Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-29 / 231. szám
XLVI, évfolyam Szatmar, 19^4. szeptember 29. 231 szám. POLITIKAI NAPILAP Az oroszok betörési kísérletei-- nem lehet eltagadni — nagy nyugtalanságot keltettek Szatmáron. Maguk a hírek, amelyek a portyázó orosz csapatok kalandozásairól jöttek, nem okoztak volna nagyobb izgalmat, ha velük egyidejűleg nem jöttek volna Szat- márra a harcszintérré vált vidékről a menekült emberek, akik az első veszedelem hírére — természetesen anélkül, hogy egyetlen oroszt láttak volna — elmenekültek és most felajzott idegeik rémlátó meséivel ijesztgetik a közönséget. Valljuk be, hogy a mi közönségünkben — férfiakban, nőkben egyaránt — nagy hajlandóság van a-hisztériára és van bennük valami beteges hiszékenység, amely mindig hamarabb és szívesebben ad hitelt a kósza hírek szava- hihetetlen rémségeinek, mint a megnyugtató hivatalos híreknek. így aztán nem veszik észre azt sem, hogy micsoda megnyugtatás rejlik reánk, szatmáriakra nézve abban, hogy a veszélyes helyekről menekülők Szatmárra jönnek biztos helyet találni, amivel talán önkéntelenül, bizonyítják, hogy Szatmáron egyáltalában nincs ok a félelemre. De bizonyítja ennek az egész csetepaténak a jelentéktelen voltát az a fel- világoshás, amit jól informált és teljesen megbízható katonai helyről kaptunk. Eszerint az oroszok kalandos vállalkozásának egyáltatában nem az a célja, hogy akár Uzsokon, akár Toronyén keresztül behatoljanak magyar területre. Tudvalevő, hogy Galíciában most folyik úgy a mi részünkről, mint orosz részről a csapatok concentrációja Lemberg és Przemysl között. Az oroszok tartottak attól, hogy a Kárpátoknál elhelyezett seregeink megzavarják galíciai felvonulásukat, vagy pedig éppenséggel hátbatámadják őket. Ezért küldtek egy meglehetősen jelentéktelen erőt a Kárpátok ellen minden komoly szándék nélkül csak abból a célból, hogy foglalkoztassák, nyugtalanítsák ott elhelyezett csapatainkat. A komoly cél teljes hiányát bizonyítja az is, hogy ezek a kósza orosz csapatok nem a szorosok műutjain jöttek j be, hanem a hegyek dülőutján lopóztak | magyar területre, ahol természetszerűleg sem ágyukat nem hozhattak magukkal, sem tüzérség nem követhette őket. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen — ezt még a laikus ember is tudja — hogy akármilyen számú csapatok is komoly szándékkal behatoljanak idegen területre ágyú és tüzérségi fedezet nélkül. De stratégiai magyarázata is van annak, hogy az orosznak egyáltalában nem lehet célja a magyar földre ezen az utón való behatolás. A stratégia legelemibb szabálya: követni az ellenséget. Hiszen, ha egyik ellenséges csapat eltér a másik elől, nincs' ütközet. De nem teheti ezt meg az orosz i sereg azért sem, mert ha megteszi és a háta mögött hagyja az ellenséget, kiteszi magát annak, hogy a mieink hát- bakapják és a magyar földre betört csapataikat teljesen elzárják a főseregtől. Egy két ezen orosz pedig csak hadd jöjjön ide közibénk. Az nem eszik többet orosz prófuntot, hanem beleharap a magyar legelő sárguló füvébe. Nem hisszük azonban, hogy még erről is s!zó lehessen, mert — mint legújabb távirataink jelentik, — a magyar hadsereg olyan erővel vonult fel most a Kárpátok védelmére, hogy ezután csak a madár járhat be Oroszország felől hozzánk. A Kárpátok körüli csetepatékról a Magyár Hirlap tudósítója ma autentikus helyen a következő magyarázatot kapta: — Mihelyt az oroszok előnyomulásukban Lembergtől nyugatra tudtak jutni, nagyon valószínűvé, sőt bizonyossá vált, hogy kisebb orosz hadoszlopok megpróbálkoznak az Erdős Kárpátok szorosain át Magyarországba betörni. Az orosz betörésnek két célja van. Az első, hogy a San és Premysl felé nyomuló orosz sereg baloldalát az Erdős Kárpátok átjáróinak birtokbavétele utján biztosítsák. A másik pedig az, hogy a rengeteg számban lévő és az orosz főhadsereg kerületében úgyszólván tehetetlen orosz lovasság számára uj működési területet nyissanak, ahol azt foglalkoztatják. Az oroszok ugyanis az ő szempontjukból joggal áhitoznak arra, hogy ezt a lovasságot a Kárpátokon túl, a végtelen Nagy Magyar Alföld rónáin alkalmazzák. Ezzel a békés lakosság között riadalmat akarnak okozni, csapatok folyamatban levő kiképzését és azok vasúti szállítását meg akarják zavarni és végül arra is törekszenek ezzel, hogy csapataiknak egy részét ingyen tartassák el. Hasonlóképpen cselekedtek 1877— 78-ban, az orosz-török háborúban, amikor Gurkó tábornok hadtestét, amely oroszlán- részben lovasságból állt, a Balkán-hegylánc szorosain át Kelet-Rumélia felé messze előretolták. Az oroszok mostani tervüket nem könnyen vihetik azonban keresztül, mert az Erdős Kárpátok láncolata egész vonalán mindössze négy-öt átjárójával rendelkezik. Nagyobb orosz csapatok az átkelést ezeken a szorosokon már azért sem kísérelhetik meg, mert a hegység átkelési gerince hatnapi járásnyi széíes és ezen a terepen az orosz csapatokat nem lehetne élelmezni és azok a hegységben nem tudnának megélni. Kisebb csapatok ezután is megkísérelhetik ugyan az átkelést, de a mi ott lévő haderőink könnyű szerrel visszavetik őket. Az oroszok betörési kísérletei. Bpest, szept. 28. A „Budapesti Tudósitó“ illetékes helyen azt az értesítést nyerte, hogy Ung- megyében az oroszok több helyen ma is átlépték a magyar határt. Az ottlévő csapatok a betörő ellenséget feltartóztatták. A csatározások még folynak. Az ország közelfekvő részeiről katonaságot koncentrálnak csapata nk segitségére. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Bpest, szept. 28. A „Búd. Tud.“ jelenti: Illetékes helyről a következőket közölték: Miután a M&ramarosmegyei Ökörmező községgel megszűnt a telefonösszeköttetés, a közönség körében bizonyos nyugtalanság volt észlelhető. Ma vett tudósítás szerint azonban oda újabb esa patok vonultak, miáltal a helyzet teljesen megváltozott, aggodalomra egyáltalában nincsen ok* (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) ,4ra .fillér. ajmstUs; msii sss&ma % oldal. IRfc: Á Fa ^ fillér.
