Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-16 / 134. szám
XLVI. ^vfolvam. Szatmár, 1914. inimn 134. szám VS? '.4., ft. » •; A POLITIKAI NAPILAP Junius KEDD R. Feretc ............................................................................ f Az uj vármegye. A képviselőház előtt feküszneu a vármegyei közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatok. Azok után a tájékoztató kijelentések után, amelyeket e reform tartalmáról Sándor János belügyminiszter hetekkel előbb tett, a törvény- javaslatok meglepetést nem keltettek. Arról azonban most már teljes bizonyosságot szerezhetnek a reformnak barátai is, ellenzői is : a reform se meg nem eszi, se pedig bénává nem teszi a vármegyét és az ön- kormányzatot. A közigazgatás államosítása egyike volt Magyarország legrégibb, legnehezebb problémáinak. Mindenki egyetértett abban, hogy amit külföldön minden tartózkodás nélkül, a haladás szavát követve, megcsinálhattak, ahhoz Magyarországon nagyon óvatosan kellett nyúlni, nehogy a közigazgatás átalakulása a vármegyék alkotmányjogi hatáskörét és jelentőségét csorbítsa Sándor János, akit a vármegyei közigazgatás nevelt a politikai életbe és a belügyminiszterségbe, az operatőr óvatosságával és ügyességével végezte ezt a munkát ; kivette a vármegye testéből, ami a közigazgatás fejlődésének volt az akadálya s meghagyta, életképes ségében megerősítette azt, ami az ön- kormányzatnak vére, lényege. Alábecsülné ennek az önkormányzatnak jelentőségét, aki a vármegyék legfontosabb jogának azt tartaná, amit most a reform elvesz: a tisztviselőket választó hatáskört. Tény, hogy a vármegyei közgyűléseken ez ébresztette a legtöbb érdeklődést, e körül hullámzott a legnagyobb izgalom. De ez az érdeklődés és ez az izgalom nem a jognak megbecsülését jelentette, hanem mindig a személyek, pártok, érdekcsoportok, nem ritkán a családok harcát. A kinevezési rendszer egyáltalán nem rejti azt a veszedelmet, hogy az érdem, a rátermettség, a szorgalom kevésbbé fog érvényesülni és az elhaladáshoz jutni, mint eddig. Sőt épp az a körülmény, hogy a vármegyei tisztviselő sorsa nincs egy vármegye szűk keretei közé rekesztve és hogy az előhaladásnak szabad útja van a vármegyei ranglétra határán túl, a közigazgatás központi, legfelsőbb fokaihoz, ez adhat igazi alkalmat a tehetségek érvényesüléséhez, és ez ösztönözhet uj rétegeket arra, hogy a közigazgatási pályára menjenek, ahol mindezek mellett a hat-hat évenként megújuló bizonytalanság nem nyugtalanítja őket. És hogy a kinevezési rendszer mellett nem kell a „mindenkori kormányzat korteseszközeivé“ sülyed- niök: arra bizonyosság a mai pénzügyi, igazságügyi, erdő-, államépitészeti és egyéb kinevezés alapján álló közszolgálat, amelynek embereit igen kis mértékben veszik igénybe a politikai választások. Ellenben megmarad, sót fejlődik a vármegyéknek azon joga, amellyel komoly esetekben a központi hatalom törvénytelenségeivel kell szembeszállniok.* A kinevezett és a kormánytól függő tisztikarral szemben van a táblabiró, aki teljesen a vármegye többségének bizalmából viseli tisztét, és akinek indítványára a vármegye valamely sérelmes rendelet ellen föliratot intézhet a kormányhoz, a kormány intézkedései ellen pedig a közigazgatási bírósághoz. E jognak értékét és erejét az állapítja meg, hogy a fölirás a sérelmes rendelet, vagy intézkedés végrehajtását felfüggeszti. Megmarad a vármegyei közgyűlés ellenőrzési joga a kinevezett tisztikarral szemben is, amelynek bármely tagja ellen fegyelmi eljárást tétethet folyamatba és a fegyelmi eljárásban első fokon a vármegye közigazgatási bizottsága ítél, amelyben a választott tagok az eddiginél nagyobb számban fognak helyet foglalni. Nagyszabású, Magyarország egész közéletére kiható újítást tartalmaz ez a reform. A laza, sok tekintetben kedélyes, a fegyelemnek, az ellenórizésnek és főként a tisztviselők megelégedetlen- ségének sok tekintetben híjával levő rendszer helyett olyan közigazgatást van hivatva teremteni, amely megszünteti a panaszt a közönségben és az elégedetlenséget a tisztviselőkben. Ilyen komoly, mélyre szántó törvényhozási reformmal szemben kicsinyes ellenvetés az, hogy a kormány a nyári szünidőt akarja vele megrövidíteni. Kormánypárttól és ellenzéktől egyformán elvárható, hogy ilyen nagy reform tárgyalásától ne tartsa vissza a nyári meleg, hogy az ilyennek megteremtése, alapos megvitatása kedvéért mondjon le nehány hétre a nyári üdülés kellemességéről, sőt — az amerikai kirándulás élvezeteiről is. Ma serezünk. Irta: STEUER SIMON. Tempich, a női szabó sétálni hivta a feleségét: — Emma, gyere a Népkertbe. Forró nyári vasárnap délután volt és a vézna, mindig egyhelyben ülő iparos kivágyott a szabad levegőre. Fel akarta költeni a gyerekeket is, mert azt gondolta, hogy azok nélkül nem illik a zöldbe menni. Az asszony még nem végzett az ebéd utáni mosogatással, kedvetlen volt és elégedetlen a sorsával. Tempich boldog életet Ígért neki, cselédet, két szobát, vorzimmert, üzletet a Rózsa-téren, de mindebből nem lett semmi. Esküvő után is megmaradt segédnek és bárha szaporán járt a tü a kezében, mégsem ment semmire. Dráma cigarettet szívott és hetes dohányt, melytől tajték-sárgára színesedtek az ujjai. Tempich kivette a szekrényből az ünneplő ruháját, egy kék öltönyt, egy vasalt inget, a fűzős cipőjét, azután megállóit az asszony előtt és rászólt: — Igyekezz Emma, ma sétálni megyünk. Tempichné rá se nézett az urára, nagyon fontosnak találta a dolgát s csak úgy félvállról szólott vissza: — Én nem megyek. — Miért — kérdezte a férj. — Csak. A szabó azt hitte, hogy a felesége tréfál. Serényen hozzáfogott a cipőpuccolás- hoz, mosdóvizet készített be, azután felköl- tötte a nagyobbik fiút: — Eridj, hozzál négy szivart tizenkettőért és egy pakli gyufát egyért. Tempichné elkészült a dolgával. De ahelyett, hogy hozzáfogott volna az átöltöz- ködéshez, foltozni kezdte a kislánya harisnyáit. Ekközben a szabó kitakarította a cipőjét és jókedvvel gondolt az elhatározott szórakozásra : — Ma serezünk asszony, ma igen. Öltözz hát szaporán. Tempichné megvetőleg nézett az urára. Mindjobban megérlelődött benne az elhatározás, hogy ma összevesz az urával, ma leszámol vele. Ha goromba lesz — ott hagyja. Kimenekül a nyomorúságból, az egy szobakonyhából. Ma, ma fellázad a gyámoltalan szabó ellen, aki oly régóta várta azt a napot, amelyen kisétálhat a Népkertbe. Megjött a kisfiú is a jövedékkel, de az asszony még mindig nem készülődött. Tempich türelmetlenkedni kezdett: — Na, gyerünk, gyerünk, mert mindjárt este lesz — szólott a feleségének. — Én nem megyek, már mondtam, hogy nem megyek — válaszolt az asszony. — Aztán miért, nem mondanád meg, faggatta a férje. — Azért, mert egy hétig nem lenne mit enni utána, mert nem keresel, pipogya vagy. — Ne bolondozz Emma — vágott közbe Tempich. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában — Szatmár. Lapunk mai száma 6 oldal
