Szamos, 1917. március (49. évfolyam, 52-79. szám)

1917-03-28 / 76. szám

(1917. március 28., 76. szám.) 1 oldal. Izek közül különösen Ráth Endre be­széde tipikus példája lehetne azoknak a ká­véházi traccsobnak, amelyeket utón útfélen a felmentésekről és segédazolgál&tosokról hal­lunk. Elvégre azt még egy ellenzéki képvise­lőnek sem illik mondani, hogy idehaza ezre­desek éa alezredesek másoló munkákat vé­geznek. Ami az ügy lényegét illeti, a közönség az ellenzéki szónokok folytonos piszkálgatá- aai és hatásvadászásai nélkül is jól tudja, hogy a felmentések és segédszolgálatosok ügyét a kormány és hadvezetőség sokkal komolyabban és rendszeresebben kezeli, mint ahogy ez a Ráth—Polónyi—Szmreesányi féle beszédekben történik. A Hazai Samu vezérezredes vezetése alatt felállított uj hivatal éppen azt a fel adatot vállalta, hogy a frontmögötti anya­got szervezi, reorganizálja s — mint félhiva­talosan közölték — megvalósítja azt az el­vet, hogy a fiatalok álljanak az ellenséggel szemben s az öregek kerüljenek haza. Természetesen azt a humoros ötletet, hogy katonai bizottságok betoppanjanak mo­ziba, kávéháziba s onnan menesszék a ci­vileket vagy a ssgédszolgálatosokat a frontra vagy haza: nem fogja követni. Ellenben tudjuk, hogy hetek óta jár­nak a repülöbizottságok országszerte és min­denütt megvizsgálják, hogy a felmentettek tényleg nélkülözhetetlenek•# vagy sem ? Ezenkívül készül a felmentettek uj osztályozása aszerint, hogy melyik felmentett egyén alkalmas harctéri s melyik csak se­gédszolgálatra ? Eónapok óta tart az az akció, hogy a kórházakban s irodákban nikkel helyettesít­sék lehetőleg a munkaerőket. A katonai irodákban ezenfelül most folyik az ott alkalmazott segédszolgálatot teljesítő legénység és tisztikar statisztikai felvétele, amelyből Hazai Samu báró uj hi­vatala tiszta képet fog nyerni arról, hogy az egész monarchiában mennyi, milyen korú, milyen bajjal megáldott kontingens végzi a katonai adminisztrációt. Nagyszabású, hatalmas, egységes és rendszeres munka folyik szóval azon a téren, amelyen ellenzéki képviselők oly nagyon szeretnek nyargalászni, de ez a munka nem jelszavak után indul, hanem a hadsereg és a polgári társadalom érdekeinek bölcs össze­egyeztetésével, a jogos felmentések megálla­pítása és meghagyása és a további zsvarta­Mikor az Akadémia főtitkárává válasz­tatott, ilyen érzelmekkel fogadta : .Széf megtiszteltetés, De nem birek vele : Nem vagyok már a kés. Hanem csak a nyele.* Öregségét betegeskedését is megöröki* tette esetről-esetre papírra vetett gondolatai­ban, mint pl. ,Az élet rajtam egyra nehezül Kivénültem kor társaim közül* Egy más alkalommal: „Férfikorom vége felé máris, Hideg nekem a delelő nyár is ; Kora vénség hova ül felettem: Egész világ .ura bátyja* lettem.* Ismét egy más nyilatkozat: „Vagy a tüdő, vagy a máj, Vagy a szív, de az a táj Érzem rosszul, feszül fáj, Ettől csappan meg a báj: Ez mondja majd nekem : állj! Hanem panaszt ne ejts, száj ! Az élet úgy se volt báj, Meghalni jobb, ha — muszáj.* stb. A magyar nemzet tudományos világa nagy figyelemmel és érdeklődéssel csüggőtt SZAMOS lan katonai kiegészítések sikeres keresztül- j vitele érdekében. Mert hiszen ugyanakkor, ■ amidőn ellenzéki képviselők frázisokkal akar- j ják elintézni ezt a nagy kérdést, a polgári érdekképviseletek más oldalról támasztanak követeléseket és a kormány tudja, hogy me­lyiket kell megfelelő súly szerint latolni. Ami végül a főispáni elintézéseket illeti, Ráth Endre beszéde nem egyéb felületes és alaptalan gyanúsításnál, mert a főispánok senkinek a felmentését pártpolitikai szem­pontból nem mérlegelik és minden kérvényt aznap elszoktak intézni s a minisztériumok­hoz felküldeni. A főispánok e háborúban olyan pártatlan és nagyszabású munkatelje­sítményt produkálnak, melyről némely ellen­zéki honatyának sejtelme sincs. Árdrágítók e szatmári törvényszék előtt. — A .Szamos* eredeti tudósítása. — Szatmár, márc. 27. A szatmári kir. törvényszék rendes büntető tanácsa, amely újabb joggyakorlat alapján a gyorsított bűnvádi eljárás szerint is hivatva van ítélkezni, a ma délelőtti fő- tárgyalások keretében több árdrágító ügyé­vel foglalkozott. A tanácsban dr. Némethy József kir. törvényszéki bíró elnökölt, ezavazóbirák: Rozgonyi Viktor ős Jeney Sándor kir. tör­vényszéki bírák voltak, a jegyzőkönyvet dr. Tóth Jánes kir. törvényszéki jegyző vezette. A vádhatóságot Domby Zoltán kir. ügyész képviselte. A kir. törvényszék első sorban Her3- kovics Mór 70 éves avasujfalui lakos és Izsák Móric 56 éves bikszádi lakos ügyét tárgyalta, akiket a kir. ügyészség árdrágítás vétsége cimén azzal vádolt, hogy Hersko- vies Mór a múlt év november havában Szat- máron ismeretlen egyéntől, Izsák Móric pe­dig Bikszádon Herskovics Mórtól egy hordó petróleumot vásároltak anélkül, hogy annak forgalomba hozatalával hivatásszerűen fog­lalkoznának vagy annak forgalomba hozása végett hatósági engedélyt szereztek volna be. Ezen ügyet a kir. törvényszék már több ízben tárgyalta és a legutóbbi tárgyalást, melyről annak idején megemlékeztünk, ezévi január 30 án azért kellett elnapolni, mer t Arany trilógiájának befejezésén. Tudták, hogy dolgozik rajta, de betegeskedése miatt már semmi, reménységök nem volt, bogy a halhatatlan müvet befejezheti. És 1879 ben meglepte vele a magyar közönséget. Arany János egy negyed század rejtett munkássá­gát egyszerre adta elő, minden megelőző hu- nélkül. Az emberek ujjengva sírtak örö­mükben, amikor láthatták a nagy mü e hiányzó részét s gyönyörködhettek létrejöt lén, mint a hajdsnkori Simeon a Messiás­nak. Az Akadémia Szász Károly indítvá­nyára elnapolta ülését. Mielőtt eloszlottak volna, Gyulay Pál felolvasta a remek mü be­fejező strófáját, mely így hangzik: „Egyéb dolgairól hü Toldi Miklósnak Nem érzem magamat énekkel adósnak, Könyvbe sem olvastam, nem is tuda­koztam, Csak ez egy munkámmal igazán tar­toztam. Daliás időkről mit még barna hajjal . Kezdtem s félbehagyék, küzdve kórral, [bajjal, Most, mikor agg lettem, hajam ia fehérül: faiból a bus ének Toldi szerelraerttl.* az avasi járás fószolgabirája, aki előtt a vádlottak ellen a petróleum árusítása miatt kihágási eljárás is volt folyamatban, a köz- igazgatási iratok beküldésével késedelmes kedett. A mai föiárgyalison az ügy összes részletei tisztázódtak. Eszerint ismeretessé vált, hogy a járási főszolgabíró a vádlottakat amiéit, mert Bik­szádon a petroleum literjét 4 K, tehát a maximális árt meghaladó árban hozták for­galomba, a 4451—1915. M. E. rendelet alap­ján 6—6 hónapi elzárásra ia 100—100 napi elzárással helyettesíthető 2000—2000 K pénzbüntetésre ítélte. Nevezetes, hogy a főszolgabíró utólag maga ia konstatálta, hogy tulmagas bin totóst szabott ki, mert a hiratkezott miniszteri rendelet szerint a büntetés maximuma 2 hónapi elzárás ős 600 K pénzbüntetés lebet. E tulszigoru rendőri büntető bírói íté­let ellen a vádlottak annak idején jegorves- lattal is éltek. A mai fő tárgyaláson megállapítást nyert, begy az egy hordó petróleumot Herskovics Mór vásárolta és az 5 megbízásából bocsá­tott abból egy megbízottja áruba néhány li­tert 4 koronájával, ellenben Izsák Móricnak ezen ügybsn nem volt több szerepe, aint hogy megengedte Hsrskevicsnak, hegy a pet­roleum a vasúttól az ö lakására szállíttas­sák be. A csendőrség különben csakhamar nyomára jutott az árdrágításnak és a petró­leum tulnyomé részét lefoglalta és eladatta. E tényállás folytán a vádhatóság asak Herskovics Mór megbüntetését ináitváuyezta, akit a bíróság árdrágítás vétsége miatt 14 napi fogház, 100 K pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre, valamint a petreleum el­adásából befolyt összeg elkobzására ítélt A vádlott és a vádhatóság képviselője ez íté­letben megnyugodtak. A méznek indokolatlan mennyiségben való összevásárlása miatt két kereskedőt vont ma felelősségre a kir. törvényszék. Grozinger Izsák 56 éves giródtótfalui szatócs azzal volt vádolva, hogy a múlt év nyarán és őszén nyerészkedés céljából M— 70 kg. mézet szerzett be. A kihallgatott tanuk igazolták, hogr Grozinger Izsák közös háztartásban él öes- csével, aki rendszeresen foglalkozik aézke- reskedéssel. A vádhatóság így a vádat Groafager ellen elejtette. Kemplikáltabh és következményeiben is súlyosabb ügye volt Ortoer Herman neu- sandeczi születést 34 éves sátoraljaújhelyi kereskedelmi ügynöknek, aki egyike volt azoknak, kik a szatmári Termény ée Ara- raktárban nagymennyiségű mézet halmoztak fel Ortner Merman azt adta elő védelmére, hogy ő Kornitzer Lipót sátoraljaújhelyi szesz­gyáros megbízásából vásárolt össze Szatmá- ran több tételben 120 métermázsa mécet, amennyiben Kornitzernek mint likörgyáres- nak a mézre a cukorhiány miatt szüksége volt A mézet az itteni közraktárban a vas­úti szállítási nehézségek következtében kel­lett ideiglenesen elhelyezni éa elszállítása előtt az Országos Közéi »Intézési Hivatal ren­deletére az zár alá vétetett. A bíróság megállapította, hogy Ortner Herman az 1907—1911. években Kecske­méten potroleumn»ffkereskedő volt, 1911. óta Sátoraljaújhelyen mint kereskedelmi ügynök szerepelt, az elmúlt év november havában pedig ugyanott fűszer, gyarmatáru és pelroleumkereskedésre iparigazolványt szerzett.] A tanúként kihallgatott Kornitzer Lipót igazolta ugyan, bogy a vádlottnak megbízást adott méz bevásárlására, miután azonban Ortner egyéb jogosítványt nem bizenyitott, a törvényszék bűnösnek mondetta ki az ár­drágítás vétségében és ezért öt lé napi fog­ház, 100 K pénzbüntetésre és egy évi hiva­talvesztésre ítélte. Az ítélet ellen agy a vád-

Next

/
Oldalképek
Tartalom