Szamos, 1915. március (47. évfolyam, 56-85. szám)

1915-03-14 / 69. szám

2. oldal SZAMOS 09tő március 14. 89. szóm) Az orosz horda útja Galíciában. — A Szamos kiküldött tudósítójától. — Meghiúsult partraszállás. Konstantinápoly, márc. 13. (M. T. I.) Hir szerint, az angolok és franciák a szaroszi öbölben megkísérelték csapatokat partraszállitani. Ez azonban nem sikerült, mert mikor mintegy 2000 ember kiszállt, a törökök megtámadtak és megsemmisítő vesz­teséggel visszakergették őket. Az orosz flotta Zungulda előtt Konstantinápoly, márc. 13. (M. T. I.) A Milli ügynökség megkésve jelenti: Az orosz flotta tegnapelőtt lövöldözte a klinili-i, Zungulda-i, kozlui és ereklei ki kötőket. Zunguldában az orosz flotta a francia negyedben egy kórházat és tizenöt magán­házat tönkrelőttek. Ugyancsak a zunguldai kikötőben elsü- lyesztették az oroszok a Taxizria nevű görög hajót. A görög negyedben a bombák ötven régi faházat felgyújtottak. Az orosz hajózási társaság igazgatója megsebesült. Az igazgató felesége és két gyermeke meghalt. A Princessa Giovanni olasz gőzöst el­vitték a kikötőből. Négy gőzös elsülyedt, a legénység megmenekült. A török lakosságból mindössze heten sebesültek meg. Az antant Japán követelései ellen. B é c s, március 13. (M. T. I.) Péter- várról jelentik : A japán követelések Oroszország érdekei ellen vannak. Oroszország dip­lomáciai tárgyalásokat kezdett Tokióval. (Neue Freie Presse) Genf, márc. 13. (M. T. I.) A Havas ügynökség Párisból jegy­zéket közöl, mely szerint Franciaország nem támogatja Japán követeléseit Erná­val szemben. Höfei* altábornagy jelentbe. Budapest, március 13. (A miniszterelnök­ség sajtóosztályából.) Hőíer altábornagy hi­vatalosan jelenti: Orosz-Lengyelországban és Nyugatgaliciában nincs változás. Napközben tüzérségi harc volt. Egyes orosz osztagoknak támadá­sait, az ellenség veszteségei mellett mindenütt visszautasítottuk. A Kárpátokban, Cisna—Bőiig - ródi mentén a harcok tovább tar­tanak. Egy magaslat, amelyért na­pok óta folyt a harc, tegnap birto­kunkba került. Csapataink az ellenséges állás egyes részeit árkásztámadással fel­robbantották. Az ezt követő közel­harcban az ellenséget visszavertük és több mint 1200 embert és több tisztet elfogtunk. Az oroszok ellen- támadásait, melyeket a magaslat, valamint a szomszédos terepszaka­szokon lévő állásaink ellen intéztek, még az éj folyamán, az ellenség­nek súlyos veszteségei mellett visszavertük. A Délkeletgaliciai harcvonalon és Csernovitz vidékén általában nyugalom van. Kolomea, .... A hatalmas vasúti állomásban nyüzsög a nép: állomásaikra visszatérő vasutasok, felvonuló katonák, ezeket bámuló és örven­dező civil emberek, orosz foglyok, sebesül­tek, alföldi munkáscsoportok, amelyek az utakon dolgoznak. Egy vasutas altiszt jön hozzám és né­metül figyelmeztet, hogy ha teázni akarok, a váróteremben kapok. Bemegyek és megvacsorázom. Egy nagy csésze tea vörös borral 20 fillér, egy tojás 6 fillér, egy darab kolbász — akkora, hogy el sem bírom fogyasztani — 20 fillér, mind­ehhez elegendő kenyér — 4 fillér. Mindez pedig egy olyan városban, amelyik egy pár nap előtt szabadult fel az orosz járom alól. A város most ébredezik az orosz ura­lom alatti kábultságaból. Kereskedelme, amely békés időben messze földön ismeretessé teszi Kolomea nevét, a galíciaiakat jellemző szívós­sággal vágott ismét neki az elevenen lélegző életnek. Az üzletekkel túlzsúfolt város külső képén semmi nyoma sincs az oroszok kezé­nek. Amig — mint a lakosság beszéli5'— Nadwornát a földdel egyenlővé égették, Ko- lomeát a 100 ezer korona hadisarc meg­mentette a gyújtogatástól. Az utcákon nagy csoportokban állanak az emberek. Minden csoportban egy-kettő olyan viszi a szót, aki végigélte az orosz inváziót. A többiek, akik most tértek vissza, hallgatják. Az utcasarkokon orosz hirdetmények: | az üzletek zárórájáról, a maximális árakról, figyelmeztető plakát, hogy a lakosság visel­kedjék nyugodtan, szolgáltassa be a' fegy­vereket stb. Természetesen minden rendel­kezés büntető szankcióval megerősítve. A legérdekesebb hirdetményt lefordit- tattam magamnak magyarra : HIRDETMÉNY. Ezennel közhírré tétetik, hogy mind­azok az osztrák katonák, akik önként át­jönnek orosz részre, nem tekintetnek orosz foglyokként, hanem azonnal megkapják az engedélyt arra, hogy hazatérjenek házaikba, családjukhoz, íeleségükhöz, gyermekeikhez és rokonaikhoz. Aki pedig egy osztrák fegyvert önkén­tesen beszolgáltat, az kap érte 10 koro­nát, 100 patronért pedig 3 koronát. A legfőbb orosz parancsnokság. Mindenesetre érdekesen jellemző dolog, hogy az oroszok pénzért vásárolják a hadi­zsákmányt, a fegyvereket. A hirdetmény többi részének — mint értesültem — nem sok hasznát vették az oroszok, akik a hadifoglyokat nem fogják, hanem csábítják. Pedig a kiáltványokat nem­csak a birtokukban levő városok falain ra­gasztották ki, hanem a harcmezőn futásköz­ben is szórták, hogy az őket üldöző katona­ság is megtalálja. A foglyokra vonatkozólag külömben a kővetkező methodust eszelték ki. Ha olyan fogoly került a kezük közé, aki az általuk elfoglalt területen lakott, en­nek felajánlották, hogyj szabadon bocsátják, hazaengedik családjához, ha megesküszik, hogy többé az oroszok ellen nem fog fegy­vert, hogy abban az esetben, ha az oroszok az illető megszállott helyekről visszavonulni kényszerülnének, akkor a szabadon bocsáj- tott fogoly önként követi őket. Aki az esküt leteszi, az ellenőrzés Gáljából köteles továbbra is az osztrák-magyar egyenruhát viselni, azonkívül a kezére a csukló fölött kap egy lemoshatatlan festékkel nyomott bélyegzőt. Örömmel jegyezzük fel, hogy — igy beszélik Kolomeában — a foglyok nagy ré­sze nem volt hajlandó az esküt letenni. — Ezeket továbbították, mint hadifoglyokat. Akadtak azonban leleményes emberek, akik letették az esküt, azután nyomban elmentek a papjukhoz és hivatkozással arra, hogy ők előbb tettek esküt az osztrák császárnak és magyar királynak és az utóbbi esküt csak kényszerítő körülmények között tették le, fel­oldást kértek az oroszoknak tett eskü alól, amit meg is kaptak. Ezek az oroszok kivo­nulása után azonnal jelentkeztek a mi kato­nai parancsnokságunknál. Később találkoztam is ilyen fogolylyäl, akinek a csuklóján csakugyan ott volt a cirill betűs pecsét. Kolomea külső képén semmi sem lát­szik az orosz sanyargatásból. A rablások, a polgárság szigorú bünte­tései : nyilvános megkorbácsolás, börtönbün­tetés azonban napirenden voltak. — Kolomea vidékén, mondja egy em­ber, aki végigélte az orosz uralmat — nap­pal ittak a kozákok, éjjel rabolni jártak és hajnalban mindig zsákmánnyal megrakott sze­kerekkel tértek haza. Nem egyszer kirándul­tak a vidékre is rabolni. A kozákokat általában véve azzal biz­tatta az orosz hadvezetőség illetve a tisztek, hogy csak harcoljanak szívósan a Kárpátok­ban, mert a magyar katonák nem tudnak lőni és ha a Kárpátokban sikerül előhalad- niok, ott bőséges alkalmuk lesz a rablásra. Az első kárpáti kiruccanás azonban be­bizonyította, hogy a magyar katonák jól lő­nek, a kozákok nem* jutottak el odáig, hogy meglássák, milyen „gazdag“ falvak vannak a Kárpátokban, nagy veszteségeik voltak, mire visszamentek Kolomeába és megtagadták a további szolgálatot Emiatt 300 kozákot vittek el Kolomeából vasraverve. Decemberben egy hatvan esztendős kaukázusi kozák felakasztotta magát Ko­lomeában. Az öngyilkosságnak — mint az öreg kozák volt házigazdája nekem elmesélte — ez a története. A kozák éjnek idején rátört egy keres­kedőre és fegyverrel kényszeritette, hogy adjon neki pénzt. A megrémült kereskedő | kivett kasszájából egy levélboritékot, amelyen I rajta volt az ő cége, abban volt nehány ezer I korona, átadta a kozáknak, aki elment a dús zsákmánnyal. Minthogy azonban a kozákok egymást is meglopják, a rablott holmit biza­lom okából a nyergük iszákjában hordják, ha valahova mennek. így tett az öreg kozák is, akinek véletlenül egy tőlünk zsákmányolt lova volt. Legközelebb patrouillba ment ne­hány társával a kozák. Szembe jött velük a magyar járőr, mire a kozákok leszállottak lovaikról és azokat hátrábbhagyva felvették a harcot a magyar járőrrel. Fedezékkeresés közben azonban észrevette a kozák, hogy egyik társa hátramaradt és az iszákjában kotorász ott, ahol a pénz volt eldugva. Kapta a fegyverét és rálőtt a tolvajra, aki holtan esett össze. A lövéstől azonban megijedt a lova, elszaladt és neki egyenesen a magyar járőröknek, akik elfogták a paripát és iszák­jában megtalálták a pénzt a károsult nevé­vel ellátott borítékban. A pénz igy visszake­rült eredeti tulajdonosához nyomban, mihelyt a mieink bevonultak Kolomeába. Az öreg ko­zák pedig elkeseredve ment haza és pana­szolta a házi gazdájának, hogy ő azért jött, hogy itt vagyont szerezzen, most elvesztette a vagyonát, öngyilkos lesz. Az istállóban fel­akasztotta magát. Kolomea volt talán az egyetlen hely, ahol a nőket nem bántották az oroszok. Annál gyakoribb volt azonban, hogy a polgárokat a legjelentéktelenebb dolgok miatt megverték vagy bezárták. Később azonban a polgárság ennek is megtalálta az orvosságát: a posztokat, akik a feljelentést tették, meg­vesztegették, 10—20 fillér borravaló a posz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom