Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)
1914-08-20 / 191. szám
(1Ö14 augusztus 2G. 191. szám) SZAMOS 3. oktat. Szemtanú Czenstochowa bevételéről. Egy szatmári ember elbeszélése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 19. Az elmúlt szombaton éjjel egy szomorú kis zsidó család ült együtt Szalináron, a Várdomb-utcán: Weisz Mayer imakönyvke- re. kedő családja. Virrasztva várták a családfőt, remegve és izgatottan, mert Weisz Mayer február óta Oroszországban barangol, könyvekkel kereskedik orosz földön, ahonnan most csupa háborús borzalom hírét hozzák az újságok. Éjfél elmúlt, a kis család a sírásba belefáradt, könnytelen szemekkel ült a petroleum lámpa szomorú pislogása mellett . , . nyílik az ajtó ... és mintha kisértetek órájában barangoló hazajáró lélek lenne . . . belép Weisz Mayer. Nem szól, nem köszön, nem csókolja meg sem a feleségét, sem a gyermekeit, megáll a kis szoba ajtajában és a meglepett család ájtatos hallgatása közben elmondja a hálaadó imát a Jehovához, aki minden veszedelmen át hazasegitette a szatmári Várdomb-utca egyszerű zsidóját családjához . . . Tegnap alkalmunk volt beszélni az orosz földről visszatért Weisz Mayerrel, aki elmondotta orosz földön szerzett tapasztalait és különösen érdekes dolgokat mesélt — aminek szemtanúja volt — Censtocbowa bevételéről. — Tizenhét esztendeje lakom Szatmá- ron — kezdte elbeszélését Weisz Mayer — üzletem van a Várdomb-utcán, zsidó imakönyveket, imaszijakat és más egyházi kegy- : szereket árulok. Főleg héber Írók müveinek Oroszországban készült kiadványainak terjesztésével foglalkozom és ezért, hogy raktáramat felszereljem, ez év február havában útlevelet váltottam és kimentem Varsóba. — Három hónapig tartózkodtam itt, könyveket vettem és eladtam, majd átinen- ! tem Lodzba. Lodz hatalmas gyárváros, gyárai között két óra hosszat robog a vasút gazdagabb is, mint Barsó. — Julius 26-án ismét Varsóban voltam. í Éjjel 10—11 óra tájban egy nagyobb könyv- j kereskedő cég irodájában voltam, ahol üz- [ leti ügyeket intéztem el, árukkal számoltam j le. Akkor már hírek jöttek arról a lapokban, í hogy a monarchia háborúba kezd Szer- ; biával, szó volt arról is, hogy a háborúba j Oroszország is beavatkozhatik, de a nép még nem vette komolyan ezeket a híreket, nem tartott attól, hogy az oroszháb >ru csakugyan bekövetkezzék. Ezen az éjszakán nagy vihar volt Varsóban, irtóztató nagyokat villámlott, rettene- j teseket dörgött. Egyszer csak hatalmas dör- j gés reszkettette meg a házakat. Mindenki ! tudta, hogy ez már több a közönséges dör- ! gésnél, itt valami nagyobb dolognak kellet ' történni. Az utcára kimenve hallottam később az emberektől, hogy a Visztula partján levő várban a lőporraktár felrobbant. Embereket találtam az utcán, akik a Varsó-bécsi vonat állomására menekültek, azoktól hallottam, hogy a vár környékén töméntelen ház omlott össze a robbanás következtében, az emberek mind elmenekültek onnan a vasúti állomásra. Később, mikor már Censtocbowában jártam, a kezembe került egy zsargonban szerkesztett varsói zsidó lap, ebben olvastam, hogy csakugyan a lőportorony robbant fel, egy villámcsapás röpítette a levegőbe. A lap gúnyosan jegyezte meg — de úgy, hogy abból ki lehetett olvasni, hogy az újság szeretne valami olyat leírni, amit nem mer — hogy villám röpítette a levegőbe a varséi lőportornyot, de jó lenne tudni: vájjon Bécs felöl vagy Berlin felől jött e az a felleg, amelyből ez a villám lecsapot, ? — Julius 28-án, kedden reggel öt órakor indultam el Varsóból a bécsi vonalon és délelőtt 11 órakor érkeztem Cens- tochowába. Itt a nép már nagyon meg volt ijedve, mert ez a város mindössze 17 kilométernyire van a német határtól és ekkor már komolyabb háborús hírek jártak. Kiváltottam áruimat a vasúton és elkezdtem könyveimmel házalni. Szerdán délután még vettek tőlem jómédu emberek könyvet, de azt mondták, hogy a pénzért másnap menjek el, mert nincs pénz náluk. Aznap este már hallottam a templomban hitsorsosaim- tól, hogy a könyveim á:át — 8 rubelt — nem fogom látni, mert Censtochowában már nincs pénz. Állítólag állami emberek jöttek Szentpétervárról és Varsóból, ezek összeszedték minden bank pénzkészletét és elvitték a fővárosba. — Most már mindegyre nagyobb és nagyobb lett a zür-zavar a városban. Pénteken reggel, julius 31-én kiragasztották az utcákon a zapasz t a mozgósítási plakátokat: egy pirosat és egy fehéret. A plakátok orosz és lengyel nyelven voltak irva. Röviddel a mozgósítás elrendelése után voltam egy rabbinusnál. Nagyon sok zsidó ember jött oda és tanácsot kértek a rabbitól: engedelmes- kedjenek-é a mozgósítási parancsnak ? A rabbi mindenkinek azt mondta, hogy : — Ameddig nem muszáj, ne menjenek. Az oroszok olyan rosszul bántak a zsi dókkal, hogy nem érdemlik meg, hogy fegyverbe siessünk értük. Az izgalom a városban folyton nőtt. Egyre jöttek a hirek, hogy a német határhoz közelebb fekvő városok: Bendin és 8 osznovce már né met kézen vannak. — Vasárnap, augusztus 2-án a zsidóknak nagy böjtjük volt: a jeruzsálemi templom pusztulásának gyásza. Összegyülekeztünk a templomban, de nem volt ott imádkozás, hanem reszketés, mert mindenki a maga bajával volt elfoglalva. Vasárnap éjjel 11 órakor feküdtünk le. Hétfőn reggel három órakor irtózatos dübörgésre ébredtünk fel. Ágyú szó volt. Reggel hat óráig mintegy 25—30 ágyulövés dördült el. Felkeltünk és összegyűltünk a rabbinus házánál, ott imádkoztunk. Az emberek nem mertek kimenni az utcára. A legnagyobb kétségek között voltunk, mert nem tndluk, hogy mi történik odakinnt. Erre én azt mondtam, hogy ha senki sem mer kimenni, én megmutatom, hogy a magyarok bátrabbak, kimentem. — Amit itt az utcán láttam, azt sohasem fogom elfelejteni. Orosz katonák futottak végig a utcákon teljesen felfegyverkezve. Látszott rajtuk, hogy nem- ellenséget kergetnek, hanem menekülnek. Némelyiknek futásközben leesett a sapkája, le sem hájolt érte, hanem futott tovább. Lóhátas kozákok jöttek, ketten is ültek egy lóvon és szánalom volt nézni, hogy a patkólatlan ló patáját hogy tördelte fel a kövezet. A szerencsétlen páriák véres lábbal roskadoztak kettős terheik alatt. Az emberek azt mondták, hogy Gálicia felől az osztrák-magyar ármádia kergeti a kozákokat, de ez — mint később kiderült — nem volt igaz. — Visszamentem a rabbihoz, ott tovább imádkoztam, amig ismét emberek jöttek, akik mondták, hogy már német katonák járnak a városban. Megint az utcára mentünk és csakugyan : három nemet lova* ment végig lépésben a Varsói utcán. Csendben, bántódás nélkül haladt a három német lovas az orosz városban, mellettük elfutottak a menekülő kozákok anélkül, hogy valamelyikük mert volna fegyveréhez nyúlni. A németek a futó kozákok szemei előtt befordultak egy orosz paraszt udvarára és vizet kértek lovaiknak. Mindez egy pár óra alatt történt. Délelőtt 10 órakor már a városon keresztül haladó vasút fölött vezető hidat vizsgálták a német katonák. Censtochowa népe köréjük se reglett, lovaikat simogatták, cigarettával kínálták a néme teket, akik rendkívül barátságosan beszélgettek az emberekkel. Ezután a Centochowszka nevű külváros felé mentem, ott van a hires nagy, templom, a bucsujáró hely, itt már több német katonát láttam, akik elindultak, hogy párosával, hármasával portyázzanak a városban. — Egyszer csak kocsi robogott a városból Centochowszka felé. Egyenest a német katonák parancsnoka elé hajtatott. A kocsiból a város polgármestere szállott ki, aki kijelentette, hogy a várost ezennel ellenállás nélkül átadja a parancsnoknak. A német katonaság akadály nélkül jutott be a városba, minden utcában őrjáratokat állítottak fel, a néppel barátságosan bántak és augusztus 8-án, hétfőn délután hat órakor már felvonult a német katonai zenekar a város főutcáidba, a Hotel Englowszka elé, ahol német indulókat játszott. Centochowa népe körülállotta a zenekart és az indulók ütemeire tapsolva kísérte a német katonabanda játékát. érdekes azonban, hogy senki sem merte a kezét felfelé tartani, mikor tapsolt, mert még mindenki félt másiktól, hanem lefelé tartott kézzel verték össze tenyerüket. Nem telt bele 12 óra és Centochowa német várossá lett. Egy német katonától hallottam, hogy mindössze 36 kozákot lőttek agyon, amig a várost elfoglalták, a többi megszaladt. A város lakossága, különösen a fiatalság, kitörő örömmel fogadta a németeket, lodern rimafestés és vegytisztitás. Saját kóaaitóaü kók= festő kartonok kaphatók r...m 6s Vá rdomb-u. LukáCSOVi tS-nál Várdomb-!
