Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)

1915-04-08 / 93. szám

2. oldal SZAMOS (1915 április 8. 93. szám) Raport az égben. „ Ferenc József király, Vilmos császár és Miklós cár az úristen előtt. Szatmár, április 7. Egy nagykereskedő, aki nemrég Romá­niában járt, a román fővárosban megismer­kedett egy bukaresti nagykereskedővel, aki Odesszában járt és rendkívül érdekes dolgo­kat beszéli el neki az oroszországi állapotok­ról. A nagykereskedő elbeszélésének legérde­kesebb része egy monda, amely roppant jellemző, s amelyet a kereskedő csak akkor mondott el, mikor a nagykereskedő becsület­szavára megfogadta, hogy nem fogja meg­nevezni a forrást, ahonnan hallotta. Ezt az ígéretet azért kellett megtennie, mert — mint a román nagykereskedő állította — sokaknak került már szabadságába az a pár soros tör­ténet, amely állítólag magából a cári udvar­ból került ki és a békepárt hívei terjesztették el széles körben Hir szerint Witte gróf ha­gyatékában is megtalálták feljegyzés alakjá­ban ezt a jellemző apróságot, és mindent elkövettek, hogy továbbterjesztését meg­gátolják. — Üzleti ügyekben jártam Oroszország­ban, — úgymond — megfordultam Odesszá­ban, Benderben és Kisenewben. A nép han­gulata mindenütt nagyon nyomott, mert már tudnak azokról a veszteségekről és katasztró­fákról, amelyek az utóbbi időben az orosz hadsereget érték. A háború után való lelke­sedés hiányzik ezekből az emberekből, inkább szánalommal, mint lelkesedéssel néznek azok után a gyerek és öreg népfelkelők után, akik fegyver nélkül, énekelve vonulnak végig a város utcáin a katonai gyakorlótérre. A ka­tonák éneke vontatott és keserves. Látszik, hogy parancsból énekelnek. A lakosságba igy akarnak lelkesedést önteni. Az üzleti élet is pang; dacára annak, hogy Oroszország Európa egyik legnagyobb termelője, a drágaság már elviselhetetlenné válik. A ritka vasúti hálózat miatt a legna­gyobb szállítási nehézségek vannak, ami az elsőrendű élelmicikkek árát is alaposan felhajtja. A szeszesitalok élvezete szigorúan tilos. Odesszában csak két előkelő vendéglőben ad­tak sört. Vutkit és egyébb erős hatású italt ki­mérni nem szabad, mert a kormány fél attól, hogy az ivásban mértéket nem ismerő orosz nép között az ital hatása még zendülést szíthat. Odesszában láttam a török hajók bom­bázásának a hatását. A törökök akciója már csak azért is sikerült, mert a tengerésztisz­tek a bombázáskor a mulatókban dorbé- zoltak. Este kilenc órakor minden üzletet be kell zárni. A világítással is nagyon takarékos- kodnak, mert estenkint csak minden két ki­lométernyi utón ég egy-egy lámpa. Ez az in­tézkedés azért történt, mert nagyon félnek a repülőgépektől. Más óvintézkedéseket is tet­tek. Az orosz rendőrség mindenkiben és mindenütt kémet lát. Németül nem szabad beszélni. Több zsidót, akik telefonon néme­tül beszéltek, elfogtak. A zsidók azzal véde­keztek, hogy zsargonban beszéltek, mire sza­badon engedték őket. A zsidók ellen is álta­lában nagy az ellenszenv, mert azt tartják róluk, hogy a németek kémei. Odessza élete különben eléggé normá­lis, ma egy hete az odesszai nemzeti szín­házban Lehár „Vig özvegyét“ adták, egy másik cirkuszban pedig a katonabanda német operettzenét játszott. A városi lakosság hangulata — amint mondottam — nagyon pesszimisztikus. Varsó bevételét is biztosra veszik. Az orosz hadve­zetőség ezzel szemben úgy akarja megnyug­tatni a közönséget, hogy jelentéseket ad ki, a melyek arról szólnak, hogy Varsót három millió orosz katona védi. A németek másfél millió katonát koncentráltak ide. Legszömyübb az orosz hivatalnokok rablógazdasága; Oroszországba az idegenek bármennyi pénzt bevihetnek, de onnan 500 rubelnél többet nem hozhatnak ki. Az uta­sokat, mielőtt elhagyják az országot, meg­motozzák. Ha ötszáz rubelnél több pénzük van, a többletet elveszik tőlük. Két héttel ezelőtt egy olasznak 22.000 rubelét vették el. Az Oroszországból kiutasított német, osztrák és magyar alattvalók hasonlóképpen jártak. Nagyon sajnáltam szegényeket. Az unghenii határállomásra vitték őket. Öt-hat napon a hideg kövön aludtak, mert várniok kellett addig, amig az útlevelüket megkapják. A bukaresti „Haiambra“ varieté igazgatóját a vonat elindulása előtt öt perccel szállították le vonatról és még a cipőjét is átkutatták. Engemet — folytatta a kereskedő — ötször motoztak meg. — Hogy mennyire tudatában van az orosz nép a vigasztalan katonai helyzetnek, semmi sem bizonyítja jobban, mint a követ­kező monda, amely Oroszországban szájról- szájra jár : „Az Úristen rapportra szólította magá­hoz Ferenc Józsefet, Vilmos császárt és Miklós cárt. Megkérdezte tőlük, hogy miként megy mindenkinek a sora : Ferenc József igy felelt: — Népeim, habár különböző nemzeti­ségiek, egyetértésben és jólétben élnek egy­mással. Vilmos császár: Győzelmet-győzelemre halmoznak katonáim. A nép örvend és meg­elégedett. Miklós cár : Felséges Szent Atyám, én most még nem adhatok népeim sorsáról fel­világosítást, mert birodalmam nagy. Erre ezt felelte az Úristen: — Nos jól van, Miklósi Menj visz- sza földre és rövidesen jelentkezzél uji a, mert birodalmad jóval kisebb lesz és könnyebben nyerhetsz róla áttekintést. Levelek a harctérről. Virágvasárnap és husvét a fedezékben. Szatmár, ápr. 7. Két levelet hozott nekünk a posta a harctérről. Kommentár nélkül közöljük mindakettőt. Fedezék, virág vasár nap. Kedves Szerkesztő Uram! Három jóképű szatmárhegyi fiú van állandóan mellettem. Az egyik, Magyar Gá­bor a szakaszvezetőm. Kattog a gépfegy­ver, német nehéz ágyuk dolgoznak mögöt­tünk, szép, tavaszi napos virágvasárnap, együtt keressük a havas bérceken át a mi városunkat! Jött a Husvét! Ugy-e ma mindenki ment otthon a templomba: virá­got, cicuberkát szentelni, mint máskor. Nekünk is van ám templomunk, csodás szép fenyves erdő a cieuberka. Az orgona­szó, az sem hiányzik, csak nagypénteken össze ne tévesszük a géppuskát az otthoni székesegyház kelepelőjével, épp olyan! Most készültek el a mi derék honvédeink a húsvéti leveleikkel, megannyi imádság és rapszódia! Isten legyen velünk és fegy­vereinkkel! Boldog Húsvéti ünnepeket! Sok üdvözlettel dr. Bérdóly Sándor. Tek. Szerkesztő Ur! Szíveskedjék lapjában közölni, hogy kívánunk mindazon rokonoknak, jóbarátok­nak és ismerőseinknek kellemes és boldog húsvéti ünnepeket, akik Szatmáron és vi­dékén laknak, mert mink jelenleg szemé­lyesen nem kívánhatjuk, tekintettel, hogy nagyon messze vagyunk Szatmártól. Zugsf. Glogyán János, corp. Braun­stein Gusztáv, corp. Weisz I., gefr. Rres- nyák Antal, Pásztor J., Ilia J., corp. Deák J., zugsf. Berindán J. Kik njenlpőij fel a 36-42 éves népfelkelők közül? — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 7. Amint tudjuk, az 1873—1877. évek­ben született B. osztályú népfelkelők bemu- j tató szemléje még ebben a hónapban fog í megtörténni. Ezzel kapcsolatban most jelent meg a kormány körrendeleté, amelyben az összes hatóságokkal közli, hogy a népfelkelői bemu­tató szemlén alkalmasnak találtak közül kik és mily esetekben menthetők fel a népfel­kelői tényleges szolgálat alól. Általában most is a hivatalos lap feb­ruár 15-iki számában megjelent 1347. számú rendelet határozmányai irányadók, de az uj kormányrendelet ezúttal szigorúan hangsú­lyozza, hogy a közhatóságoknál, közhivata­loknál, közintézeteknél s a közérdekből fon­tos intézményeknél, vállalatoknál és üzemek­nél csak azok a szigorúan nélkülözhetetlen alkalmazottak, tisztviselők hozhatók felmen­tésre javaslatba, akik jelen nélkülözhetetlen állásukban legalább is 1915. január elseje óta vannak alkalmazásban. Kiemeli a körren­delet, hogy ez hatóságilag igazolandó, mert a múltban sok olyan felmentési javaslat ne­hezítette a honvédelmi minisztérium munká­ját, amely nem volt figyelembevehető. Figyelmezteti a rendelet a hatóságokat, hogy a legnagyobb körültekintéssel tegyenek felmentési javaslatokat. SZÍNHÁZ Heti műsor: Csütörtökön: „Testőr“. (Zóna.) Pénteken: A szombati premiere elő­készületei miatt nincs előadás. Szombaton: „Zsuzsi kissasszony“. [Pre­miere. Bérletszünet.] Vasárnap: „Zsuzsi kisasszony“. A színház előadásai a mai naptól fogva este nyolc órakor kezdődnek. A Testőr, Molnár Ferenc világhírü vigjátékát eleveníti föl ma a társulat. Az elő­adást gondos próbák előzték meg és a ki­tűnő szereposztás előre biztosit egy igazán élvezetes színházi estéről. A színész — C za k ó, a színésznő — C s i g e Böske, a kritikus — Nyáraiés a mama — Tömbömé lesz. A darab második felvonása tudvalevőleg az Operaházban, előadás alatt történik, mig a színfalak mögött Offenbach örökszép ze- néjü operáját, a Hoffmann meséit játszák. A testőr előadása zónában, fél- helyárakkal lesz megtartva. Zsuzsi kisasszony, Kálmán Imre gyönyörű kacagtató operettéjéből oly serényen folynak a próbák, hogy megállapítható, hogy a Zsuzsi kisasszony szatmári be­vonulása egyike lesz a legdiadalmasabb esték­nek. Jellemző, hogy Kiss Árpád igazgató annyira szivén viseli az előadás sorsát, hogy holnap, pénteken a Zsuzsi kis­asszony előkészületei miatt nem tart elő­adást. Így hát péntek este tartja Czakó főrendező T o m b o r Aladár karnagy vezény­letével a Zsuzsi kisasszony diszletes, jelmezes, teljes főpróbáját. A Zsuzsi kis­asszony meséje egyike a legegyszerűbb és legnaivabb históriáknak, amelyek a falusi élet keresetlen egyszerűségéből fonódnak és épp ezért hamisítatlan és tiszta a poézise és innen van az az általános nagy siker, mely a darab előadását kell hogy kísérje. Zsuzsi kisassony (Horváth Mici) Bikigy-Bürgőzd Postamesterének az unokája, szegény árva lány, aki postás kisassonykodik a bikigy bürgőzdi postán, dacára, hogy vágyai a színpad felé vonzzák. Különben Péterfi (G a 1 g ó c z i) lapszerkesztőnek a menyasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom