Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-27 / 229. szám
3. oldás. SZAMOS (1914 szeptember 27. 229. szám.) Szatmár, szept. 25. Nem kell megrémülni a napokban közreadott kolera-hirektől. Az újabb időkben szerzett tapasztalatok szerint, igy legközelebb 1912-ben, a veszélyes betegség nem tudott elhatalmasodni, annak dacára, hogy ugyancsak sok -helyütt lépett fel szórványosan. Félni azonban jó lesz. Olyan értelemben ugyanis, hogy a védelemre szükséges óvóintézkedéseket tegye meg mindenki. Áll ez főleg manapság, amikor a hatóságok, amelyek békés időkben általában elég buzgóan és sikeresen végezték ezt a feladatot, a háború ezer gondja és baja miatt nem képesek azt most is megtenni. A kolera ellen való védekezés egyébképp igen egyszerű. Nagy tisztaság mellett a lehető legszabályosabb életrend és — amennyire csak módunkban áll -— jó, egészséges táplálkozás. A tisztaság nemcsak a személyekre vo natkozik, hanem a lakóhelyre, szobák és udvarokra is. Ebben a tekintetben nem lehet eléggé ajánlani a szemét és rothadó egyéb anyagok eltakarítását. A folyámok kitisztítását és mészfejjel való teljes leöntését. Ezt a munkát minden ember önmaga könnyen és olcsón elvégezheti. Étkezés előtt meleg vízzel és szappannal való kézmosás, az ivóviz főzése és lehetőleg frissen főtt ételek élvezete kívánatos. Végül mindnyájunk érdeke, hogy a ko- lerás, vagy koleragyanus betegekről a hatóságot haladéktalanul értesítsük, hogy ennek alkalma legyen a legfőbb védelmet nyújtó elszigetelést és fertőtlenítést eszközölni. A kolera ellen tulajdonképp ez az eljárás a kór terjedése ellen a legerősebb fegyver a kezünkben. Használjuk a rémitő ellenséggel szemben. Dr. Tanódy Márton. A galíciai árulók bünhüdése. I delatiüi polgármester rektifiHciója. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 26. Ma délután érdekes vendége volt a Szamos szerkesztőségének : egy őszbevegyült, kedves öreg ur, Józef Rummei, kereskedő és Delatin város polgármestere. Egy hete tartózkodik Szatmáron családjával együtt, akikkel szeptember 17-én menekült el Delatinból. Ezen a napon az oroszok már bementek Delátinba, miután, előzőleg a várost körülölelő hegyeken felállították ágyúikat és katonáikat és lövöldözték a várost. Előőrseink jelentették a Delatint védő csapatainknak, hogy az oroszok igen nagy túlerőben vannak, mire mieink anélkül, hogy szembeszállottak volna az oroszszal s fölösleges veszteségnek tették volna ki magukat, kivonoltak a városból. — Miután az osztrák-magyar parancsnok, mielőtt kivonult a városból, figyelmeztetett bennünket, hogy ott maradhatunk, mert ha nem lépünk fel ellenséges indulattal az az oroszok ellen, ők sem bántanak bennünket, én hét községi képviselőtestületi' taggal ott maradtam Delatinban. Azt terveztük, hogy kérni fogjuk a bevonuló oroszok parancsnokát, hogy ne bántsák a lakosságot. Mielőtt azonban ezt megtehettük volna, az oroszok eszeveszetten lövöldöztek a lakosságra úgy, hogy közvetlenül mellettem is agyonlőttek egy képviselőtestületi tagot. A golyók süvítettek mellettünk s jobbnak láttuk, ha mi is menekülünk. Kimentünk az állomásra, ahol egy mentővonat állott két lokomotivval. Abba beszállottunk és miközben az oroszok a vonatra lövöldöztek, a két mozdony elindult és baj nélkül áthozott bennünket a határon, Magyarországba. — Mióta Delatinból eljöttünk, nem hallottam egyebet, csak annyit, hogy a Dela- tinnal szomszédos Jaremcébe visszahívták a szintén elmenekült postamestert, mert ott mar elmúlt minden veszedelem Ezeket mondta kérdezöskedésünkre Rummel József ur, Delatin polgármestere, aki tulajdonképpen nem azért keresett fel bennünket, hogy a fennti dolgokat elmondja, — hanem azért mert úgy maga, mint Szatmáron tertózkodó lengyel honfitársai nevében rektifikálni kivánja a Szamos pénteki számában „Galíciai árulók bnnhödése“ címmel megjelent cikknek egy, a lengyel nemzetiségre nézve fölöttébb sérelmes tévedését. Ebben a cikkben ugyanis azt irtuk, hogy az egyik áruló, akit katonáink kivégeztek Bersovszky Román, bucsaczi lakos, lengyel gőr. kath. pap volt. Rummel polgármester, valamint a Sta- nislau, Kolomea és Delatin környékéről Szat- márra menekült honfitársai — névszerint Agopsowic, kolomeai kerületi alkapitány, Woj- cickiewicz Henrik, delatini városi titkár, Skrzyski Rronisláv kereskedő és Jaremce polgármestere, Balicki kolomeai bankigazgató, Jaworski és Bandurski delatini bírósági tisztviselők, Gonczarczyk mérnök, Michale és Sosabowski delatini járásbirók, Balmicki ház- tulajdonos és még többen — nehézményezik ezt a körüli rást, mert: a lengyelek között nincsenek görög katholikusok és főként nincsenek árulók. — Aki görög katholikus az ruthén és nem lengyel. Ez a .két nemzetiség •—• tudvalevőleg — állandóan ellenségeskedésben áll egymással. A lengyelek különben is olyan ellenségei Oroszországnak, hogy köztük nem akadna egy sem, aki a gyűlölt oroszoknak ilyen szolgálatokat tenne a monarchia ellen. Ezeket. mondották a derék lengyel urak és mi a legnagyobb készséggel adunk helyet ennek a rektifikációnak, mely bennünket is a legnagyobb örömmel tölt el. Szatmári Leszámitolőbank r.-t Alaptőke 1300.000 K. Tartaléktőke 230.000 K. A mai naptól kezdve pénztárunknál elhelyezett lakarékbeióiek 6°|o-ka! kamatoztatnak és a moratorium korlátozásai alá nem esnek. Szatmár, 1914. évi augusztus hó 14. Aranyat—vasért. Dr. Kölcsey Ferencné gyűjtése Nagykároly: Kaufman Adolfné gyürümegváltás 20 K arany. Kölcsey Sándor 20 kor. gyürümegváltás. Vágner Mária 1 db. karikagyűrű. Mészáros Ferenczné 1 db. ezüst kétforintos. Andrássy Jenőné 20 kor. gyürümegváltás. Czenter Juliska 1 db. ezüst karkötő tört, 2 db. kis ezüstgyürü. Anger Erzsiké 1 db. aranygyűrű. Schmidt Róza 4 db. joujou. Andrássy Jenőné 1 db. jeggyürü. Pap Lea 1 db. aranygyűrű. Gallasz Ödön 1 aranygyűrű. Weisz Olga 1 db. aranygyűrű. Kerekes Jolán 2 db. ezüstkés nyél, 2 kor. készpénz. Hegedűs Erzsi 1 db. aranygyűrű, 1 pár fülbevaló. Grósz Lujza 1 db. aranygyűrű, 1 db. aranygyűrű kővel, 1 db. aranylánc. Serényi Erzsiké 1 db. aranylánc kereszttel. Izsák Elemér 10 kor. gyürümegváltás. Izsák Elemérné 10 kor. gyürümegváltás. Borzó Marcsa 1 db. gyűrű. Gorzó Muczi 1 kor. gyürümegváltás. Singer Lipót 10 kor. Mangu Lili 1 db. aranygyűrű. Cilly Adél 2 db. ezüst karperec, 1 db. aranygyűrű. Schifbek Béla 2 db. ezüst óra, ezüstlánc. Berger Jenő 5 kor. Adler Erzsi 1 db. aranylánc, gyűrű. Grosz I. 1 db. karkötő. Solymossy Istvánné és leánya 2 db. arany- karperec. Luby Gézáné 2 db. aranygyűrű. Lovas Ilonka 1 db. aranygyűrű. Zeiber Erzsébet 1 db. aranygyűrű. A doioVai cóaía részletei. Pancsova bombázása. A bánáti szerb sereg megsemmisült. Szatmár, szept. 26. A „Zentai Friss Újság“ nyomán közöljük az alábbi érdekes cikket: A szerbek bánáti betörésről csupán rövid hivatalos jelentések láttak eddig napvilágot. Ellenségeink eme legújabb véres kudarcának igen érdekes részleteiről is hirt adhatunk az eszéki levelezőnk tudósítása révén. A dolovai rövid csatáról amely a szerb csapatoknak csaknem teljes megsemmisítésével végződött, az illetékes helyről szerzett információk alapján a következőkről értesít bennünket levelezőnk: Yelikoszeló környékén szeptember hó 12. napján rendkívül élénk volt a szerb Du- napart. Kora hajnaltól kezdve mindig újabb és újabb csapatok értek oda. Déltájban a csapatfölvonulás szünőfélben volt és hamarosan meg is szűnt. Az innenső parton őrködő, megfigyelő csapataink jelentése körülbelül féldivízió erősségünk jelezte az összegyűlt szerb csapatokat, amelyek minden előkészületet megtettek a Dunán való átkelésre is. Délután egy óra tájban a felállított nehéz ütegekkel bombázni kezdték Pancsovát ezt a nyílt várost. A kevésszámú megfigyelő csapataink parancsot kaptak a lassú visszavonulásra. Egészen az előre elkészített és katonasággal megerősített állásainkig kellett visszavonul- niok. Rövid markirozott ellenállás után a megfigyelő csapatok a parancs szerint jártak
