Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)

1914-05-31 / 123. szám

ról, ne emlegessük megrétegesedett gégénket, senyvedő tüdőnket, ne hánytorgassuk az el sem készült és máris elapadt vízvezetéket, a csatornázást, a vásárcsarnokokba telepitett piac szemetet, a káposzta és kalarábé hulladékokat, a husosbódó körül dongó legyeket, 'mert ezt eleget és agyoncikkeztük máig, mert ez ócska és banális panasz. Csak annyit kérjünk szerényen, szemlesütve, ‘mint a kérésekbe is tönk- refáradt pótadó alanyok: parkokat a szemünk elé, parkokat, minden szemer­nyi helyre, fát és ismét fát, liliomot, nárcist, orgonát: virágokat. * Hogy miért? Hogy kinek? Nem az egészségünkért, nem a tüdőnknek. Csak úgy. Éppen hogy legyen. Mert vannak estéink, pláne igy pünkösd§ táján, mikor sárgán süt a hold és felöltő nélkül sétálni megyünk. Ilyenkorra kell a park, minduntalan itt is, ott is, hogy elibénk álljon, csomó­ban, egy pár buján zöld leveleket hordó fa. Szeretnénk az esténkben, ha már eljönnek és vannak, színes virágokat látni,' szimetrikus elrendezettségben gyö­nyörködni, hogy hihessük a szépségün­ket, hogy legyen egy kis pompánk, hogy akadjon olcsó, kedves látványos­ságunk, hogy éppen legyen itt-ott egy park. Nem az egészségünkért, nem a tüdőnknek. Ezt a régi jajt , ezt a már szinte frázist, úgy sem hallják meg akiknek szól A megrészegülhetésünkért, a fel­frissülésünknek kell a park, kell a fa, a virág, a szin. Egy kis narkózist könyörgíink a szürke élet folytonos ébrenlétébe, leg­alább egy kis narkózist adjanak, hogy gége, tüdő, vízvezeték, csatornázás nél­kül is elhihessük, hogy mi gazdag, kul­turált, egészséges városi életet élünk. * Ne tessék haragosan a Kossuth- kertre mutatni, hisz mig odaérünk, a rondaságok árja megerősíti szerveze­tünket minden bóditó narkózis ellen< Ne tessék az üres kasszára mu­SZAMOS (1914 május 31. 123. szám.) tatni, hiszen a város ezerszer tanujelét adta, hogy gondol, gondoskodik a ké­nyelmes megrészegülhetésünkröl, pénzt áldoz a füstös felfrissülhetésünkre. A Pannónia renoválása százötven- ezer koronába kóstál. Nekünk tizenöt­ezer sem kell. Tizenkettő sem, tiz sem, nyolc sem, legfeljebb talán ha öt. Egy pár kis park ! Egy néhány fa ! Szines virág ! Legalább egy krajcárt, egy kis narkózist az ezernyi, régóta szenvedők­nek. KOSSUTH-KERTI „Kioszk“ mozgó — (URÁNIA II 5 — ma, pürtkösd első napján dél­után 2 órakor megnyílik! Slőadás első nap d. u. 2 — 9-ig, második nap d- u. 2—lhel‘ig. Remek drámák és ka­cagtató humoros képek. Valódi brönni szövetek •z 1914. évi tavaszi és nyári Idényre szelvény S. 10 m. hosszú teljes férfiruhához (kabát, nadrág, és mllény) elegendő, csak I szelvény 7 kor. I szelvény 10 kor. I szelvény 15 kor. I szelvény 17 kor. I szelvény 20 kor. S y szelvényt fekete szalonruhához 20.— K-«rt» ntugy felöltőszövetet, turistalódent, selyemkam« garnt, női kosztüm szöveteket stb. gyári árakon nld, mint megbízható és szolid cég mindenütt ismert posztógyári raktár Siegel-Imhof Brünn. Minták ín£y*n éa bérmentve. Az clfinySk a melyeket a magánvevS élvez, ba Y.-7 iseuiwuuu atraM. unasi választék. Mintába, figyelmes kiszolgálás, még i legkisebb rendelésnél is, teljesen friss árában Városrendezés. — Irta : Thurner Albert. — Mostanában olvastam valamelyik lapban, hogy a hivatalos város rendezni akarja a várost. Hogy mit, hollós hogyan ? ez még titok; az azonban köztudomású, hogy volna egyet-más rendezni való. Sőt az is megtörténik néha, hogy valamelyes rendezési ügyben megvan a határozat, csupán a határozat végrehaj­tása aluszik egy bizonytalan ideig, eset­leg addig, mig a feledés sürü pokrócát valaki meg nem bolygatja. Némely ügy — nem mondom, hogy kelletéül hamarabb — de szokatlanul gyorsan intéződik el. Pl. a Hieronymi- utca megnyitása, kövezése, aszfaltozása, villanyvilágítása. Vagy pl. a Kinizsy- és Teleky- utcák között, továbbá a Kinizsy- és Wesselónyi-utcák között az uj utcák megnyitása. Én örülök neki. Azt is tudom, hogy kinek az érdeme, de nem árulom el! Van azonban egy — általam is — igen sokat bolygatott, feltétlenül szük­séges, régen elhatározott ntcanyitás: a Werbőczy-utoa és István-tér között, amely nem tud megszületni. A közkórház építésének kérdésén kívül nincs talán régebben vajúdó ügy, mint ez. Csaknem annyi ideje vágjuk ezt az utcát, mint a mennyi idő a Panama-csatorna elkészítéséhez szüksé­ges volt. És a Simplon alagutat három­szor is meglehetett volna fúrni, vagy kétszer megfúrni és újból visszadugni. A jövő hóban lesz 20 éve annak, hogy e rendészeti ügyben az első cikket megírtam. Húsz esztendő! Ha hetenként nem szedné le Szabó ur legalább háromszor a szakállamat: milyen hosszú volna ? ! Ellenben a húsz év alatt megkopaszod­tam, 'de szemeim még nem láttak át a Werbőczy-utcáról az István-térre! Az első 1—2 cikk hatása alatt a zárda akkor düledező fakerítése pompás tóglaépitménnyel cserélődött ki a bol­dog emlékű, kitűnő gazda Hámon ka- nanok jóvoltából. A város törvényhatósága elb atározta a közlekedés ez utjának a megnyitását Akik szívből, fájdalmasan meg tudták siratni Kossuth Lajos nagy szenvedését. Este, a hét órás vonat hozta minden­nap a Független Magyarországot. A tekintetes asszony ebben az időben minden este küldönccel hozatta el a lapot és az ambitus petróleum lámpája mellett az igazi, nagy fájdalom könnyei borították el a szemét, mikor nagy fekete kerotben hozta a hirt a Független Magyarország: meghalt Kossuth Lajos! Azon az éjszakán nem aludt a tekin­tetes asszony. Hangosan zokogott, keser vesen sirt és a maga is megilletődött te kintetes ur n?m tudta, nem is igen pró­bálta megvigaztalni, mivelhogy az ő szivét is elfacsaritotta a csapás. A temetésre gyászruhát öltött a te­kintetes asszony és egyhazamban tette meg az utat Mikolától Fiúméig, ahol a magyar nők küldöttsége várta Kossuth Lajos koporsóját, Kossuth Lajos fiait. A fogadtatásnál a nők szónoka, aki­nek Kossuth L\jos fiait részvéttel kellett volna üdvözölni, az utolsó pillanatban rosszul lett. A nagy zavarban hirtelen elő állott a tekintetes asszony és rögtönzött beszéd­ben olyan megható szavakkal fejezte ki Kossuth Lajos fiai előtt a magyar nők fájdalmát, hogy hangos zokogás, könnyek szomorú árja kelt a beszéd nyomán. A beszédre Kossuth Ferenc válaszolt röviden, meghatottan. Beszédje végén odalépett a tekintetes asszonyhoz és ott, ahol a rövidre nyírott, őszea haj ráborult a nyílt homlokra, meg­csókolta. A temetés után hazajö-t a tekintetes asszony. A hosszú utazás, az átórzetthon- leányi fájdalom megsáppaszmtták az ar­cát, amely fölött a homlokon egy tailórnyi félkörben tonzurát hordott. Ez a kivágott félkör volt az a hely, ahol Kossuth Ferenc csókja érte. A tekintetes ur irószobájában gyász­fátyollal bontották le Kossuth Lajos kópét és rámába tették azt a babérlevelet, ame­lyet Kossuth Lajos koporsójáról hoztak. A tonzurát pedig viselte mindvégig, honleányi büszkeséggel, mint egy ereklyét. A tekintetes asszony azután meg­halt. Hirtelen, egy jajszóvsl búcsúzott az ő gyönyörűségesen szép, nyugodt életétől. Jóságosán mosolygó, tonzurás feje fölött most hajt frissen a mikolai temető sirdombjának százszinü virágja. Fennt, a menny kapujánál, az euka- lyptusokkai díszített felhőkárpit mögött várta, mikor Kossuth Ferenc lelke fel­szállott, A homlokán vágott tonzura a glória fényében ragyogott, mikor belépett a mennybe Kossu h Lajos fiának lelke . . . Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hajtájer Pál rahafestő és gőzmosö = gyárában = Szatmár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom