Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-26 / 263. szám
XLVII. évfolyam. Szatmár, 1915. szeptember 26. vasárnap 263 szám. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . . 18 K — f Fél évre „ 7 „20 1 9- f Negyedévre „ 3 „ 60 f 4 .. 50 f Egy hónapra „ m 1 20 f 1 „ 60 f 31« FeleJós szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajtó“ könyvnyomda és lapkiadó részv.-társ. SZATMÁR-NÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Nyilttér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZKUTCA 210, Telefon-számok: Szerkesztőség éskiadóhlvateiag. Felelős szerkesztő lakasa . . 3&Ü. SzatmárfalVáért! Szatmár vármegyének és benne Szatmár városának minden egyes polgára a legszegényebbtől a legmódosabbig tegye a szivére a kezét és gondoljon vissza azokra az időkre, amelyeknek vószteljes felhői ma egy esztendeje hatalmas villámlással, borzalmas dörgéssel fenyegették határainkat. Pár nap múlva egy esztendeje, hogy jöttek a rémületes hírek: a Tatárhágón bejött az orosz, Toronyénál túlnyomó erő szorítja az öreg népfelkelőket, Bocskó elesett, Ökörmezőn bennt van a muszka. És végezetül nem mesz- sze tőlünk beütött a sistergős Istennyila : ‘Máramarosszigetre bevonult az orosz ser^g és már Taracköznól szóltak az ágyuk." És akkor Szatmármegyéből megindultak a népek, megtanultuk a ,,menekülés“ szó borzalmas jelentőségét. Futott mindenki és csak azi vitte magával, amit az irtóztató tülekedésben vihetett. Gondoljon vissza Szatmár vármegyének és Szatmár városának minden polgára a menekülésre, gondoljon vissza az üres városra, a vakkátett ablakokra, az itthagyott lakásokra, a pusztulásnak szánt bútorokra, a megterhelt stráf- szekerekre, a zsúfolt vonatokra, amelyekben egymás hátán szorongtak az emberek, betegek és öregek, várandós anyák, pólyás csecsemők . . . Gondoljon vissza mindenki arra, hogy mikor kis batyujában magával vitte mindazt, ami neki legbecsesebb volt és itthon hagyta bútorait, fehér- nemüekkel megrakott szekrényeit, gondoljon vissza és tegye a szivére a kezét; számitott-é akkor arra, hogy valaha minden vagyonát sértetlenül, épségben viszont fogja látni? Az ágyuk már nagyon közel dö- regtek és a menekülők biztosra vették, hogy ágyaikban pár nap alatt orosz bitangok hencseregnek, bútoraikkal muszka betyárok fognak fűteni és szekrényeik tartalmát kozák rablók fogják be kapcának. Mindenki örült annak, hogy megmenthette az életét és azonfelül tiszta nyereség, ami a kézi batyujában elfért. A többivel minden menekülő beszámolt. A veszedelem azonban szerencsére elvonult. A borzalmas hirü inváziót derék magyar vitézek elhárították : visszaszorították az oroszt. A menekülők hazaszállingóztak, az élet visszetért és ma Szatmárvármegyében normális, sőt virágzó az élet. Puha, fehér ágyban alszunk, panaszkodunk, de — hála Istennek — bírjuk a borzalmas drágaságot és jól élünk. A háború sok embernek busás jövedelmet is hajtott és ma a vidám és győzelmeinken lelkesedő, emberek mint egy régi rossz álomra, úgy gondolnak vissza a menekülésre. A rossz álomból nyugodt, jó életre ébredtünk. Az egy év előtt elveszettnek hitt, pusztulásnak szánt, a rombolás elé védtelenül itthagyott javainkat visszakaptuk. De — sajnos — nem minden vármegye járt ilyen jól. Egy csomó kárpáti falun átvonult az embertelenül pusztitó muszka had és csak az tudja, hogy mit jelent ennek a hadnak az átvonulása, aki látta az égnek meredő csupasz kémények kormos tégláit, a szertezüllött családi tűzhelyeket, a zöld mezőben éktelenkedő borzalmas fekete sebeket : a leégett kárpáti falvak földdel egyenlővé tett bánatos helyeit. Avagy gondoljon csak vissza mindenki a menekülőkre: a csonkási borzalmakra, a batizi-uti disznótelep nyomorúságaira. Erre kell visszaemlékezni és a kárpáti falvak szomorú képét kellene látni, hogy minden ember tudja: mitől szabadult meg és mi történhetett volna elhagyott hajlékává!, amelyből elmenekült. Gondoljon rá vissza mindenki, hasonlítsa össze az ő puha, fehér ágyát, 1 az ő fűtött, meleg lakását, a három tál ebédjét, a nyugodtan folyó életét azoknak a szerencsétleneknek a helyzetével, akiket földönfutókká tett az orosz invázió. És amikor megcsinálta a mérleget, akkor nyúljon a zsebébe Szatmár városának minden polgára, akiket sohasem kellett még ösztökélni arra, hogy a jótékony cél érdekében adakozzanak és adjanak feleslegeikből Szatmárfalvára, am^ly nemcsak Szatmár népének áldozatkészségét fogja örök időn át hirdetni, de egy község ártatlanul szenvedett lakosainak adja vissza azt, amit egy miérettünk is folyó háborúban elvesztettek. Jámbor emberek, ha valamilyen fenyegető veszedelemtől megszabadulnak, hálálkodó imát küldenek az Egek Urához és hála filléreiket áldozzák a szentek oltárán. Gondoljon mindenki arra a veszedelemre, amelytől ma egy éve megszabadult és oda adja hálafillóreit a vége- ópülő Szatmárfalvára ! * A kárpáti falvak felépítésére szánt adományok beküldhetők a vármegye alispáni hivatalához, Szatmár város pénztárához, a Népirodához, vagy a Szamos szerkesztőségéhez. Az összes adományokat nyugtázzuk a S z a m o sban. * Szatmár város tisztviselői kara gyönyörű példáját adta nemes áldozatkészségének, amikor az október, november és decemberi negyedre járó fizetésének 1 százalékát felajánlotta Szatmárfalvára. * Az újabban beérkezett adományok a következők : Szatmári Leszámítoló Bank COOK, Kereskedelmi és Iparbank, Népbank, Termény és Hitelbank, Forgalmi Bank 100—100 K, Kovács Ábrahám, Kulcsár István, dr. dr. Fejes István, W a 11 o n Lajos, Lengyel Károly, K ó r ó d y Mihály, dr. F él e g y- h á z v Kálmánná, Soltész Miklós 20—20 K, S e p s y Gedeon 16 K, dr. Antal László 15 K, Farkas László 12 K, Hámon Róbert, dr. H a r c s á r Géza, J a k ó Endre, M u h y Miklós, Tóth Mór, K o m k a Kálmán, Deutsch Mór, Nagy Lajos, Nagy Lajosné 10—10 K, Törseök Károly 2 K. Villamos Izzók és villámok zseblámpák Medgyesi Sándornál = Kazinczy-utea 25 szám a legolcsóbb árban kaphatók. Telefon 327. szám. _______ A? *». © A 9 e mi#?. Háma 8 oldal
