Szamos, 1916. szeptember (48. évfolyam, 228-253. szám)

1916-09-10 / 236. szám

2 oldal SZAMOS y!916 September 10. 286 szárad \ szaluin választási frontról. — LceVél a szerkesztőhöz. — Szatmár, szept. 9. Vettük és közöljük Duszik Lajosnak, a szatmári 48-as ős függetlenségi párt kép­viselőjelöltjének felelős szerkesztőnkhöz in­tézett alábbi levelét: Kedves Barátom! Bár nem egy a politikai pártállásunk, nincs kétségem az iránt, hogy teljesíted azt az a kérésemet, hogy alábbi nyilatkozatom­nak a Szamosban szives leszel helyt adni. Ellenjelöltem jónak és ildomosnak látta, hogy egyik hozzáintózett magánlevelemet előbb korteskedés céljából elmutogassa, ké­sőbb : hogy azt — ugyanazon célból — pla- katirozza. A levél — elismerem — túlzottan ud­varias és ilyetén, nem várt, szokatlan fel- használása még arra is alkalmas, hogy engem az illető ur kortesévé tegyen meg. Pedig ez a levél legfeljebb arra bizo­nyíték, hogy: 1. amig engem hivatalosan nem jelöl­tek, én nem kapaszkodtam önjelölt módjára a képviselő-jelöltséghez és hajlandó lettem volna e téren mást támogatni; 2. a kérdéses intimus jellegű baráti levél augusztus 17-én kelt, amikor az ón nevem még csak a pártvezetősóg szükebb körű értekezletén került szóba dr. Vajay Ká­roly és dr. Falussy Árpád mellett. Még akkor vártam a jelölő gyűlés döntő határozatát azzal a készséggel, hogy a testvérharc el­kerülése céljából hajlandó vagyok deferálni. A jelölő gyűlés azonban egyhangú határozat­tal engem designált és én valóban nem vol­tam ez után hajlandó deferálni. Bárkivel szemben is kötelességet ró reám a megnyil­vánult bizalom, melyet el nem dobhatok magamtól senki kedvéért. Ezt — reméllem — mindenki természetesnek tartja. Ha azonban már levelekről van szó, hadd mutassak én is reá azokra a levelekre, amelyeket — nem barátilag és jóhiszeműen diseretióra számítva, hanem egyenest a nyil­vánosság számára — a Károlyi párt és az Apponyi párt megbizoítai intéztek pártunk elnökségéhez és abban kizárólag engem nyilvánítanak a párt hivatalos jelöltjéül azzal, hogy aki ellenem cselekszik, az a párt ellen vét. Erről beszéljünk: ki bontotta meg a párt egységét? Ki vállalja azt, hogy a mai nehéz időkben testvórharcot, plakátharcot idézzen fel, hogy ma, amikor mindenütt ropog a fegyver, hull a magyar vér, itthon önórvé- nyesülési programmal zavarja a békét ? Levelem közléséért előre is köszönetét mondva vagyok készséges hived: Dúsaik Lajos. nem tagadjuk. Ezt még nem tartjuk támoga­tásnak. Aki pedig erre nem kért bennünket, annak panaszra s*m lehet oka. Ezt szükségesnek tartjuk megjegyezni anélkül, hogy bárki előtt mentegetni tartoz­nánk magunkat, hogy kit vagy kit nem tá­mogatunk. Hirek Erdélyből. Budapest, szept. 9. Kolozsvárról jelenti Az Estnek Fényes László: Kolozsvárott több, mint harmincezer menekülő vesztegel, akiket egyéb szállítások miatt még nem lehetett tovább küldeni. Betogh Miklós kormánybiztos ezeket mondotta: Az első napok megrohanásszerü bajain már túl vagyunk. A hadműveleti területekből a lakosság elköltöztetós8 lassan és fokozato­san folyik. A Kolozsvár kiürítéséről szóló híresz­telésekre ezeket mondotta: Kérem, cáfolja meg e híreszteléseket. Kolozsvár kiürítéséről szóló hir mese. Most már nem lephetnek meg töhbé bennünket a románok. Hogy a szállással szűkén vagyunk, azt nemcsak a menekülők nagy tömege, idézte elő, h&uem a nagy számban érkezett katona­ság is, amely lefoglalja magának a szükséges területeket. Arz tábornok nemcsak eszével, hanem szivével is gondoskodik az erdélyi la­kosságról. Azt hiszem megírhatja, hogy a tá­bornok ur ezt mondta nekem: „Szüleim sírja is Erdélyben vau felhantolva. Mindegyikünk­nek van ott egy sírja, együtt fogjuk azokat megvédeni.“ Azt hiszem, hogy aki ilyet mond, az megérzi a székelység szívverését. Gróf Bántty Miklós, aki végigjárta a kiürített területeket, ezeket mondotta Kedden délután Nagyküküllőrgi menat bent voltam Nagyszebenben. Patruiljaink és a románoké is be benéznek a városba. Az utcák kihaltak. A boltok zárva. A városháza előtt hajdú áll. A polgármester ki szokta küldeni a hajdúkat az utca végére megnéz™» hogy jönnek-e már a románok. A polgármes­ter, Dörrögh Károly, feketébe öltözve a vá­rosházán tanyázik, Azt mondja, hogy neki kötelessége helyén maradni. Ha akarja az ellenség, ám bántsa őt,de városát nem hagyja el. Budapest, szept. 9. Az erdélyrészi képviselők segitőbizott- sága megbízásából Dobieczky Sándor, Kállay Tamás, Győrffy Gyula és Ugrón Gábor er- délybe utaztak, hogy a menekülők azonnal való elhelyezéséről gondoskodjanak. A segítő bizottság negyvenezer koronát bocsájtott a képviselők rendelkezésére, hogy abból a szükséghez képest segélyeket osszanak ki. Feladatuk továbbá az, hogy a menekülők élelmezését szervezzék. Útjuk eredményéről jelentőst fognak tenni a bizottságnak. A magunk részéről nem óhajtunk a plakátharcba, vagy amint a jelöltek egymás közt nevezik: testvérharcba beleavatkozni. Tulkomolynak érezzük hozzá magunkat. Mi igazán nem tartjuk alkalmasnak arra az időt, hogy a függetlenségiek egymásközti perpatvarába beléavatkozzunk. De mivel a plakáton előfordul ez a mondat: „a kormánypárti sajtó támogatása kettőnk közül nem mellettem áll“ ... — meg kell jegyeznünk, hogy itt — nyilván sajóhibából — kimaradt ez a félmondat: „bár a támogatásra fel lett kérve“. Ami pedig bármelyik jelölt támogatását illeti, — hát tessék elolvasni a Szamos cik­keit, amelyeket Duszik mellett támogató- lag irt eddig. Mi álljuk a paktumot és mi nem tá­mogatunk senkit a jelöltek közül. Viszont nem élünk vissza azzal, hogy egyetlen napi­lapja vagyunk a városnak és ha valamelyik jelölt felkér bennünket valamilyen nyilatkoza­tának nyilvánosságra hozatalával, azt meg Nyiliiér: E rovatban közlőttek ért nem felelős a ezerk. Kérelem Szatmárnémeti sz. kir.város közönségéhez A most folyó ádáz tusában, a melyben nemzetünk hősiesen védi a maga létjogosult ságát és a melyben fiaink életüket és vérüket áldozzák a hazáért: nekünk itlhonmaradot- taknak nemzeti missiót kell teljesíteni, hogy hőseinknek a családjáért, illetve árváiért min­den lehetőt megtegyünk és őket a nemzetnek, a magyar társadalomnak megmentsük. Sok intézmény r-lakult már arra, hogy ezt a missiót betöltse, azonban van egy em- barbaráti intézmény, amely momentán segít az árvákon. Ez az intézmény a hadiárvák részére kiszólgáltatett iegyentej intézménye. Eddig is mintegy 26 árva részesül ebben az áldásban. Nincs jobb adomány a gyermekek részére, ha őket a legszükségesebb tápláló eszközzel, a tejjel elláthatjuk. A rendelkezésre álló segélyforrások már kiapadó félben vannak, úgy, hogy kénytelenek vagyunk Szatmárnémeti sz. kir. város nemes- lelkű társadalmához fordulni pénzbeli segít­ségért, hogy továbbra is fenttudjuk tartani ezt az áldásos intézményt Ismerve e város közönségének minden hazafias célért lelkesülő jó szivét és áldozat- készségét, a hadiárvák nevében kérjük, hogy a hadiárvák tejalapja javára a vagyoni és kereseti viszonyokhoz mérten bármily összegű adományt felajánlani méltoztassék. Az ado­mányozandó pénzösszeget kérjük a városi pénztárba eljuttatni. Abban a reményben, hogy ezen felhí­vásunk nem fog zárt ajtókra találni, előre is hálás köszönetünket fejezzük ki az árvák ne­vében a küldendő adományért. Szatmár-Németi, 1916. év szeptember hó. Dr. Vajay Károly kir. tanácsos polgármester. ! SZÍNHÁZ || |||| | Hl » III fnmm~ITTiTIÍ II HM 11li «III ----------------­Va sárnap nyílik meg — az idén koráb­ban — a színház kapuja. Nem szokatlan eset ez nálunk, hogy szeptemberben kezdődik a saison — jól emlékszünk reá — Makó sze­gedi igazgató is e hóban kezdte meg előadá­sait az Ember tagédiájával, amelyetnyolcszor adott egymásután s bizony tele házak előtt. Szatmár közönsége bizonyára az idén is olyan | áldozatkészen járul ahhoz, hogy színészeink 1 jól érezzék magukat uj otthonukban s szín­házi közönségünk tömegesen keresi fel a múzsa csarnokát, az egyedüli szórakotatzó helyet. Színtársulatunkban igen sok az isme­retlen művész és művésznő, de azért bár is­meretlenek közönségünk előtt, ők már más nagyobb városokba» kedvelt tagok voltak s hisszük, hogy itt is elnyerik s megszerzik maguknak hálás közönségünk szeretetót. Igen jó hir előzi meg Kis Cecilt, a temperamentumos soubretet, Juhász Margi- tot, a talentumos énekesnőt, Szalma Sándor baritonistát, Heltay komikust (kitűnő táncos) és Dózsa szerelm83 színészt (Pozsonyból). Ezeket emeljük egyelőre ki ösmertetésünk rö­vid listáján, hiszen a többi uj tagokat nem is tudjuk bemutatni, miután csak a későbbi műsorban játszanak jelentősebb szerepeket, akkor meg a közönség úgyis maga mond bí­rálatot felettük. Az első bemutató előadás Mágnás Miska lesz. mgly iránt már ma is óriási az érdek­lődés. A zenét a helybeli katonazene szolgál­tatja 28 emberrel. Karmesterünk Kerner Jenő, a kassai színházból. A jövő heti műsort kedden közöljük. 'f■<aCrmiti> kaattt » kvtUcw kftwUUuél rt*« fájdfilomcaittapltá berförziolég | ““•vtrsÄa as? “*• Horgony-ünimeat ä Hwgouy-Paia-Expeller **k». i«, r-, KaahaM urtyoortrikW« racy kBavet- M loaal aa „Irány oraealkakac" etmiat *(■ Br. JUoktor-ftil* eyógysaertártaa, ill j Frig* 1, KUM.bot.hrtr. fi. U# J 8h kotort érti izrtHMéa. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom