Szamos, 1916. február (48. évfolyam, 33-60. szám)
1916-02-11 / 42. szám
2 oktal SZAM0S (1916 február 11. 42 szán., Olasz—német hadüzenet előtt. Genf, febr. 10. Bizonyos olasz körökben Bryand római utazásától várják, hogy Olaszország megüzenje Németországnak a háborút. A román agitátorok visszavonulnak. Bukarest, íebr. 10. Take Jonescu és Filipeseu a napokban kiáltványt bocsátották ki, hogy a külföldön folytatott külpolitikai agitációjukkal fennhagynak. A képviselőház ülése. — A Szamos fővárosi tudósítójától. — Budapest, febr. 10. A mai ülésen Beöthy Pál elnökölt. Bemutatja Fisch Ernő és Szmrecsányi Jenő újonnan megválasztott képviselők mandátumait, majd feloivastatja Rakov szky István képviselő indítványát arra vonatkozólag, hogy az interpellációs nap ezután szombat legyen. Az indítvány felett holnap szavaznak. A közélelmezési javaslatnál Szász Pál dicsérettel emlékszik meg a kormány ténykedéseiről. Sándor János belügyminiszter hosszasan nyilatkozik a közélelmezés kérdéséről. A spekuláció miatt — úgymond — lehetetlen egységes tervvel előállani. A kormány különben a népérdekek megóvására újabb intézkedéseket helyez kilátásba. Sándor János belügyminiszter beszéde végén bejelentette, hogy a kormány a hadiözvegyek és árvák segélyeinek kifizetéséről már intézkedett, ezeknek végrehajtását gyorsítják, a társadalmi jótékony akciót koncentrálják, rendeletet bocsájtanak ki a hadi jótékony célra történő gyűjtések szabályozásáról. Bejelenti, hogy minden életszükségleti cikkünk megvan kellő mennyiségben. A termelés fokozására buzdit, hogy ellenségeinknek odakiálthassuk, hogy ki akarunk és ki fogunk tartani és nem engedjük kicsikarni kezünkből a végleges győzelmet. Vázsonyi az eladási kényszer behozatalát sürgeti. Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy a hatóságnak szükség esetén meg fogják adni a jogot, hog-_y kényszerítsék a kereskedőket készleteik áruba bocsátására. Szmrecsányi György a túltengő spekuláció ellen rendszabályokat kér. Azt állítja, hogy a megszállott területekről és Romániából jelentékeny állat és gabonabehozatalból semmisem marad Magyarországon. Élelmezési minisztérium felállítását sürgeti. Beszéde közben szóváltásba támadt Sándor Pállal, a melyet a folyosón később békésen elintéztek. Utánna Tisza az intendaturáról és had- seregszállitókról beszélt. A kormány altruista alapon létesítene csak élelmezési központot. Szrmecsányi válasza után Tisza kijelenti, hogy mikor hire terjedt, hogy a had- ü"vminiszternél politikusok és magasállásu iselők a hadseregszállitások ügyében kimartak, kérte a hadügyministert: közölje vele az illetők neveit. Megnyugvással jelenthetem —mondotta — hogy az ujjaimon tudnám elszámolni a kijáró hépviselők neveit. Ezek sem anyagi haszonért tették. Tisza szerint az inkompatibilitási törvény túl szigorú, de amig nem változtatja meg, addig szigorúan be kell tartani. Ülés vége négy órakor. A tientsi ni hadifoglyokat gyámolifó egyesület Szabó Miklós hadifogoly családjához. Jelentkezzenek a hozzátartozók! — A „ Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 10. Már több Ízben olvastunk a Tientsiriben (Kína) működő „Société de hionfaisance* cimü jótékony egyesületről, amely Szibériában levő magyar, német és osztrák hadifoglyom gyámolitásával foglalkozik. Az egyesület nemes célú működésének érdekes dokumentuma jutott birtokunkba. Ugyanis a tientsini egyesület a kopen- hágai Vöröskereszt utján levelet intézett Szabó Miki s <rosz hadifogoly családjának Szatmarra, amelyben közli a hadifogságban levő Szabó Miklós szibériai címét és egyben kéri a családot, hogy küldjenek Szabó Miklósnak pénzt és fizessék vissza bz egyesületnek azt a 10 rubelnyi kölcsönt, melylyel az egyesület ideiglenesen kisegítette Szabót. A levél úgy került birtokunkba, hogy miután több Szabó-család lakik Szatmáron, a levelet közelebbi megjelölés nélkül nem lehet kézbesíteni. Mi tehát elvállaltuk, hogy közhírré tesszük a levél megérkeztét. Felhívjuk tehát az érdekelteket, hogy jelentkezzenek nálunk a levél átvétele végett. Egyben figyelmükbe ajánljuk, hogy a 10 rubelt annál is inkább szíveskedjenek a jótékony egyesületnek elküldeni, mert ha ez nem történik meg, az egyesület bizonyára nem fog az arra szoruló magyar hadifoglyoknak hitelt nyújtani. A bájos FERN AN DR A az évad legnagyobb ©1 kepét aratta:----------- A — ta vaszi dér cimü gyönyörű társé- dslmi drámában. Szin- rekerül a „Nordisk“ hasonló sikerű slágerével: A HALDOKLÓK li HM szombat és vasárnap az Urániában. A kis hadnagg hősi haldia. A szerelem és ambíció bősi halottja. — Levél a harctérről. — Szatmár, febr. 10. Végtelenül kedves, poetikus történet lenne a szerelmes kis hadnagyról, a tündérszép kis leányról, a vetélytársról, kedvenc nótáról, ha a háború borzalmai a poezis rózsaszínű hangulatát át nem húznák meleg embervérrel tragikus vörösre. Frühauf Gyulának, a 12. honvédgyalogezred fiatal, 21 éves hadnagyának hősi halálát irja le az alábbi levél, amelyet egy, a, harctéren küzdő szatmári hadapród irt nővérének. A megható levél a következőképen irja le a Lúd vikából most kikerült kis hadnagy hősi halálát: Elesett tegnap a századparancsnokom: Frühauf Gy hadnagy. Úgy szerettük, mint a testvérünket. Szép, okos, kedves, 21 éves szerelmes gyerek volt. A nyáron került ki a Ludovikából. E . . . .-ben megszeretett egy leányt. Ezt elhódította tőle egy főhadnagy. A lány szerette ugyan a kis Gyuszit, — ez volt szegénynek a becéző neve — többet foglalkozott mégis a főhadnaggyal. Gyuszi nagyon szerette a kislányt. Idekünnt mindig emlegette a dolgot, láttuk, hogy rettenetesen szerelmes, de mindig tagadta. Kedvenc dala volt a „nem én lettem hűtlen hozzád, te csaltál meg engem“. Pár nap előtt azután az édesanyja utána küldte a lánynak egy levelét, amit a lány a fiú harctérre indulásakor az anyjának irt. A levélből látta, hogy a kislány nagyon szereti. De kapott egy lapot is egy hadnagy barátjától, aki a Strypa menti leghevesebb harcokban vett részt s erről dicsekedve ir. Azóta folyton emlegette szegény gyerek, hogy szégyenli, hogy a többi bajtársai a legveszélyesebb helyeken küzdenek s csak ő ül tétlenül . . . Ez a két tényező: szerelem és ambíció rávitték, hogy tegnapelőtt önként jelentkezett járőrbe. Mi, a szakaszparancsnokai sorsot huztunk, hogy ki megy vele. Tegnap reggel aztán elindult a járőr: a kis hadnagy, két hadapród és 60 ember. Elmentek a muszkák állásáig, elkezdtek rájuk lövöldözni, ezek visszalőttek és az erdő — mert erdőben folyt a harc — csak úgy zúgott a pirkadó reggelen a fegyverzajtól. Mi a rajvonalban lestük az eredményt. Egyszerre kiáltják az erdőből: — Megsebesült a hadnagy ur. Ö sebesült meg elsőnek. Egy fa mögül, ahol biztos védelmet talált, kilépett s abban a pillanatban haslövést kapott. Eléje mentünk az erdőbe, fehér volt és hideg, de teljesen eszméleténél. Érezte szegény, hogy halálos a lövés. Mindnyájunktól elbúcsúzott. Kért, hogy bocsássunk meg, ha vétett nekünk. Kért, hogy Írjunk az édesanyjának és a kislánynak. írd meg neki, hogy szerettem és érte halok meg, sóhajtotta felém. Elvitték a segélyhelyre. Félóra múlva meghalt Ma reggel temetjük. Szegény fiú, mintha sejtette volna végzetét. Indulás előtt folyton dalolta: „nem én lettem hűtlen hozzád* . . . Kitüntetést fog kapni. Mi pedig dolgozunk tovább.
