Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)
1915-01-28 / 24. szám
2. oldal SZAMOS (1915 január 28. 24. szám) Angol lapok a jakobenyi csatáról. Budapest, jan. 27. (M. T. I.) A „Daily Mail“ irja : A jakobenyi harcban egy orosz ezred- helyőrség legnagyobb része elpusztult. A „Morningpost“ irja: Jakobenynál az oroszok Pozsoricáig visszavonultak és seregüket megerősítették egy lövészezreddel és három turkesztáni gyalogezreddel. német főhadiszállás jelentbe Berlin, jan. 26. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A nagy főhadiszállás jelenti: A nyugati h a d s zin tér: Az ellenség tegnap, szokása szerint Middelkerknél és Westende fürdőt ágyutüz alá vette. Ezen ágyutüz következtében nagyszámú lakos meghalt, illetőleg megsebesült, köztük a middelkerkei polgármester is. A mi veszteségein!« tegnap egész csekélyek voltak. A labassei csatorna mindkét partján csapataink az angolok állásait megtámadták, mig a csatornától északra, Givenchy és a csatorna között a támadás erős oldaltüz miatt nem eredményezte az angol állás elfoglalását, addig a badeni csapatok támadása ‘teljes sikerrel járt. Itt az angol állásokat 1100 méternyi arcvonal-szélességben rohammal elfoglaltuk, két támaszpontot elhóditöttunk s három tisztet és egyszáztiz főnyi legénységet elfogtunk, végül egy ágyút és három géppuskát zsákmányoltunk. Az angolok eredmény nélkül kísérelték meg a részünkről céljainknak megfelelőleg azonnal kihasznált állásoknak visszafoglalását és őket súlyos veszteségekkel visszavertük. A mi veszteségeink aránylag csekélyek. A Craonne előtti magaslatokon, Lointól délkeletre csapataink eredményesen harcoltak. A Vogézek déli részén a franciák minden támadását visszavertük és több, mint ötven foglyot ejtettünk. Keleti hadszíntér: Gumbinnentől északkeletre az oroszok lovasságunk állásait eredménnyel támadták. Keletporoszországban a többi harcvonalon heves ágyuharcok voltak. Kisebb, reánk nézve eredményes harcok voltak Wloclaweetől északkeletre. Lengyelországban, a Visztulától nyugatra és Pilicától keletre semmi jelentős nem történt. Török jelentés. Konstantinápoly, január 27. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A főhadiszállás tegnapi kelettel a következő hivatalos kommünikét közli: / A kaukázusi arcvonalon tartós nyugalom van. Január huszonharmadikán az „Adoris“ angol cirkáló kísérletet tett arra, hogy Alexandrette közelében csapatokat szállítson partra. Az angolokat azonban parti ütegeink tüzelése visszavonulásra kényszeritette, miközben hét halottat veszítettek. Merénylet az afganisztáni emir ellen. Bécs, január 27. (M. T. I.) A pétervári „Rjecs“ fentartással közli, hogy Habib Ullah, afganisztáni emir merénylet áldozata lett és a trónörökös súlyosan megsérült. A merénylőről kétféle verzió terjedt el; ugyanis, hogy az vagy az emirnek egyik fiatal fia, vagy pedig egy török ember. LEGÚJABB. Az oroszok veresége Csontosnál. Ungvár, jan. 27. (M. T. I.) Az oroszok Csontosnál csapataink váratlan támadására ágyút, muníciót és Irénjüket hátrahagyva rémülten menekültek. Szilézia felmentése Becs, január 27. (M. T. I.) A „Daily Mail“-nak jelentik Pétervárról: A németek, magyarok és osztrákok az utolsó hat hét alatt azon célból intéztek támadásokat a Bzu- ra—Rawka és Nida vonalak ellen, hogy Sziléziát megszabadítsák az orosz otíenzivától. Ausztrália Japán ellen? Berlin, jan. 27. (M. T. I.) Tokióból érkezett hir szerint Ausztrália csapatokat küld a japánoktól ' megszállott német gyarmatokra, hogy ezeket a japánok megszállása ellen megvédje. (Deutsche Tageszeitung.) A német főhadiszállás jelentése Berlin, január 27. A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Nieuportná! és Ypernnél csak tüzérségi harcok folytak. Guinichynél, Labassetól délkeletre az ellenség megkísérelte az e hó huszonötödikétől elfoglalt hadállások visszafoglalását, de fáradtsága hiábavaló volt: a támadás tüzelésünkben összeomlott. A craonni magaslatokon folyó harcok, amelyeket már tegnap jelentettünk, teljes sikerre vezettek: a franciákat La Creuve Finetől nyugatra és Hurtebisetől keletre levő magaslati állásaikból kivertük és a magaslati terep déli lejtőjéről leszorítottuk. Szász katonák egyezernégyszáz méternyi szélességű arcvonalon több támaszpontot rohammal elfoglaltak, nyolcszázhatvanöt sebe- sületlen franciát elfogtak, nyolc gépfegyvert, egy utászraktárt és sok egyébb hadianyagot zsákmányoltak. St. Michieltől délkeletre csapataink a franciáknak egy támaszpontját elfoglalták. A franciák ellentámadásai sikertelenek maradtak. A Vogezekben nagy a hó, ami mozdulatainkat lassítja. A keleti hadszíntér: Az oroszoknak Gumbinnentől északkeletre ellenünk intézett támadása nem haladt előbbre. Helyenkint az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. Lengyelországban nincs változás. Harc Rügen szigetnél. Berlin, jan. 21. (M. T1 I.) Tegnap délután két órakor Rügen szigeténél két tengeralatti naszádot vettek észre, amelyek lövöldözni kezdtek a német hajókra. Valószínűleg orosz hajók voltak. Karácsony az északi harctéren. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 27. Dr B. D ügyvéd, a 69. (Hindenburg) ezred hadnagya újabban a következő levelet irta dr. Morvay Károly kir. Ítélőtáblái bírónak : Északi harctér, 1915. 1/12. Gyanakszom, hogy leveleim nem érkeznek meg. Újabban ugyanis 2—3 hosszabb lé- lekzetü levelet küldöttem, de nem kaptam értesítést arról, hogy megérkeztek-e. Még egyszer megpróbálom. Lehet, hogy a levelek az óriási tömkelegben természetes módon vesznek el, de lehet, hogy a katonai cenzúra irodájában ma radnak. Én csak Írok, mert természetemben rejlik a toll iránti előszeretet. Istenem, hisz ebben a túlságosan idegizgató, testet-lelket igénybe vevő életben az az egyetlen vigasz és szórakozás, ha az ember az otthonra gondolhat és helyzetéről, állapotáról néha-néha hosszabb lélekzettel is beszámolhat. * Meglepő itt az időjárás. Január közepe felé járunk és márciusi melegek vannak. Egész napokon át elég a zubbony. A hadsereg ama része, amelyhez tartozom, már hetek óta egy vonalat tart megszállva és az a feladata, hogy a netalán áttörni igyekvő ellenséges erőt visszaverje. Hát bizony elég egyhangú, mondhatnám unalmas szórakozás. Reggeltől estig alig történik valami. T. i. az még álmában sem jut eszébe az orosznak, hogy nappal fronttámadást kíséreljen meg. Ez kész öngyilkossági kísérlet volna részéről. Ellenben éjjelenként neki-neki buzdul. Ágyuszóval kezdi, meg a fényszóróval. Azután jön a gyalogság. Szinte észrevehető a katonák előrevonulásán, hogy mennyire ismerik az ilyen támadás veszélyét és nehézségét, mert csak csúszva—kúszva mernek előbbre jönni. Mi nyugodtan várunk addig, mig 100—- 150 lépésre közelitik meg drótsövényünket és csak akkor kezdődik meg a „hajrá“, amikor a sötétben is kivehető, elég jó célt mutatnak. Rettenetesen pusztulnak ilyenkor. És bár hetenként többször kísérleteznek, mi még egyetlen lépéssel sem voltunk kénytelenek eredeti állásainkat hátrább tolni. Karácsony előtti napon általános óhaj volt, hogy a szeretet és béke eme szent ünnepét a viszonylagos nyugalom jegyében töltsük el. Minthogy pedig nem számíthattunk az oroszok loyalitására, dandárnokunk azt fun- dálta ki, hogy megelőzi az oroszokat. Elrendelte, hogy a tüzérség egy része egész éjjel lőjjön. Természetesen az egész legénység tudta, hogy a lövöldözés nem egy támadásnak a bevezetése, hanem csak tüntetés. És az oroszok tényleg csöndben is maradtak. Ugyannyira, (ekkor még elején tartottunk a megszállásnak) hogy azt hittük, mikép az oroszok épen ezt az éjjelt választották ki a visszavonulásra. Erről bizonyságot kellett szerezni. A rajvonal mögött, a dandárparancsnokságnál tartózkodtam, mikor erről szó esett. A szintén jelenvolt ezredest izgatta a kérdés, mert ha tényleg visszafelé húzódnak, akkor még az ünnepre való tekintettel sem volna szabad az üldözésre való jó alkalmat kiaknázatlanul hagyni. S nyomban felveszi a kagylót, kiadja a rendeletet, hogy önkéntes jelentkezőkből alakítsanak járőröket, amelyek puhatolják ki, ott vannak-e még az oroszok? 50 perc múlva jelez a telefon, hogy az első felszólásra a legközelebbi század
