Szamos, 1915. június (47. évfolyam, 147-176. szám)
1915-06-10 / 156. szám
XLVIi, évfolyam. Szaímár, 19i5. junius 10. csütörtök 156. szám Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajtó“ könyvnyomda és lapkiadó részv. társ. SZATMÁR NÉMETI. Hirdetési dijak Szatmaron előre Nyllttér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZKITCH I Szerkesztőség és Felelős szerkesztő lakása Telefon-számok: 18 K — f 9 „ - f a „sót 1 80 f ELŐFIZETÉSI DIJAK s S.sy évre helyben 14 K 40 I Vidéken . m évre „ 7 ,, 20 f Negyedévre . 3 „ 60 f hőnapra „ 1 „ 20 I A szatmármegyel románság hűségnyilatkozata. „Szeretet és egyetértés fog közöttünk uralkodni.“ — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 9. Tudjuk nagyon jól, hogy mikor ellen- égeink hadba szállottak a magyar nemzettel, titokban számoltak azzal is, hogy Magyarország lakossága között fölöttébb sok a nemzetiségi elem. Ellenfeleink, akik — mint kezd kiderülni — sokkal többet baziroztak a mi vélt gyengeségünkre, mint a saját erejükre, arra számítottak, hogy Magyarország nemzetiségi polgársága a háborút nem közös szent ügynek fogja tekinteni, hanem ellenünk fordulva itt bennt, a közös hazában fogja helyzetünket súlyosabbá tenni. Büszkén, dagadó kebellel konstatáljuk nemcsak azt, hogy a mi nemzetiségeink a háború kitörése óta még a békében fenntartott pártpolitikai differenciákat is félretették, de minden magyar ember testvéri együttérzéssel tapasztalta azt is, hogy derék nemzetiségeink a háború első percének kitörése óta mint ennek a hazának törhetetlenül hü fiai felajánlották erejüket, vérüket a közös haza szent földjének védelmére. Amig a románságnak a fronton küzdő fiainak vitézségéről nemcsak itthon szólnak hősi legendák, de a hadvezetőség is a legnagyobb elragadtatással beszél bátorságukról, hősiességükről, — addig az itthon maradottak a legideálisabb egyetértésben dolgoznak velünk, ápolják híveikben a hazaszeretet, áldozatkészség nemes érzéseit. Hogy a szatmármegyei románság első helyen jár a hazafiságban, azt impozánsan bizonyította a tegnapi napon Csaba Adorján főispán elé járult küldöttség, amelynek vezetője, Marchis Romulus nagykárolyi gör. kath. esperes gyönyörű, megható beszédbet jelentette be a főispán, mint a kormány képviselője előtt a megyebeli románság hüségi fogadalmát. A küldöttségben résztvettek a Szatmár- megye legtávolabbi részeiből is egybegyült papok, a románság intelligenciája. Sok volt azoknak a száma, akik a nehéz közlekedési viszonyok miatt nem jöhettek el, de csatlakozásukat írásban jelentették be. A bejelentő beszédet Marchis esperes tartotta. A gyönyörűen megkonstruált, házasságtól lángoló beszédet — amelyet alább szószerinti szövegében közlünk —helyenként hatalmas éljenzés szakította félbe. Egyes megragadóbb részeinél könnyek gyűltek a hallgatóság szemébe. A beszédre Csaba Adorján főispán válaszolt, aki igaz szeretettel fogadta a románság nyilatkozatát. Mindnyájan tudjuk, hogy Szatmármegye főispánja mindig barátja volt a nemzetiségeknek. Velük való érintkezésében mindenkor előzékeny, tapintatos volt, lelkes munkása az egymással való baráti, testvéri munkának, megértésnek! Hogy a főispánnak ez az okos politikája, amelyhez mindenkor hü maradt, menynyire bevált, azt bizonyítja a tegnapi ünnepélyes aktus, amelynek felidézésében bizonyra nagy része volt a főispán túlzásoktól mindenkor mentes nemzetiségi felfogásának, amelynek nagy éljenzéssel fogadott beszédében is kifejezést adott, A tegnapi ünnepélyes tanuságtétel után büszkén elmondhatjuk, hogy Szatmármegyé- ben, bizonyára úgy mint egész Magyarországon, ma nincsenek nemzetiségek, ma itt csak a haza sorsával egyforma testvéri érzéssel törődő, a hazáért egyforma hősiességgel küzdő, rajongó magyar hazafiak vannak. A főispán a megfigyelő állomás hivatalos helyiségében fogadta a küldöttséget, amelynek szónoka, Marchis Romulus esperes a következő beszédet intézte hozzá: Méltóságos Főispán Ur! Mint a szatmárvármegyei román - ság képviselői, szivünk sugallatától és érzelmeinktől indíttatva jelentünk meg itt a mai napon, ezen, vármegyénk minden romén lakta vidékéről összegyűlt kül dóttségben, Méltóságod, vármegyénk főnöke és a magas államkormány képviselője előtt, a mai nagy világtörténelmi fontosságú időben. Tizenegyedik hónapja immár, hogy minden képzeletet felűlhaladó hősiességgel csüggedés nélkül és halálmegvetéssel küzdenek hazánk hős fiai vitéz szövetségeseinkkel egyetemben a világtörténelem legnagyobb, legborzasztóbb és legvérengzőbb háborújában annyi oldalról ránktörő ellenségeink ellen, hogy szeretett hazánknak megvédjék területi épségét, minden ellenséges támadástól megóvják és jogos igazunk tudatában kivívják a dicsőséges győzelmet. [Éljenzés.] E hazánkat fenyegető óriási veszedelemben elenyészett minden nemzetiségi és felekezeti külömbőzet, minden pártpolitikai diferencia, egy eszmétől áthatva tömörültek egybe hazánk összes népei, hogy megvédjük azt, ami legdrágább kincsünk: hazánknak évezredek óta annyi vérrel áztatott szent földjét, hol apáink és őseink csontjai nyugosznak. [Éljenzés.] így adták fényes bizonyítékát az eddig lefolyt nagy küzdelemben, századok óta hagyományos király és haza iránti szeretetük és hűségüknek, együtt küzdve, együtt érezve, együtt lelkesedve, mint testvérek hazánk népei közül a román nép hős fiai. [Éljenzés.] Most, midőn felséges uralkodónk és apostoli királyunk népeihez megható királyi szózatot intézett, az bennünket szivünk, lelkünk mélyéig megindított, lelkesedésünket pedig még hatványozott módón fokozta, úgy, hogy bármennyi legyen ellenségeink száma, annál törhetetlenebb, annál rajon- góbb szeretettel és hűséggel ragaszkodunk a magas trónhoz és szeretett hazánkhoz. [Éljenzés.] Midőn a haza veszedelemben forgott királyaink véres kardot hordattak körül az országban. Nagy királynőnk, Mária Terézia gyermekével karján jelent meg a pozsonyi országgyűlésen a nemzet képviselői előtt; most felséges agg uralkodónk ifjúságára visszaemlékezve és a Mindenhatóba vetett erős hit és reményben bizva, intéz országai népeihez tüzes, lelkesítő, buzdító királyi szózatot, melyre mi a rajongásig meghatva, egy szívvel, egy lélekkel kiáltjuk: „Vitám et sangvinem.“ ,Életünket és vérünket.“ [Hosszantartó lelkes éljenzés.] Mi is a Mindenható Istenbe vetjük erős bizodalmunkat, hogy a sötét komor felhők és a nehéz megpróbáltatás napjai után üde, megtisztult, szebb jövő hajnala fog felvirradni hazánkra, midőn rnindnyá jan, minden külömbség nélkül békében is megértjük egymást és a szeretet és egyetértés fog köztünk uralkodni, hogy igy hazánkat közös erővel nagygyá és dicsővé tegyük, melyért nem szűnünk meg az Egek Urához fohászkodni. Adjon a jóságos Isten fegyvereinknek győzelmet, hogy hazánk dicsőségesen, területi épségben és sértetlenül kerüljön ki e világháborúból (éljenzés), óvja és tartsa meg szeretett apostoli királyunkat, népeink atyját (éljenzés) és vitéz szövetségeseink fenkölt uralkodóját! (Éljenzés.) Ezek után kérjük Méltóságos Főispán Urat, kegyeskedjék a szatmárvármegyei románság tántoríthatatlan királyhüsége és törhetetlen hazaszeretete biztosítékának zálogául ér elmeink jelen kifejezését fogadni és azt ő Felsége a Király, legkegyelmesebb Urunk trónjának zsámolya elé juttatni. Éljen a király! Éljen a haza! Hosszantartó, lelkes éljenzés kisérte az esperes beszédét, amelyre Csaba Adorján főispán a következő szavakban válaszolt: Mélyen Tisztelt Uraim! Mélységesen meghatva és szivbeli örömmel veszem az Uraknak itteni megjelenését. Amiben nem kételkedtem sohasem, ebben a percben kitörülhetetlen meggyőződéssé lett lelkemben, hogy a a románok enne a hazának mindig hűséges polgárai, a királynak hűséges alattvalói voltak. I.?a Ö fillér* Lapim k mai axám^ 4- oldal ára Q fi; I ér.
