónaszád kötelékünk a március huszonötödikéről huszonhatodikál a virradó éjjel a dünkircheni hadikikötő berendezéseire kis távlatból mintegy kétszáz lövést tett. Ellenséges tengeri haderével sehol sem találkozott. Naszádjaink zavartalanul visszaérkeztek.

A tengerészeti vezérkar főnöke.

Újabb mozgósítások

Amerikában.

Washington, márc. 27.

A kormány a nemzeti gárda tizennégy ezredét szolgálattételre be~ hívta Wilson rendeletet irt alá, amellyel a haditengerészet létszámát ngolcvanhétezerre felemelik.

I Washington, márc. 27.

Az amerikai külügyi hivatal a berlini spanyol nsgykövet utján érdeklődött aziránt, hogy amerikai polgárok is vannak a Mőwe foglyai között és ha igen, úgy a német kormánytól ezeknek rögtöni szabadonbocsájtását követelik.

pelwetitls isse|Hszil|ilit.

üj haditjiVatal szervező EQüríkája.

— A Szamos eredeti tudósítása. —

Szatmár, márc. 27.

Ellenzéki szónokoknak különösen kedves tárgyuk: a katonai felmentés és segédszolgálat kérdése. Ha az ember elvassa ezeket a beszédeket, azt hinné, hogy ez a probléma a legegyszerűbb és csupán a kormány mulasztása volna, hogy felmentettek vagy segédszolgálatra alkalmasok egyáltalában vannak a világon.

A közelmúlt napokban Polónyi Géza, Ráth Endre és Szmraesánvi György foglalkoztak a képviselőhazban ezzel, az ellenzéknek oly hálás témával.

Reiiqniák i^ang Jáqos életéből.

Közli: P. Tóth János.

Most, Arany János halhatatlan költőnk születésének 100 éves évfordulóján, minden irodalmat szerető magyar ember megemlék- szik a nagy epikai költőről, aki a magyar nyelvet kunyhók és paloták számára irodalmi nyelvvé tette. Olyan tősgyökeres magyar nyelven, mint Arany János, még nem irt költő, a magyar nép számára örökbecsüek azok és örökké élni fognak, mig egy magyar iskola lesz.

Nekem is volt alkalmam egy ízben a nagy költővel találkozni, mely éltemnek legszebb emléke.

Az 1882. óv nyarán tornatanfolyamon hónapokon át Budapesten időztem. Tekintettel e buzamosbb tartózkodásra: Szilágyi István m.-szigeti ref. lie. igazgató részéről ajánló levéllel láttam el magamat, hogy Arany Jánosnál tiszteleghessem.

Tudvalevő dolog, hogy Arany Jánosnak költői fejlődéséhez Szilágyi István n. szalon- tai igazg. tanár korában buzdítással, útmutatással, tanáccsal és klasszikus müvekkel

szolgált. Arany János akkor már jegyzőskö- dött Szalonta városánál. Sőt később, amikor Szilágyi máraoaarosszigeti lycaumi igazgatóvá lett, ott is felkereste Arany és élvezte barátságát s jóindulati tanácsait. E jó barátság évek múltával sem szűntek meg úgy, hegy Szilágyi, mint akadémiai tag, valahányszor a fővárosban időzött mindig felkereste Aranyt, így belső örömmel küldött engemet is Szilágyi Arany látogatására s szívesen adta ez utipassust.

Az említett év julius végén indultam a nagy költőhöz. Az Akadémia portásától megtudtam, hegy Arany a Margitsziget alsó fürdőjében nyaral. Ott kerestem fel és oly szerencsés voltam, bogy mikor megérkeztem á szigetre: a nagy költő éppen akkor végezte délelőtti sétáját s a park agy árnyas padján pihent. Oda vezettek hozzá s ott mutatkoztam be.

Arany már akkor törődött, fáradt embernek látszott; de mikor a Szilágyi levelét elolvasta : megélénkült egész valója s nagy érdeklődéssel kérdezősködött régi barátjáról, családjáról, a m.-szigeti viszonyokról, a város fejlődéséről s szép perspektívájáról. Egy óra hosszánál tovább elbeszélgettünk Szilágyi

múltjáról, tanügyi szerepléséről, a j8Íen- körülményeiről s Már&marossziget szépségeiről és csak harmadszori készülődésemkor bocsátott el a nagy költő megüzenve Szilágyinak, hogy még az év őszén látogasson fel Budapestre, mert nagyon szeretne még vele találkozni.

E*találkozás azonban nem következett be, mert Szilágyi nem szeretett már utazgatni, Arany pedig még azon év okt. 22-én meghalt.

Szilágyi, Arány halálakor, sok szép dolgot beszélt el feledhetetlen barátjáról. Elmondá a többek között, hogy Aranynál való látogatásakor sok szellemszikrut látott feljegyezve Íróasztalán, fiókjában, sőt papírkosarában is. Többnyire tréfás jegyzések voltak, amik Arany gyengélkedő állapotára vonatkoztak. E miatt az Akadémia gyűléseire sem járt rendesen. A meghívóra ilyen látta- mozásokat irt:

„Sár van, hó van, köd, fergeteg,

A szegény tag bus és beteg;

Nem mehetek Végezzetek.“

Egy más alkalommal:

„Beteg vagyok, süket, vak és vén ; Tanácskozni miért mennék én?“