Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-07 / 128. szám
(1914 junjus 7. 128. szám) SZAMOS 3. Gidai. Nincsen ennél vérlázitóbb mondata az országnak Tizenöt esztendeje annak, — félre ne értse se szedő, se olvasó — tizenöt esztendeje annak, hogy a város közön* sége kimondotta, miszerint „most már halaszthatatlannak tartja a vizvezeték és csatornázás elkészítését.“ És ma, ma 1914 junius hatodikén — arra kéri Köröskényi Jenő, városi mérnök a város közönségét, mondja ki a „most már“-t, mondja ki a „halaszthatatlan“-!. Mig kimondja tizenötesztendő, mig felmérik a várost megint tizenöt, mig elhatározzák, hogy a felmérés alapján terveket készítenek, dettó annyi és hogy elkészüljenek a tervek, erre csak talán kell tizenöt esztendő ? És aki kételkedni mer abban, hogy Szatmáron városszabályozási és fejlesztési programm, meg terv csak hatvan esztendő múltán lesz, azt kivisszük a Kossuth-kertbe, hogy megmutathassuk neki a vizvezeték tizenöt esztendei eredményét : a kutakat. * Megnyugodhatunk polgártárs, bennünket nem üt meg az István-téri uj parkban a guta, bennünket nem visznek ki a fekete bóbitás fekete lovak a Sugárúti köztemetőbe, mert mire a köztemető kivitelére kerül a sor, más lesz a divat: krematórium. Azt meg már igazán nem érjük el. * Kétezertizben 14!. 15 8-an leszünk. Ennek a száznegyvenezer embernek hely kell, alkalmatosság, kultúra, amelyben és amellyel polgári életét élhesse. A város ma tervszerűtlen kapkodással növekszik, nő, fejlődik és ez a rendszertelenség elébe fekszik a leendő száznegyvenezrek terveinek. Ennek a száznegyvenezer lakosú városnak parkok, sétányok, piactérségek, vásárterek, kikötő helyek, sporttelepek és isten tudja még mik kellenek. Ma már tudnunk kell, mit hova helyezzünk, holnap, hogy mi elsősorban fontos belőlük és holnapután, ha a föld alól is, elő azzal a Köröskényi Jenő által kiszámított 3,400.000 koronával, hogy az else sorban megalkotandókat megalkossuk belőle. A „halasztható“ kifejezést régen kitöröltük szótárunkból. Nálunk minden mindig halaszthatatlan. Ha meg halaszthatatlan, hát halaszthatatlanul és záros határidő alatt fel kell mérni a várost, halaszthatatlanul és záros határidőn belül el kell készíteni a szabályozási és fejlesztési terveket, mert a sürü ködben eleget tóvelyegtünk, most már derűs napfényben haladni akarunk. niHWiMMiimgrai—«U.1MIiii illHlliilHliMl IIlii m HM A volt VUJA-czipő-üzlet | a dr. Török-féle házba 1 átköltözött. Válasz * a „piebánia-ipcgosztás“ cimü cikkre. Szatmár, junius 6. A Szamos 1914. május 8., 104. számában fenti címmel megjelent cikk mindeddig válasz nélkül maradt. Pedig az események, a történtek nem ismeréséből és e téren a jogi ismeretek hiányából származott tévedések tovább cáfolat nélkül nem maradhatnak. Már Hám János püspök szükségesnek látta egy uj plébánia létesítését és annak vezetésével a fereucrendi atyákat akarta megbízni. Ezért számukra kolostort épített, és ennek tőszomszédságában megkezdte a templom építését is, a telket és a rajta levő épületeket a ferencrendi szerzetesek nevére íratván. A szerzeteseket azonban közbejött halála miatt nem telepíthette le, miért is később házukban a tanítóképző intézet nyert ideiglénesen elhelyezést. Téves cikkírónak azon állítása, hogy „a szerzetesek egy nehány esztendővel ezelőtt kerültek vissza városunkba“, holott csak a múlt év augusztusától vannak itt, és megbocsátjuk neki ezután azon invektiváját, amely méltán sértőnek is lenne nevezhető, hogy Boromisza püspök a plébánia szervezés által „a visszatérített szerzeteseket szeretné foglalkozáshoz, megélhetéshez juttatni.“ — Ha már Hám János szükségesnek látta a mostani uj plébánia felá'litását, akkor 60 év után annak létesítése csakugyan elodázhatatlan lehetett. Teljesen valótlan cikkírónak azon állítása, hogy mikor „Boromisza Tibor püspök „bejelentette“ (sic!) Szatmár városának, hogy a szatmári plébániát megosztotta, “ azt kívánta volna minthogy a régi plébániának kegyura város, legyen kegyura a németii részi uj plébániának is.“ — A püspök a városnak küldött értesítésében nem érintette és nem kívánta a kegyúri terhek átvállalását, hanem csak segélyt kért a francis- kánusok uj plébániája számára. Ennyit csak remélhetnek és el is várhatnak a róm. kath.-ok, mikor például Budapest néhány év alatt három uj plébániát létesített magára vállalva a kegyúri terheket is, még pedig 1881-ben a Buda- pest-Erzsébetvárosi és a Budapest-Kőbá- nyai plébániát, 1905-ben pedig a budapesti görög szertartásu kath. plébániát. Nálunk a püspökök gondoskodtak a templomról, plebánia-ópületről és a plébános ellátásáról, és ezúttal csak egyszerű segélykérésről van szó. Cikkíró statisztikát állít, össze a felekezeteknek az 1868. évi Lili. t.-c. 23. §-a szerint Szatmáron történő segélyezésről, amely szerint: egy róm. kath.-ra .. . 1 K 44 f. ,, ev. ref-ra “. . . 1 K 51 f. ,, gör. kath.-ra . . . 1 K 65 f. ,, izraelitára . . . 0 K 33 f. ,, ág. ev.-ra pedig . 5 K 00 f. segély esik. (És erre mondja cikkíró, hogy „a törvény által megkívánt igazságos arányt tehát eddig a város betartotta.“ Minden jogász embernek tudnia kell, hogy Szatmáron a róm. kath.-ok nem segélyt kapnak a várostól, hanem a város mint kegyur kötelességét teljesiti velük szemben, ezt igazolják a felsőbb rendeletek. ,,A város közönsége a róm. kath, plébános kegyura, tehát a javadalmazást is kegyúri minőségben adja a plébánosnak. — Ha a város képviselőtestülete szabályszerű utón meghozott határozatával a plébánosnak készpénzfizetését felemelendőnek határozta, ez az illetniényjavitás háztartási rendes teher, mely nem az 1868. Lili. t.-c. 23. §-a szempontjából, hanem csakis vagyon- felügyeleti, háztartási szempontból vehető bírálat alá: az illetmények ily emelése nem tekinthető segélynek s a felemelés következtében más lelekezetek nem nyernek jogcímet segélyezcsre.“ (Belügyminiszter 1902 — 100.33 l./III.j A többi felekezetektől a város a segélyt egyszerűen visszavonhatja, a nekik juttatott parochiális földeket is elveheti, ellenben a róm. kath. parochiális földek nem a kegyur tulajdona, hanem a plébániai javadalomé, a kegyur nem haszonélvezetre, hanemg tulajdonjoggal adja azokat, amit egyszer adott, vissza nem vonhatja. ,,A kegyúri jogot elnyerők tartoznak a lelkésznek egy jobbágyi telket adni, a templomot és lelkész! lakot felépíteni és fentartani, a kézi és igás munkát azonban a hívők tartoznak erejükhöz képest viselni. — Ha ezen kötelezettségnek nem tennének eleget, a törvényhatóság intézkedései kérendők ki.“ (kir. rend. 327/1802. sz\) Szatmár városa tehát a róm. kath. templomot is tartoznék felépíteni és fentartani. Teszi-e ezt? A szatmári püspökök nemeslelküségéből és bőkezűségéből mily nagy anyagi előnyökhöz jutott a város! A plébánia épület fentartása .is kijön a boltbérekből. — Vegyük ehhez hozzá, hogy a kegyúri terhek viseléséért egyenértékűi a kisebb királyi jogok gyakorlását engedték át a királyi városoknak. — Ha a templomépitéssel és fentartással a mindenkori püspöktől nyert ajándékot, továbbá a kegyúri terheket mint kötelezőket és ellenértékkel megfizetteket levonásba tesszük, egy róm. kath. nern 1 koroia 44 fillér segélyben részesül, hanem alig nehány fillérben, talán egyötödében annak, amit más fe- lekezetüek élveznek. De ha egy róm. kath. 1 korona 44 fillér, vagy cikkíró ur egy másik kimutatása szerint 2 kor. 16 f segélyben részesülne, akkor is az általa is idézett 1868. évi Lili t.-c. 23. §-a szerint — mivel egy ág. ev.-ra 5 kor. segély esik — minden más felekezetűnek, tehát a róm. kath.-nak is a törvéuyben gyökerező „igazságos arány Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hajtajer Pál rahafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár.
