Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-06 / 127. szám
XLVL évfolyam. Szatmár, 1914. 127. szám. A városok felirata a kormángljoz. Szatmár, jun 5. A magyar városok országos kongresszusa megbízta Lukács Ödön nagyváradi városi tanácsost, hogy a városok kölcsönügye dolgában -készítsen feliratot a kormányhoz- A feliratot Lukács Ödön most készítette el és annak főbb pontjaiból közöljük a következőket: A közelmúltban beál lőtt pénzügyi válság a magyar városokat a fejlődés munkájában találta. E helyzetben a válság a maga hirtelen fellépésével alig engedett időt a városoknak, hogy a beruházásaikkal kapcsolatos anyagi eszközökről a bekövetkezett pénzszükseg idejére előrelátóan gondoskodhassanak. A vá rosokra nézve ebből az a helyzet állott elő, hogy fizetési kötelezettségek kényszere elé jutva, hitelüket nagymértékben éppen akkor kellett igénybe vanniök, amikor az általuk létesített beruházások tér mészete által szükségessé tett, hosszú lejáratú kölcsönök felvétele a lehetőségek sorából szinte ki van zárva. Ez, valamint az a további körülmény, hogy a városok által a viszonyok nyomása alatt felveti, többé-kevósbó súlyos függő kölcsönök visszafizetési határideje egyrészt elérke zett, másrészt nagyon közel van, elsőrendű íeladatá tette, hogy a városi éietre oly fontos, törlesztóses hitel igénybevételének lehetősége megadassák. Junius 6 SZ6MBAT Norbert Nem kedvező a kölcsönajánlat. A magyar városok polgármestereinek az elmúlt óv október havában Nagyváradon tartott országos értekezlete fog'?'kozván a városok súlyos helyzetével, megáUapitotta, hogy csak egy tényezőtől vé-hat segítséget s ez maga az áilam. E megállapításból folyólag a magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága azzal a kérelemmel fordult a m. kir. kormányhoz, hogy a szükséges intézkedéseket lehető sürgősen megtenni méltóztassók oly irány ban, miszerint addig is, míg a hitelszer- vezes nagy munkáját nyélbe üti s a ked vezőbb pénzügyi konjunktúrák szabadabb mozgásukat lehetővé teszik, egy-két óv nélkülözhetetlen hitelszükségletük erejéig egynéhány évre terjedő lejárattal az államtól, vagy ennek segítségével kedvezőbb feltételű átmeneti kölcsönt kaphassanak. E feliratunkra a Nagyméltóságu m. kir. miniszterelnök ur az 1913. évi decem bér hó 3 án kelt leiratában szives volt arról értesíteni a kongresszusunk elnökét, hogy a kormány teljes mértékben átérzi a városok jelenlegi pénzügyi helyzetének nehéz voltát s azokat a súlyos következményeket, amelyekkel a városi beruházási akció megakadása az a mégis nehéz viszonyokkal küzdő iparra nézve jár. Intenzív munkát fejt a kormány abban az irányban, hogy e kérdésben a városok segítségére jöhessen. Mit kérnek a városok ? A kormányelnök ur e kijelentését a magyar városok a jóleső megelégedés érzetével fogadták és a m. kir belügyminiszter urnák a folyó évi március hó 12 ón 46049. sz. a. kelt rendelete alapján felterjesztették hitelszükségleti kimutatásaikat. E felterjesztések alapján a miniszter ur a folyó évi május hó 13-án 89726— 1914. III. c. sz. a. kelt leiratában értesítette a magyar városokat, hogy a bejelentett szükségletek együttes végösszegét sokkal nagyobbnak tartja, mint amennyit a pénzpiac mai helyzetében erre a célra elfogadható feltételek mellett egy összegben biztosítani lehetne. Ennek az oka főleg az, hogy számos város a maga kimutatásában olyan szükségleti tételeket is beállított, amelyek az 1914. év hátralevő részében még nem lesznek feltétlenül esedékesek, vagy amelyek kifizetése minden hátrány né'kül kedvezőbb időpontra halasztható. E tételeknek elhagyásával megállapított hitelszükséglet biztosítása iránt a m. kir. belügyminiszter ur, a m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetórtőleg folytatott tárgyalások után arra az eredményre jutott, hogy a kötelezvények kibocsátásával foglalkozó hazai pénzintézetek a város 1914. évi feltétlen hitelszükségletének hosszú lejáratú kölcsönökkel való kielégítése iránt a leiratban részletezett feltételek mellett egy korlátolt hitelösszeg erejéig kötelezettséget vállaltak. A magyar városok országos kon- gresszusánok állandó bizottsága foglalkozván ez ügygyei a m. kir. kormánynak azon hitelügyi akciójáért, amelylyel a magyar városok 1914. évi sürgős hitelszükségletének a «fedezetét biztosította, köszönetét nyilvánitja. A m. kir. kormánynak e ténye a városi érdekek oly újabb felkarolását bizonyítja, mely reményt nyújt a város- fejlesztő munka további sikeres folytatásához. A hitelintézetekkel lefolytatott pénzügyi tárgyalás eredményét méltánylással fogadja ugyan az állandó bizottság, azonban még sem gondoktól menten, mert feltételeik a városi háztartás szempontjából kedvezőknek nem ítélhető. Képessy László koporsójánál. Megrendülésünkben még a hit is alig- alig nyújt nekünk vigasztalást. Mert hiszen magad vagy a hitnek, a bizalomnak, sajnos, már nem élő cáfolata. Mikor legutóbbi súlyos betegségedből felépültél, szeretteid és barátaid előtt bizó hittel, reményteljes bizalommal számitgattad, hogy még eddig, vagy addig szeretnél élni, hogy meleg lelked napsugarait még soká tudjad érted rajongó környezetedre pazarolni és — most itt fekszel előttünk hidegen, némán és lelked sugarai útközben megtörtek. A nagyvilág számára, amint életedben nem voltál sok, mert szerény egyéniséged a maga distingvált finomságával sohasem kereste a feltűnést, a zajt, im mi, bánatosan sújtott barátaid megtörtén állunk fiatal életed finoman illatozó fájának ki dőlt törzse mellett és bánatosan zokogjuk : „Lehullott, a mi fejünk koronája.“ Szeretteidnek, kisded családodnak és nekünk éltél csupán Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Mienk voltál, de néma szó köznapi értelmében, hanem önzetlenül, nemesen és fáradhatatlanul és a baráti szeretet lelked ben egy helyen volt a becsü]etérzőssel, az Istentisztelettel. Ha örömünk volt, testvér voltál az örömben, ha bánat ért bennünket, Te voltál első a részvét és vigaszta'ás gyógyító balzsamával ás ha viszály támadt közöttünk, a visszavonástól irtózó lelked melegével hoz!ad össze a civódó embertársakat. Midőn utolsó utadra kísérünk, hogy hosszas betegséggel meggyötrött testedet az örök élet sötét lakába helyezzük el, úgy érezzük, hogy Veled együtt talán minden melegség elköltözött a földről, mert bizonynyal mondjuk, nincs több oly igazán szerető szív, oly melegen érző barát, mint amilyen Te voltál ! Képeddel lelkűnkben, szorongó kutatással nézünk magunk körül, keresve azt, aki talán jósolni tudna, aki feledtetni tudna Téged, de közel és távol nincs senki, aki méltó volna arra, hogy helyedet bánatos lelkűnkben betöltse. Nincs már nekünk senkink, nincsen igaz barátunk, csak egy emlék az, amely örökké ott fog élni lelkűnkben és amely gyarló életünk bizonytalan végéig fog vigaszul szolgálni a mérhetetlen veszteségért, kárpótlásul. És bánatba borult szeretteidet sem tudjuk egyébbel vigasztalni, mint azzal, hogy eltávozott kedvesük emléke oly tisztán fog előttünk is mindenha ragyogni, mint az ő lelkűkben, az ideális hitvestá.s és az angyali gyermek lelkében. És amidőn remegő jobbunkat hideg tetemed felé nyújtjuk ki utolsó Isten- hozzád-ra, bánattól tulcsigázott lélekkel úgy érezzük, hogy nemes lelked a túlvilágról a szeretet mohóságával siet azt megragadni és tengernyi jóságod viszonzásul Hozzád méltó szerénységgel csak annyit kér, hogy: „Emlékezzetek és vigasztaljatok.“ 1 És mi erre fogadalmat is teszünk : Emlékezni fogunk Reád örökké és vigasztalni fogjuk árváidat, ahc^y megtört lelkűnktől csak telik. Képessy László, aludd az igazak álmát! Burger Dezső. I ;x ' ’ „ P)^.l ruhafestő és gőzmosó Hájtájer r ál = gyárában = Szatmár. Lapunk mai száma 6 oldal
