Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)

1914-05-31 / 123. szám

*Odlfozas a „Szamos“ életében. Junius elsejével a „Szamos“ szerkesztésében jelentős változás áll be. A postaigaz­gatóság jóvoltából a nap utolsó percéig, éjtéli tizenkét óráig, érintkezhetünk tele­lőn utján tóvárosi tudósítóinkkal. A telet ónnak éj­szakai használhatása lolytán mó­dunkban áll közönségünkéi az or­szágos eseményekről bőségesebben, kimerítőbben értesíteni, mint aho­gyan azt az estéli gyorssal ideér­kező tóvárosi délutáni lapok teszik, amelyek a déli órákig történő ese­mények hírét hozzák. Az uj telelőn rend életbelép­tetésétől kezdve elsőnek értesíthetjük a „Szamos“ olvasóit azokról a legújabb eseményekről, ame­lyekről máskülömben csak a délután Szat­Legalább narkózist! (£$) A parkok kérdése is kérdés. Sőt, felette íontos elintézni való és ami fő, régi. Téved, aki azt hiszi, hogy pár esz­tendős mindössze; naiv, aki agy gon­dolja, hogy a szabad térségeinknek fási- tása akkor született, mikor Szatmár szab. kir. város törvényhatósági bizott­sága egyik rég múlt közgyűlésén a parkírozást, legalább is a Deák-térét, elvben elhatározta. Mert évekkel ezelőtt már elhatározta. A parkírozás kérdése régebb idő óta vánszorog a szatmári sivatagok fó­rumán. A parkírozás kérdése akkor bujt ki burkából, mikor évtizedekkel ezelőtt csalhatatlan tudományu orvosok először ejtették ki a nagy szót, a rejtélyes há- íom betűt: a t. b. c.-t. Bizony: tuberkulózis. Szomorú, re­kedt, lázas tuberkulózis. Biztos halált hozó, győzhetetlen, szent tuberkulózis. Még a gondolata is borzongató. Pünkösd vasárnapján pedig csupán szí­nes virágbokrétákról ha álmodozni szabad. Hát álmodozzunk. * , Gondoljuk el langyos, párás éjsza­kánk nyugodalmas álmában a bokré­tánkat, amelyre vágyunk. Gondoljuk el a kis színes bukó illatát, rendezettségé­nek báját, ötletességének üdítő hatását. Az István-tér nyújtaná az egyik Május VASÁRNAP Pünk. vas. bokrétánkat, az uszoda parkja a másik csokrocskát, az Árpád-utca széles pro- monádján illatos virágok nyiladoznának és a Deák-téren is akadhatna a zöldnek elég hely. Tele volnánk apró ligetekkel, volna vagy egy féltucat kedves parkunk és egy hatalmas Kossuth-kert. Jobban becsülnénk a cintermek terebélyes vad- gesztenye fáit és kedvesebbek volnának az utszéli ákácok. És ha a téli évszak sivár hónapjaiban bántóan csapná sze­münket a megbocsáthatlan rendezetlen­ség, szép tavaszi reménységünk felejtetné, hogy szomorú és sivár a téli kép. * Mert beszéljünk csak magyarul és megértetéssel. \ Tervszerűtlen és kapkodó várost húzott elő a földből a közelmúlt eszten­dők részeg spekulációja. Stílustalan há­zakat, ötlettelen „palotákat“ gyilkolt életre az olcsó pénz és könnyű hitelezés. A város nőtt, egyre többen és többen róttuk az utcát és egyre inkább szürke aszfalt, poros utca lett a tanyánk. A házsorok eljöttek, letelepültek közénk; de elmaradt az elmaradhatatlan velejá­rója, a várost várossá tévő cicoma. Házakból áll e kis fészek, szürke vályog, tégla és cement masszákból és mi, akik lakjuk, téglaport, kloáka bűzt, aszfalt szagot és port nyelünk, mert ne­künk téglaport, kloáka bűzt, aszfalt sza­got kell belehelnünk, hiszen ez teszi a várost. Ne beszéljünk már tuberkulozis­márra érkező fővárosi reggeli lapokból sze­rez tudomást. A „Szamos“ legközelebbi száma már bőségesebb tővárosi híradás alapján készül és reméljük, hogy az olvasóközönség szivesen togadja majd, mint eddig is, lapunkat, amely a vármegyei eseményeken kívül a tővárosi eseményeket is elsőnek közli olvasóival. Kossuth Ferenc csókja. Irta: Dénes Sándor. A tekintetes asszony fennt ült a zsindelyfedelü kúriának kókvirágu folyon­dárral befuttatott ámbitusán és a Függet­len Magyarországot olvasta. A tekintetes ur az asztal másik vé gén pipázott, a nagy virágos kert illatába belevegyült a szüzdöhány csiklandós füstje. Az udvaron levett kalappal parasztok jöttek mentek, egyiknek egy félmázsa búza kellene gépelésig, a másiknak öt pengő aratásig. a tekintetes ur kiméri a búzát, ki­adja a kölcsönt s az olyan ember nyugodt hangján, aki nem ösmer haragot, izgalmat és gondot', nem i-mer pontatlanságot, csak becsületet, szinte vontatva mondja állandó adósainak : — Csak azután pontosan meghozd, mert úgy kapsz máskor is. Azután visszatért az ámbitusra, ahol a tekintetes asszony könybeboiult szem­mel olvassa, hogy Kossuth Lajos nagy­beteg Turinban. Egészséges, pirosarcu nő volt a tekin­tetes asszony, aki mindig mosolyogni lát­szott. Kövérkés, jóságos arcát rövidre nyí­rott, őszbevegyült haj vette körül. Típusa a régi magyar kúriák nagyasszonyainak, messze a várod zajtól, távol a modern kérdésektől, divattól, zsurtól, színháztól, távol mindentől, ami nem puritán és nem ms gyár. Azok közül a régi magyar nagy asz- szonyok közül való volt, akiket még meg tudott ihletni a haza sorsa. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást íözvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. Lz előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux ós boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és yennek lábbeliek. 30T A valódi AMERIKAI KING QUELIT1 cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom