Szamos, 1915. december (47. évfolyam, 329-358. szám)
1915-12-25 / 353. szám
XiVII. évfolyam. 353 szén». Szaímár, *915. december 25.. szombat ti Vérbeborult karácsony, szeretet szent ünnepe, üdvözlünk Téged, ünnepi fényben lobogó karácsonyfák — a krisz'usi szeretet szimbólumai — alatt kitárjuk házunk kapuit, hogy fogadjunk téged és szeretteinknek átnyújtsuk a te nevedben érkezett ajándékokat. Vörös karácsony szépséges ünnepe, a te hangulatod öleli ina át a világ szivét és amikor szeretekről beszélünk egymás között, ugyanakkor köniiyek gyűlnek szemeinkbe, amint a csilládból hiányzó apákra, fiukra, férjekre, testvérekre gondolunk, akik a szeretet zónáján kívül fegyverben állanak, szeretet szent éjszakáján gyilkos golyókat, lőnek, szeretet megszentelt napján emberi kéjtől hősi halált halnak, akiknek jeges főidbe, kemény sziklába vájt lakásukból hazaszál 1 a lelkűk, akiknek karácsony ünnepe csak olyan vérrel özönlő hétköznapja, mint bármelyik más napja annak a tizenhét hónapnak, amelyet gyilkolásban, halálban töltöttek el. Emlékezünk még, hogy a tavalyi karácsony ünnepét milyen elvetemedett embertelens ggcl zavarók meg az északi harctéren ellenségeink. Valószínűnek tartjuk, ahogy ellenségeinket — az oroszt, a becsületet, emberi érzést nem ösmeró olaszt, a már csak állati ösztönből védekező szer- bet, az atheizmiidjan túl finomult antantot — ösrnerjük, hogy ma éjjel is bő aratása lesz a halálnak és vérbe borul két napon át a lő vészár kok határa. Szent karácsony. Jézus Krisztus születésének gyönyörű napja, emberi szeretet ünnepe, mikor dús ajándékaiddal megjelensz közöttünk, ájtatos szívvel fogadunk. Es kérünk és könyörgünk hozzád ! Amikor elmész közülünk, hogy ti zenhét hónapig ne zavard a gyűlölködés zaját közöttünk, ne menj el. ~ mint máskor — üres kézzel közülünk. Ezúttal vigyél el is tőlünk. Vidd el a fegyvert, az ágyút, a szuronyt, a géppuskát. ,u Vidd el a gránátokat, az aknába mesterséges halál eszközeit, mentsd fel poszton álló testvéreinket, halált megvető, véres rohamra száguldó fiainkat, a menekülő szerbek előtt, mezítláb, rongyosan, éhesen hajszolt testvéreinket a vérengzés alól. Hadd jöjjenek haza a családi körbe, ahol olyan régen, olyan reszketve várják már őket! Karácsony szent ünnepe, ne ' menj el üres kézzel: vidd el innen a fegyvereket. hadd költözzék vissza a földre a béke! Hamis ürügyek. A pénzintézeti Központ annyira országos érdek, hogy jóformán minden felnőtt polgárnak egyéni érdeke. Érdeke a betevőnek, érdeke a részvényemek, sőt érdeke a hitef koresők nőm éppen csekély számának is. Hogy pedig érre a Központra miért van szükség, azt megérteni nagyon egyszerű, csak kevéske jóakarat kell hozzá Azért v$n rá szükség, mert most inár égetően fontos közgazdasági alakulások igy parancsolják. Ha elkésünk vele: betevők, részvényesek, hite’keresők mérhetetlen károkat szenvedhetnek. A háború előtt való kedvezőtlen gazdasági vi-zonyok, azután meg a háborúval együtt járó terhek okából sok helyütt nehéz helyzetbe, talán éppen válságos helyzetbe juthatnak egyes vidéki pénzintézetek. Ezt kell megelőzői Mait ha nem előzzük meg a bajt, akkor aztán helyrepóíolhatatlan veszedelembe kerülhetnek mindazok, akik az ilyen pénzintézetekkel, akármi üzleti címen érdekössze- köttotésben vannak, vagy jóhiszemüeit lenni akarnak. Az ország közönsége tehát inkább hálás kell, hogy Jegyen a kormány előrelátható intézkedéséért, semmint gáncsolni valót találjon abban, hogy a szóban levő Központ megszervezésével segítségünkre siet az erre esetleg rászoruTnatÖ vidéki pén»ínt<Jzeteknel£ De egyúttal kell, hogy azt is elismerje : Ha már az áílamkinös ár jelentékeny millióit adja oda támogatásul, ugyanakkor nemcsak joga, hanem felelősségévé! járó kötelessége, hogy a segítséget igénylő intézeteket törvényesen és nyilvánosan ellenőrizzeNincsen ebben semmi politika más csak gazdasági és pénzügyi politika. Leg- kevésbbé pártpolitika. Aki pártpolitikát keres Karácson? estéjén. Irta: Révai Károly. Mikor még béke angyal járt a földön S nem ördög, hogy a házunkba betörjön : Sok karácsonyfa gyűlt ki mindenütt. Karácsonyfa most alig itt ott járja ; Tengernyi sok az özvegy és az árva, Akiknek gyásztól könnyes a szemük. „Apuka nincs itt, apukának vége!“ Sok ezer háznak éz a jeligéje, - Ki aranyozzon most almát, diót? örömtözet ki gyújtson & fényükön,? Az angyal ott jár a lengyel mezőkön Vagy tán nem is jár, szive megfagyott. Ó, nagy munkája van most az angyalnak : Lelkét ragadják fényes diadalxnak, A Haza sorsán dolgozik keze. A fiókáknak — kik az angyalt várják, — Most építi föl a palota szárnyát, Mit el nem vehet soha senki se ! Jó gyermekek ! Azért hát ez ne fájjon ! Egy gyönyörű fa lesz Magyarországon, Amelynél szebbet e föld nem terem : Tele lesz kincsesei, hírrel, dicsőséggel, A Békességnek gyémántos túzével S rubiniakból, lesz egy szó : Győzelem! Problémát;. Irta : Boromisza Tibor Művészet.— Uj irányok.— Igazsága vásznon. — Kritika és közönség. A művészetről sok szó esik. Ritkán komolyan többször divatból. , Tény : Kevés azon egyéniségek száma, kik önku’.lurájuk fejlesztésébe elengedhetetlen tényezőként állítják be — a művészettel kapcsolatos —; uj és újabb szellemi eredményeket. 1‘edig a művészet az éiet forrása. A művészet meglátja megérzi a természet — az Élet — nagyszerűségé} s azt interpretálja az egyéni látáson és érzésen keresztül. Az igazi művészetben nincs sablón — nincs akadémia — nincs nyugalmas stáció —. A művészet Összeségében, egy egész ~- .csak k fejezési faunáiban változik, amint az zeneileg — irodalmikig — plasztikaiig, vagy színek — vonalak sikábrázo ásaíban jelentkezik Minden kornak 7— időnek megvolt a maga müvé.-zi iránya. Ez okszerűen kapcsolatos baladás — melynek gátat vetni ép’ oly balgaság: mint hin törekvés, a gördülő idő kerekébe kapaszkodni Amint a szociális törekvések, mindén rétegében a társadalomnak uj aicát igyekeznek megteremteni: úgy az igazság utáni folytonos törekvés s a haladás örök természeti törvénye szülte a művészetek terén, is, az uj esza éket uj irányi — uj embereket. Minden a maga idejében kell, hogy helyei és korszerű logyen, Minden oly megjegyzés — mit gyakorta hallani magukat müértőkuek hívőktől ..Ej másként fes etiók meg ezt'a régiek' — Rafael stb.? ! . ., ez a vélemény legjobb pselben a kón- zervatizmus minden uj megfigyelést $s haladást mellőző kényelme rovására írandó. Minden kor művészei (Tehát Rafael stb. is) nagyot és újat alkottak: — müveik ma is azok, de __ jy[ Lapunk nul Máma 8 oldal. áfa e .adái>(it9le fülé**
