Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)
1914-10-15 / 247. szám
• XLVI. évfolyam Szaim&r, 19Í4. október 15. Kaasav©a®»aa »w»b •*•«« IWWWWMWWW«H»»I POLITIKAI NAPILAP A toronyai harcszintéren — A „Szamos“ kiküldött tudósítójától. —. Repenye, október 12. Mint már előzőleg jelentettem: Huszt- nál megszakítottam Máramarossziget felé tervezett második utamat, mert itt értesültem róla, hogy Ökörmező fölött most készül a döntő ütközet csapataink és a betörő orosz csapatok között. A harcszintér Huszttól 68 kilométernyire fekszik, amit, minthogy vasút nincs, a békeidőben közlekedő automobiljárat pedig szünetel, szekeren kell megtennem. Fuvarommal egy Repenyére irányított trén-vonathoz csatlakozom s annak háta mögött indulok a hosszú útra. Az első község, melyet elérek, Iza, a mármarosi ruthén skizmapörből jól ösmert Kabalyuk család fészke. Nem messze tőle, az országuttól balra, hólepte hegyek lábaihoz ékelve fehérük a másik skizma-fészek: Lipcse. Iza és Herincse között csendőrök kisérnek 72 orosz foglyot: gyalogost és kozákot vegyesen. Mondják, hogy egy egész ezred van még belőlük körülkerítve. Kifáradt, le- strappált alakok az orosz foglyok, akik között legérdekesebb alak a hosszú, földig érő fekete gubába és hegyes fekete süvegbe öltözött parancsnok. Egyik-másik tisztességtudóan köszön. Van köztük sebesült is, ezt szekeren viszik. Jobb lábán, térden alul van megsebesülve. Kallábán is van egy sebhely, azt az orosz-japán háborúban kapta. Valami keveset tud németül, elmondja, hogy a parancsnokuk General Bruszila. Ö julius 17-én kapta a mozgósítási parancsot. Hogy miért jöttek Magyarországba, arról nem tud egyebet, minthogy parancsot kaptak rá. Az orosz seregben, amint mondja, nagy a nélkülözés: „Hunger und Jammer“. Már négy napja nem kapnak élelmet. Gyönyörű, felséges vidéken haladunk tovább. A hatalmas hegyek, melyeknek ormát szüztiszta hósapka fedi, pompáznak az ősz összes színeiben. Sőt az egyik notóriusan russzofil község, Lipcse fölött a természet nemzetiszinbe öltöztette a dombot. Mintha az Ur kitűzte volna a magyar hegyre a magyar trikolort: a hegytetőn az őszi hervadás rozs davörös színében piroslanak a fák, alattuk hótakaró íeherlik, a hegy lábánál pedig élénk zöldjükben pompáznak a fenyők. Huszttól kezdve szorosan az országút mentén halad a Nagyág folyó medre. A háború első jéleivel Huszttól 30 kilométernyire, Zabradinje község alatt találOktóber CSÜTÖRTÖK Terézia sz. kozunk: a Nagyág zöldes, jéghideg vize két hullát cipel lefelé, mindkettőt a viz színén lebegő vöröses-barnás orosz köpenyeg tartja fenn. Egyiknek piros parolija rikit ki a vízből. Az első község, amelyben az orosz vandaüzmus barbár pusztítása látszik: Ökörmező. Járási székhely, szolgabirósággal, járásbírósággal, adóhivatallal. A legközelebbi vasúti átlomása Huszt, amelytől 56 kilométernyire fekszik. Itt teljes borzalmasságában bontakozik ki az orosz gazság működésének felháborító képe. Az első ház, amint a község felé haladunk, a m. kir. erdögondnokság. Az udvaron megölt marhák belei, kiszórt fehérnemüek, írások, összetört bútordarabok hevernek erteszét. Az eresz csepegőjéről egy kibont it párna tallutöltelékére csurog a sürjen hu) eső. A hivatalban idén felforgatva, szekrények felfeszitve, • rteszét üres befőttes üvegek, a konyhába nagy halom kukoricaliszt. A tűzhely meri d egy angol bőr garnitúra, amelynek pamiagjáról a bőráthuzatot úgy lenyúzták az oroszok, mint a leölt állatról szokás. A lakásokban mindenütt széna van elhintve a földön: ezek voltak az oroszok fekhelyei, itt is mindenütt fel van forgatva minden. A karos székek darabokra hasgatva, a fali lámpa leszakítva, a sarokba vágva. Egyik szobában nagyhalom baromfitoll, rá van öntve minden szemét és konyhaié. Mindenfelé az elfogyasztott baromfiak csontjai hevernek itt és később is minden lakásban. Amit nem pusztítottak el, azt kiszórták az utcára zsákmányul a belső orosz lakosságnak. Dr. Márton Jenő járási orvos házának fedelét egy ágyúgolyó szakította be. Itt is felforgattak mindent. Sőt teljesen tönkretették az orvos műszereit is. A határreiidőrség hivatalában légelső, ami szembeötlik :• 0 Felségének a falon aranyozott rámában függő olajnyomatu képe, amelynek a l?ó felét leszakították a muszkák Itt is fel van forgatva minden bútor, .a szekrényeket felfeszitették, az iratokkáf befü- töttek, minden ruhaneműt, amit a hátárren- dőrök ott hagytak, elvittek. A hivatallal egy fedél alatt lakik dr. Kula László segédfogalmazó, a kirendeltség vezetője. Az ő lakásában is romboltak az oroszok. Itt két láda volt tele nőrruhanemü- vel. Az oroszok kibontották a ládákat, kifor,-C 2%^ gatták és amit nem vittek vagy nem—-áfám koztak el, azt azéttépték és kidobálták. — Dr. Kula szekrényéből elvittek egy teljes hadnagyi uniformist is. A szolgabiró lakásáról elvittek minden fehérneműt, ott is felforgatták az aktákat is. Pusztulás, rombolás nyoma mindenütt. Az oroszok nem kímélték az asz- szonyokat és lányokat sem. Az oroszok szeptember 29-én, vasárnap délelőtt 9 órakor kezdtek bevonulni Ökörmezőre, amikor a mi katonaságunk már teljesen visszahúzódott. Előbb csak kisebb csapatok jöttek. Ezeknek ökörmezői lakosok jelentették, hogy a kórházban egy beteg és egy sebesült katona van. Ezeket az oroszok agyonlőtték. Hétfőn reggel megérkeztek a főcsapatok. Ugyanakkor Vucskómező felől, Ökörmezőtől lejebb, heves puska- és ágyuropogás hallatszott a községbe. A mieink a Vucskómező és Ökörmező közötti hídnál rajtaütöttek az oroszokon és bár a terep rendkívül kedvezőtlen volt a mi csapatainknak és az oroszok háromfelől tudtak védekezni, az oroszok előbb lassan, szerdán pedig rohamosan kezdtek visszavonulni. Okt 1-én csütörtökön már egy orosz sem volt Ökörmezőn, ahol mindössze három napig tartott az uralmuk. A szerdai ütközetnek egy civil halottja is volt: egy eltévedt lövedék berepült a községbe és megö’te az utcán haladó Néma Elek kovácsmestert. Csütörtökön már visszatért a faluba Reikhardt József határrendőrségi tiszt és Kocsiss József határrendőr. Azóta a hatóságok kezdenek visszatérni. Ma tért vissza a szolgabiróság és a postahivatal is. Ökörmezőtől Vizköz felé menet már minden az itt lefolyt harcok képét mutatja. Az utszélen eltévedt lövegek- től beszakitott házfedelek, a földeken shrap- nellek által okozott gödörnyi földturások, egy agyonlőtt szürke ló, amelyről már leszedték a nyerget és kantárt. A tarlóföldön friss földhányás. Egyik végében vékony botfából vágott kereszt. A katonák mondják, hogy egy elesett Landwehr katona nyugszik alatta. Vizközön •— azelőtt Szoiymának hívták a községet — minden éppen úgy történt, mint a többi falvakban. Amihez az oroszok hozzá tudtak jutni: pénz, ennivaló, leány, asszony, — azt pusztították. Lukácsovits nem csaK fist, biaca TISZTIT 15 Vártak 21 ,4 p«. 6 Hllér. Lapunk mai száma 4> oldal. Ára 6 fillér.
