Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)
1914-10-15 / 247. szám
2 ü'tícM. SZAMOS (.r»i4 október :5. 247. A legborzasztól pusztítást végezték mégis Majdánkán. Ez kiesi, tipikus mármarosi szegény falu. Oroszok és zsidók lakják. A zsidókat hallatlan módon sanyargatták a muszkák. Ütötték-verték őket kancsukával, kézzel. Élelmiszert, pénzt, tehenet, lovakat, ruhaneműt erőszakkal vettek el tőlük. Természetesen semmiért sem fizettek, de mindenkitől nyugtát vettek, mintha fizettek volna. . Lejmzták a lábaikról a csizmát és mi- .kor'jf' sz^epcsétlenek sírva kérték, hogy ne vetkőzhessék % le őket, kancsuka volt a válasz;—-Ti itthon vagytok, ti tudtok másat is szerezni, mondták az oroszok, de nekünk menni kell a hegyek közé, mi nem mehetünk mezítláb.; * Az orosz katonák mindennap ellátogattak minden házba és leszedték a tűzhelyekről az ételt, megették és a majdánkaiak napokon át éheztek gyermekeikkel együtt. Szombaton, mikor a zsidók imádkoztak, bementek a templomba. Ott egyik thórát (szentirást) elégették, a, másikat darabokra tépték. Mikor Máj dánkáról való kivonulásuk megkezdődött, házakat gyújtottak fel és három zsidót, akikre ráfogták, hogy kémkedtek, magukkal vittek. Máj dánka községbe a temetők mellett visz az ut. Mikor a faluba befelé hajtattam, a zsidó temetőben kettős temetés volt. Két zsidó lányt temettek. Mindkettő az orosz katonák embertelen állati kogyetlenlcedésének lett az áldozata. Majdánkáról Vizközig visszatérve baloldalt, Majdankával párhuzamosan, egy domb túlsó oldalán Repenye felé visz az ut. Ugyanolyan szegényes, faházakból áll, mint a többi. Itt is temetésre érkezem. Katonát temetnek. Egy tartalékos zászlóst, szatmári embert. Felállott a lőárokban, hogy rohamra vezesse csapatát, egy ellenséges golyó a fejébe fúródott, a nyakán jött ki, azonnal meghalt. Katonák állják körül a sírját, a pap elA mármarosi harcok. Lonka, okt. 14. A menekülő oroszok Hahónál csoportosulnak. (M. T. I.) Szatmár, okt. 14. A helyszínén járt tudósítónk értesi- ése alapján tegnap már jelentettük, hogy csapataink az oroszokat Majdánkánál és Toronyánál megverték és a határon túl Wiskownak kergették. Ma érkezett hivatalos jelentés e hírt megerősíti. A hír így szól: Huszt, okt. 14. A Majdánkánál megvert oroszokat Galíciában Wiskownak kergetik. (M. T. I.) menekült a községből, egy százados pár szóval elbucsuztatja, a szokásos sortüz — a harctér közelsége miatt — elmarad, pótolja a Toronya felől hallatszó ágyubömbölés, puskaropogás ... Feje fölé fakeresztet tűznek, rá ran Írva: Szervusz, bajtira! Egy ka- dett őrmester zokogva borul a fakeresztre, könnyes szemű katonák friss gyephantot vágnak. Bemenve a faluba hallom, hogy Re- penyén is garázdálkodtak az oroszok. Sőt itt már igazságot is szolgáltattak: a parancsnok előhivatott egy zsidót és rámutatva a mellette álló repenyei orosz parasztra a zsidóra kiált: — Igaz, hogy te elvetted ennek a becsületes embernek a földjét? — Nem vettem én, uram. — Mit ? Azt mered mondani, hogy ez a derék ember hazudik ? És a kancsuka már suhogott a levegőben. — Nem mondom én uram, hogy ő hazudik, de a földjéről nem tudok semmit, mondja a megszeppent zsidó. — Vedd tudomásul, hogy itt most már mi vagyunk az urak és mi Ítélünk. A földet visszaadod és itt előttem kezet csókolsz ennek a becsületes embernek. A zsidó alázatosan lehajolt és megcsókolta az orosz paraszt kérges kezét. Repenyén nincs éjszakai szállás. A házak üresek, a bútort feltüzelte a muszka. Hatvannyolc kilométernyi szekérút után, szakadó esőben a szekér alá rakott széna nyújt éjszakai szállást. Reggeli ébresztőre puskaropogás, ágyu- dörgés hallatszik Toronya felől. Egy könnyű sebesültet hoznak. Elmondja, hogy a hegyen túl, Toronyánál minden erejüket összeszedve még egy utolsó elkeseredett kísérletet tesz az orosz az ellenállásra. Egy előőrsünk egy ágyút elvett tőlük, kettőt széjjellőttek csapataink. Egy óra múlva egy frissen fogott mo- kány kozákló poroszkál alattam a sáros or- szágutov. A fürge kis paripa meg-meghorkan a mellettünk Toronya felé vágtató hatlovas magyar ágyuk mellett. Egyre jönnek a jelentések, hogy az orosz erősen vonul vissza a határ felé. Dénes Sándor Ä galíciai fjadiszintérről. Bpest, okt. 14. A főhadiszállásról jelentik: Tegnapelőtt a m i Przemysl felé előrenyomuló erőink a védősereg kirohanása által támogatva, annyira visszavetették a körülzáró csapatokat, hogy csak a vár keleti vonala előtt áll még ellenség. Az ellenség visszavonulásánál Scsnica közelében több hadihid leszakadt és számos orosz a Sanba fulladt. Chirow- tól keletre a harc még áll. Egy kozákhadosztályt a mi lovasságunk Drohobycz felé visszavetett. Az utolsó hét meneteléseiben és harcaiban, melyeket a kedvezőtlen időjárás es a \ rossz útviszonyok rendkívül \ megnehezítettek, a mi derék ! csapataink teljesítőképessége újólag fényesen bevált. Höíer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya) 4 --\ k eleti harctérről. Berlin, okt. 14. A nagy főhadiszállásról jelentik : A keletporoszországi hagiszintéren október 11-én általában nyugalom volt. Másnap az oroszok Schirwindtnél újabb átkarolasi kísérletet tettek ellenünk. Ezt azonban visszautasítottuk. Ez alka lomból az oroszok 1500 foglyot és 20 ágyút vesztettek. Varsótól délre az orosz élcsapatokat visszavertük és miután Iwangorod- tól délre a Visztulán átkelni próbáltak, kísérleteiket meghiúsítottuk és nagy veszteséget okoztunk nekik. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Menekülnek az orosz hatóságok. Berlin, okt. 14. A keleti Poroszországgal határos orosz városok hatósága Oroszország belsejébe hurcolkodnak, igy a libaui hatóságok Moszkvába mentek. (M. T. .!.) Az ellenséges seregek szituációja Orosz-LcggyBtorgzágbaD. Grác, okt. 14. A „Tagespost“ haditudósítója jelenti: Az oroszok főereje Lub Unnál gyülekezik. A német lovasság elérte Varsó nyugati frontját. A szövetséges csapatok megkezdték a Visztulán való átkelést Lublin irányában. (M. T. I.) Orosz—török tengericsata előtt. Bukarest, okt. 14. Itt valószínűnek tartják, hogy az az orosz és a török flották között legközelebb nyílt tengeri ütközet fog kifejlődni. (M. T. I.) | A nyugati harctérről. Újabb német győzelem. München, okt. 14. A bajor első hadtest ne- gyedik gyalogdandára egy marokkói dandárt, egy másik gépfegyver század pedig a kilences francia vértesezredet megsemmisítette és a tiszteket elfogta. — (M. T. I.) A világháború hírei.
