Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-12 / 84. szám
(1914- április 12. 84. szárr^) SZAMOS 9. oldal Bilitisz dalaiból'* (Pierre Louys után.) A vándor. Amikor este házunk előtt ültem, egy ifjú haladt arn felé. Reám nézett, elfordítottam fejemet. Megszólított, nem feleltem. Közeledni akart. Megragadtam a falhoz ámasztott kaszát s az arcába vágtam volna, ha csak egy lépést tett volna még. Egy kissé hátrálva mosolyogni kezdett, kezébe lehelt, mondván : „Fogaddsza csóko- amt!“ Én meg kiáltottam, sírtam, úgy, hogy édesanyám elősietett. Aggódott, azt hitte, skorpió mart meg. Sírtam : „Megölelt!“ Anyám is megölelt s a házba vitt karjain. A kékszemü hold. Éjjel a nők haja meg a fűzfák ágai (‘.gybavegy ülnek. A tó partján ballagtam. Egyszerre csak dalolást hallottam : akkor vettem észre, hogy leányok vannak ott. Kérdeztem tőlük: „Kinek énekeltek?“ Azt felelték: „A visszatérőknek.“ Egyik az apját, másik a bátyját várta; de az, aki a jegyesét várta, az volt a legtürelmetlenebb. Pálmafákról tépett levelekből, vízből kihalászott lótoszokból koszorút, füzért fontak. Egymás nyakát átfogva énekeltek egymásután. Tovább mentem a tó partján, árván, szomorúan, de körültekintve láttam, hogy a nagy fák mögül hivogatólag int felém a kék- szemü hold. A s íp. Hyabinthia ünnepén egy sípot kaptam Lykastól. Nádszálait fehér viasz kötötte össze, amely ajkaimnak édes, mint a méz. Térdére ültetve ő tanít sípolni, de egy kicsit reszketős vagyok. Utánam ő sipol, oly halkan, hogy alig hallom. Nincs mit mondanunk egymásnak, any- nyira közel vagyunk egymáshoz; de nótáink beszélgetni akarnak s ajkaink rendre összeforrnak a sípon. Már későre jár az idő, a zöldbékák brekegése megkezdi az éjtszakát. Édesanyám nem hiszi el, hogy oly sokáig kerestem elvesztett övemet. Rózsáié az éjben. Amikor az éj leszáll, mienk a világ meg az isteneké. Megyünk a rétről a forráshoz, a sötét erdőből a tisztádra, amerre visz mezítelen lábunk. A kis csillagok elegendő fényt hintenek halvány árnyékunkra. Olykor a lehajló ágak alatt alvó szarvasgimekre bukkanunk. De gyönyörűbb, éjjel, mindennél egy hely, amelyet csak mi ismerünk, amely kicsalogat az erdő mélyéből: egy rejtelmes rózsabokor. *) A Kr. e. VL században élt Bilitisz költőnö dalait görög eredetiben Heim G. adta ki. Pierre Louys prózában franciára fordította őket. Mert nincs istenibb a földön a rózsák éjtszakai illatánál. Hogy is nem éreztem mámorát magányosságom idején ? Lelkifurdalás. Először nem feleltem, szégyenpir égette arcomat s szivem dobogása megrázkódtatta keblemet. Aztán ellenkeztem, azt mondtam: „Nem! Nem !“ Hátra fordítottam fejemet s csókja meg sem érintette ajkamat. Bocsánatot kért, megcsókolta hajamat, éreztem izzó lehelletét, — elment... Most már magam vagyok. Nézem az üres helyet, a kihalt erdőt, az ő lába nyomát. S véresre mardosom kezeimet s a fűbe fojtom kiáltásaimat. Dal. Megtörtént... Amikor megint eljött, kezembe temettem arcomat. Azt mondta: „Ne félj ! Ki látta csókjainkat ?“ — Ki látta ? Az éj meg a hold. És a csillagok és a hajnali szürkület A hold belenézett a tóba s elmondott neki mindent. A tó elmondta az evezőnek. És az evező elmondta a sajkának és a sajka elmondta a halásznak. Hajh! ha csak eddig volna ! De a halász elmondta egy asz- szonynak. A halász elmondta egy asszonynak: édesapám, édesanyám, testvéreim, egész Hellász beszélni fog rólunk. Az elvesztett levél. Jaj nekem! elvesztettem levelét. Oda- tet.em bőröm s a strophion közé, keblem melegére. Futottam, nyilván kiesett. Visszamegyek, amerről jöttem: ha valaki meglelné, elmondaná anyámnak s megkorbácsolnának gúnyolódó testvéreim előtt. Ha férfi, aki megtalálta, visszaadja; vagy ha titokban akar velem beszélni, tudom a módját, hogy csenjem el tőle. Ha nő olvasta el, ó, megértő Zeüsz, oltalmazz ! mert elmondja mindenkinek, vagy.... elrabolja tőlem kedvesemet. Az eskü Ha a folyó vize a hótakart hegyekre száll fel, ha az árpát meg a búzát a tenger mozgalmas barázdáiba vetik, Da a fenyő tóból a tündérrózsa sziklából sarjadzik, ha a nap megfeketül, ha a hold lehull a pázsitra, Akkor, csak akkor veszek el más nőt s feledlek el, Bilitisz, életem lelke, szivem szive. Ezt mondta, ezt mondta ! Mit törődöm az egész világgal! Hol vagy, balga boldogság, ki megmérkőzhetel az én boldogságommal ? Bölcsődal. Aludj! Szávdészból kértem játékot, Ba- bylonból ruhát számodra. Aludj! leánya vagy Bilitisznek s a felkelő nap királyának. Az erdő, a palota, amelyet csak neked építettek s amelyet neked adtam. A fenyők törzsei az oszlopok, a magas ágak a boltozatok. Aludj! Hogy föl ne ébresszen, eladom a napot a tengernek. A galamb szárnyainak szele lengébb, mint a te lehelleted. Én leányom, testem teste, majd megmondod, ha felnyitod szemedet, mit akarsz: a síkságot vagy a várost, vagy a hegyet, vagy a holdat, vagy az istenek fehér társaságát ? A najádok sírja. A zuzmarás erdőn bolyongtam; lehel- letemtől kristályo-ra virágzott dúlt hajam s az iszapos hótól megnehezült a sarum. így szólt: „Merre mégy?“ — A ezatyr nyomában. Tétova léptei olyanok, min a fehér köpeny szakadásai. Azt mondta : „ Meghaltak a szatyrok. Meghaltak a szatyrok meg a nymphák. Harminc év óta nem volt ilyen rettenetes tél. Ez a nyom egy kecskebak nyoma. De maradjunk itt. Itt van az ő sírjuk. Es kapája vasával széttörte a jegét annak a forrásnak, ahonnan a najádok mosolyogtak felénk. Nagy, hideg jégdarabokat vett a kezébe s a halvány ég felé emelve, keresztül nézett rajtuk ... Franciából: Szabados Ede. MIKENT A NAPTÓL a gyepen, ugv lesz a fehérnemű a katlanban — fehérítve félórai főzés után — P e r s i I * önműködő 1 mosószerrel Ragyogó fehér iuha I Dörzsölés nélküli Kefélés nélkül! OCTQOil if dacára meglepő hatásá- <o t ti Jl L_ na'^.nemtartalraazsemmi klórt és egyéb a fehérneműnek ártó alkotó részt, amelyért felelősség vállaltatik. Gyár: VOITH GOTTLIEB, WIEN, 111/1. — Mindenütt kapható. — a Impressziók. Kisar, április 7. Mos), hogy a víz hetek óta körülvesz bennünket ebben a sáros, pocsolyás faluban, a posta is csak elvétve hozza meg a mega hozni valóit A viz miatt. A postaigazgatóság — úgy vélem — szive5en venné, ha egy napon csak arra ébredne, 1 ogy Nagyar és Kisar nincs többé. Mert ősztől kezdve nyárkőzép'g annyit irá- nyiigaija az ideszóló poMai küldeményeket hol ide, hol oda, hogy igazán nem csodálkoznám, hn megfájulna bele a feje s egy gyönge pillanatban egyszer csak Honoluluba vagy éppea a Pokolba irányozza az újság- jainkst. Vájjon jár-e oda posta ?I R ndes közvetítő postánk Fehérgyarmat. A Túr úgy felfuvalkodik, hogy Nagy- artól Kisarig, Kisartól Gyarmatig — a Jó- key szóró-ig — való terpeszkedésében már Roth Simon nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. aHb» Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chevrreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. A valódi AMERIKAI KING OUELITI eipők kizárólagos raktára.
