Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-04 / 31. szám
2. oldal (1915 február 4. 31. szám) SZAMOS körülhajózták és bejutottak a György csatornába. Magúk az angol lapok is elismerik, hogy a német flottának ezen újabb bravúrja hihetetlen teljesítmény. Török jelentés. Konstantinápoly, .február 3. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A főhadiszállás közli a tegnapi kelettel: A kaukázusi arcvonalon a napokban folyt helyi harcok a mi csapataink sikerével végződtek. Egy ellenséges csapatot, amely Artvin- nál támadott, súlyos veszteségek mellett visszavertünk. Az ellenség menekülés közben nagymennyiségű hadianyagot hagyott kezünkben. Koma környékén egy kis csapat a ] január 31-ikére virradó éjjel megtámadott I két ellenséges zászlóaljat, amelyek drótaka- j dályok mögött elsáncolták magukat és jelentékeny veszteséget okozott nekik. A következő napon az ellenség a közelben ágyunaszádok fedezete mellett csapatokat akart partra szállítani, de újra megvertük őket. Az ellenség sok halottat vesztett, köztük egy századost és egy altisztet, A törökök a szuezi csatornánál. Milano, febr. 3. (M. T. I.) A lapoknak Kairóból jelentik : A törökök a Szuezi csatorna egész keleti partját megszállották. Az angolok kénytelenek voltak a csatornától visszavonulni. LEGÚJABB. A foglyok kicserélése. Zürich, febr. 3. (M. T. I.) Ide érkező orosz híradás szerint a rokkant osztrák—magyar hadifoglyok kicserélése Romániában fog megtörténni. Lembergben csomagolnak az oroszok. Északkeleti harctér, febr. 3. Az elfogott orosz katonák beszélik, hogy a lembergi kormányzóság már csomagol Varsó megtartásában nem bíznak. (Magyarország.) TengeralattjáróK Anglia ellen. Berlin, febr. 3. (M. T. I.) A „Pester Lloyd“-nak jelentik: Londonban megriadva hiresztelik, hogy az ir-tengeren és a csatornában tucatszánxra cirkálnak a német tengeralattjáró hajók. A hajóbiztositást 100 percenttel felemelték. Kairót kiüritik. Milano, febr. 3. (M. T. I.) Az angol és egyiptomi hatóságokat Kairóból Alexandriába helyezték át. Az orosz és francia konzulok elhagyták Kairót. Hőfer altábornagy jelenése. Budapest, február 3., éjjel 2 óra. (A miniszterelnökség sajtosztályából.) Hót er, altábornagy hivatalosan jelenti : A keleti Beszkideken az oroszok igen heves újabb támadásait, amelyek éjjel is tartottak, az ellenségnek újból súlyos veszteségeket okozva visszavertük. Az erdős hegység középső részében a harcok kedvezően alakulnak. A szövetséges csapatok, amelyek tegnap az ellenségtől makacsul védett magaslati állásokat foglalták el, egyezer embert ejtettek foglyul és több géppuskát zsákmányoltak. Lengyelországban és Nyugatgaliciában a helyzet változatlan, nagyobbára nyugalom van. angolok és a kereske- delgi gözösök. Becs, febr. 4., éjjel 3 óra. (M. T. I.) "A Wolf-ügynökség biztos forrásból jelenti, hogy az angol admirálitás felszólította a kereskedelmi gőzösöket, hogy a semleges lobogót tűzzék ki, a hajók származási jelvényeit fedjék be és a társaság zászlaját se használják. Mit csinál az 5^ gyalogezred ? Helvey alezredes a fronton. A közös hadügyminisztérium sajtóirodájából. Mióta Szatmár háziezrede, az 5. közös gyalogezred elhagyta Szatmári, hogy hirt, dicsőséget szerezzen, alig halottunk róla valamit. Az ötösök ugyanis a háború kezdete óta állandóan tüzvonalban voltak, ahol bizony a katonák nem nagyon érnek rá, hogy a lapok részére riportot Írjanak. Annál nagyabb örömünkre szolgál, hogy egyik fővárosi lapban egy tudósítást olvastunk, amely a mi derék ötöseinkről és közöttük szeretett alezredesükről: Helvey Adolfról, aki kedvelt tagja volt a szatmári társaságoknak s akinek hősi viselkedéséről s ezrede vitéz tetteiről őszinte örömmel és büszkeséggel szerzünk tudomást. A fölöttébb érdekes tudósítást a követ- kezőkban szószerint közöljük: A november elején lezajlott San-menti harcokban az 5-ik gyalogezred is résztvett. Maga az ezredparancsok hősi halált halt. Most erről a harcról, melyben az 5-ik gyalogezred szinte példátlan hősiességgel küzdött, az ezred harmadik zászlóaljának egyik tisztje érdekes leírást közöl. —- November negyediké volt. A nap fényesen és melegen sütött. Éreztük, hogy e napon nagy tettekre kerül a sor. Amikor derék segédtisztem kíséretében a zászlóalj lövészárkait megszemléltem, a legénységet a legjobb hangulatban találtam. Néhányan komisz-kenyeret tűztek szuronyuk hegyére és a fedezék fölé tartva, jelekkel és szavakkal csalogatták az oroszokat: Tréfájuk hatása meglepő volt. Az orosz harc vonal egy része rövid idő múlva szabályszerű támadást intézett az élelmicikkek ellen. A támadást fegyverrel kezükben kezdték meg, hogy a hátuk mögött álló orosz csapatokat megtévesszék, később, midőn közelebb értek hadállásunkhoz, fegyvereiket ezzel a kiáltással: „Ne lőjjetek" (ne strelic) eldobták és lövészárkainkba ugráltak. A cs. és kir. tábori sütődének e kitűnő lőszere 280 ily bátor harcost juttatott kezeinkbe. Vakmerő vállalkozásukért gazdag jutalomban részesültek és a kenyeret mohón fogyasztva, mint kedélyes hadifoglyok hagyták magukat a futóárkokban hátrafelé kisérni. Az oroszok, kik bajtársaik e szokatlanul merész támadási modorát mégis felismerték, bajtársaik közé lőttek, de *csak egy embert találtak el, aki súlyos sebével hadállásunktól körülbelül 70 lépésnyire összerogyott. A felebaráti szeretet és önfeláldozó bátorság ritka szép jelenete játszódott le ezután. Egy gyalogos (századcipész) az ellenség heves tüzelése dacára hirtelen kiugrott a biztos fedezékből és szökkelésszeriien a sebesült felé szalad!. Hozzáérve, fi gelöször a "sebesült fejét fehér kendővel bekötötte, hogy ily módon értésére adja az ellenségnek, hogy mit müvei. Azután a sebesült karjára, mellére kötést alkalmazott és a félájultat hátára véve, súlyos terhével fedezékünk felé megindult. Hüvelykujjunkat visszaszoritva, figyeltük működését és vártuk visszatértét az ellenség golyózáporában. Délután félkettőre járt az idő. Mindkét fél bömbölő ágyutüze — melyben a gépfegyverek éles berregése és a fegyverek ropogása is beleszólt —- azt jelezte, hogy valami készülőben van. Az orosz tüzvonal közelsége folytán még a mi gránátjaink is oly alacsonyan repültek el felettünk, hogy a mellvédet egypárszor elsodorták. E pillanatban az ezredes a lövészárokba jött, hogy velem és az a'ezredessel, — ki a szomszédos csapatrészeket vezette, melyben a o. zászlóalj egyes részei is küzdöttek — azt a parancsot közölje, hogy délután két órára általános támadás rendeltetett el. Parancsnokunk az árokban állt, tőle jobbra a főhadnagy, balra én és rendeletéit követve, idönkint kipillantottunk a terepre, miközben az ezredest többször figyelmeztettük, hogy a maga személyére nézve legyen elővigyázóbb. Az Írásbeli támadó parancs egy része nehezen volt olvasható és az ezredes felkért, hogy olvassam fel e részt. Amint feléje hajoltam, rettenetes durranás reszkettette meg a levegőt és semmit sem látva, egy harántgátra dőltem, hol néhány pillanatig fekve maradtam. Úgy éreztem, hogy megsebesültem, habár semmiféle fájdalmat nem éreztem. Midőn szememről valami kellemetlen nedvességet letörültem, láttam, hogy arcomról vér csepeg a jobbkaromra Az ezred- segédtiszt hozzám ugrott, letörülte arcomat és talpra segített. Csak most tudtam meg, sértetlen maradtam. ,'Annál megrázóbb volt az, ami szemeim elé tárult. A vitéz esredes ülő helyzetben az árokba rogyott. Egy robbanó golyó koponyáját zúzta szét. Az ő vére borította el arcomat. Arcom még soká égett és fejem még soká zúgott. A hős ezredes földi maradványait sátorlappal lefedtük és csendes imát mondottunk el felette. Az éj beálltával ezredesünket a harcvonal mögött, egy házcsoport között ünnepélyesen eltemettük. Az egyszerű sirdombot nevével ellátott fakereszt jelzi: „Tisztelet az emlékének.“ — Átveszem a parancsnokságot! — ' m dotta az alezredes komolyan. — TárnaRIKSZAPI VÍZZEL vpfjvUve az ez Idei lermésü sa- vabyuho' kitűnő italt szolgáltat L-/Tisztán a BIK§ZADI GYÓGYVÍZ huruton bantáímák ellen pápatlan (Lapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád
