Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-12 / 84. szám

10. oktal. SZAMOS (1914 április 12. 84. szám. egalább is Atlantinak képzeli magát s ez­zel befellegzett a postajáratnak. Megy a távirat föl Várad várába az igazgatósághoz, hogy Tarpa felé irányozzák a postát. Oda óriási kerülővel két-három nap múlva érkezik meg. Akkorra szépen, szerényen visszahúzódik a Túr s most már Gyarmatra irányit a direkció. A már Tarpa felé annyi balszerencse közt elutazott kül­demények is visszajönnek a gyarmati postára. Érthető, hogy a minap egy hétre való újságot kaptam egyszerre. Falun, ahol fő­ként az ilyen esős unalmas időben igazán semmi szórakozás nincs, valóban második táplálék — szellem táplálók — a hirlap. S ha csak egy nap kell is nélkülözni, már szinte nem érzi jól magát az ember. Csak aki hasonló helyzetben van, vagy volt — tudja elképzelni azt a mohóságot, azt a betüőhséget, mellyel kezembe vettem az ujsághalmazt. Egy nap természetesen nem képes az ember mind elolvasni. No, de egy újabb hétig úgy sem háborgat a postalegóny ef­félével, mert megint »kijött a viz*, hát mig újra irányitgatnak nekem, addig ráérek el­olvasni Böngészem sorra, amint a kezembe akad. A Szamos legfrissebb számában (loká­lis értelemben vett »legfrissebb“) Dénes Sándor cikkezik a Szamos ós az uj sajtó­törvényről. Azt írja, hogy az igazat éppen úgy meglehet Írni ezután is, mint eddig. Természetesen az „igaz“ megírásából neu» minden szerkesztő csinál lelkiismereti kér­dést s talán éppen ezért olvasom a sajtó törvény hatályba lépését bejelentő egyik vidéki lapban, nem minden humortól men­ten a következőket1: „Foivó bó 11-én lép életbe az uj sajtótörvény. De mi nem fé lünk tőle. Mert mi történhetik? Legfölebb szerkesztőnk közismert »nyaralása“ kissé gyakoribb és hosszabb lesz, mint eddig“. Hat igen. Ez az, amiért az uj sajtótörvényre szükség volt. Akik az igazságnak megírásá­ból nem csinálnak lelki — ismereti kérdést azoknaknak »nyaralásáról gondoskodjék az — esküdtbiróság. Tovább lapozva olvasom, hogy szer­dán és csütörtökön a színházban két csoda- gyermek hangversenyez. Megygyesi Janika és Zolika. Muzsikáltak már a nagy imperá- tornak is, legutóbb pedig József főherceg nek, hol kategórikusan kijelentették, hogy „addig nem játszanak, mig uzsonnát nem kapnak“. Jellemző, hogy a pesti lapok legtöbbje megírta az esetet, annyira szokatlannak találta. Pedig gyerekszájból az efféle nem szokatlan. Több érdekesség lett volna ab ban, ha a két gyermekmüvész az uzsonná val való fenyegetődzésre azt mondja: „Nem uzsonnázni jöttünk Fenség, de muzsikálni!* Gyerekszájbój ez már szokatlan is, érdekes is, jellemző azonban egyáltalán nem. Egyébként mióta a 9 éves Vec3ey Ferit láttam, nem nagy bizalmam van ezek­nek az »apró* művészeknek „apróságához“. Égy felvidéki városban öles falragaszok hir­dették a 9 éves hegedűművészt és este tar­tandó hangversenyét. Elmegyek — gondol­tam — tmgobszerválni azt a 9 évet, meg azt a hegedűművészt. A függöny felgördü t, a villanyfény özönbeu ott állott egy 18—19 éves fiatalember, álla alá hegedűt szorítva. Bökdösi egymást a pubikum: „Ki ez?“ „Ki ez ?* Hát bizony a kis 9 éves Vecsey Fe ri volt az saját őszintén. Csakhogy 19 éves korában. Nem vont azért az értékéből le semmit Csak annyit tapsoltunk neki, mintha 9 éves lett volna. Mert igaz is: a virtuozitásához viszonyítva akkor is kicsi volt. V A nyomdászra tolták az ódinmot. 19 helyett 9-et szedett. Csak az egyet hagyta el belőle. Hát ezért. Egy pesti lap van sorban. Valami Szekfü nevű tanár alaposan lerántotta a nagy fejedelmet. Olyast irt a könyvébe, hogy Rikóezy Párisban pinka- pénzből tartotta fenn magát. S mig szegény katonái rongyos ruhában dideregve, éhesen bolyongtak a havas hegyeken, addig ő csi­lingelős szánnal siklott Lengyelországba — a szeretőihez. Nem vagyok hisztorikus, nem is lehet feladatom annak megáll pitása, hogy igaz e ez vagy sem. Tegylk fel azonban azt a legrosszabb esetet, hogy Szekfü állítás« —- mint mondani szokták — fedik a tényeket. Ez esetben is szabad e nemzetünk bálvá­nyát ilyen világításban az ifjú nemzedék elé ál itani ? Szabad é a Tud. Akadémia kiadásában jelennie meg egy, a nagyságos fejedelem bafeketitósét szolgáló műnek, ma, amikor az önző vi'ágban igazán szükség volna nagy, önzetlen eszményképekre ? Mint egy Rákóczy Ferenc 1 Jellemző tünete ez is korunknak. Por­zsolt Kálmán pár héttel ezelőtt egy Esti le­vélben hasonlóképpen rántja le a leplet a törekvő Hunyadiról. A két eset közt persze óriási a különbség. Tudományos mü. Aka­démiai kiadvány és hírlapi cikk áll szem­ben egymással. Da mégsem lett volna sza­bad Porzsoltnak sem megírni, hogy Hu­nyadi erőszakkal nem vehetvén el mástól a kincseket, hagyta rabolni, zsákmányolni a törököt, hogy később rajíokütvón, elszedje tőlök a rablott vagyont s azt nem a káro- sultaknik adta vissza, hanem a maga szá­mára foglalta le így gazdagopott meg s több efféle. Szertefoszlik az ember illúziója. Gyanús szimptoma. Beteg a kor. Szidjuk, rágjuk azt, aki nálunknál jobb, tö kéletesebb. Morepatrio. Nem elég az élőnek az élő. A holtakat is bántani kell. Ez kó nyelmosebb is. Nem vehetnek elégtételt, sem sajtópert nem indíthatnak. * * * Ömlik az eső. „Jön a viz“. Egy hétig megint nem olvashatok. Se'baj. Addig nem olvasok legalább ügyvédi intést, fizetési meghagyást, meg ezekhez hasonló jókat! Most jövök létre: Nincs olyan kár, amiben valami haszon ne legyen. Karácsonyi Vencel. KÖZGAZDASÁG A Triistí Áítaiános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generali) f. évi március hó 17-én tartott 82-ik rendes közgyűlésén terjesztettek be az 1913. évi mórlogek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1913. december 3t-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek kor. — 1,297.036,630 20 tettek ki és az év folyamán bevett dijak kor. 56.381,050-47 rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartaléka 22-566,540 30- rel kor. 398.114,196-97 re emelkedett. Az élet- biztositottak osztalék-alapja kor. 7.515,7íő-11 tesz ki. A tüzbiztositá.si ágban, beleértve a tükörüveg biztosítást, a díjbevétel kor. — 19,357.541,835 biztosítási összeg után kor. 33.058,512-87 volt, miből kor. 11.771,428-47 viszontbiztosításra fordittatott, úgy, hogy a tiszta díjbevétel kor, 21.287,03440-re rúgott és ez összegből kor. 15.425,174-22 mint dijtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelez véuyek összege kor. 160.198,898-15. A betörés- biztosítási ágban a díjbevétel kor 1.774,925 69-re rúgott, miből levonván a viszontbizitositást, a tiszta bevétel kor. 982.230-66 tett ki. A szál­lítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett kor. 7.340,807-26, mely a viszontbiztosítások levo­nás után kor. 3.362,470-05 re rúgott. Károkért a társaság 1913 bau kor. 50.202,042 11 és alapítása óta kor. 1.163.020,163-67 fizetett ki. E kártérítési összegből hazánkra 233.952,606 56 kor. esik. A nyereség-tartalékok közül, melyek összesen kor. 15,504,71908-re rúgnak, külö­nösen kiemolendők: az alapszabályszerinti nyereség tartalék, mely hor. 7.971.112*52 tesz ki, az értékpapírok árfolyam ingadozás ára alakitolt tartalék, mely az idei átutalással együtt Kor. 4.948,531-55 re rúg, továbbá fel­említendő a 160,000 kor. rugó kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással kor. 2,425,075-01 tesz ki. Részvé­nyenként 720 arany frank osztalék kerül ki­fizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek az idei átutalások folytán kor. 434.367,388 47-ről kor: 456.949,184-97 re emel­kedtek, a következő elsőrangú értékekben van- •nak elhelyezve: 1. Ingatlanok és jelzálog követelések kor. 105.861,710-28. 2 Életbizto- titási kötvényekre adott kölcsönök kor. — 51.760,13204. — 3. Letétbe helyezett érték­papírokra adott kölcsönök kor. 5.459,43835. 4. Értékpapírok kor. 237.342,355-22. 5. Köve­telések államoknál és tartományoknál kor. 46.666,706-21. 6. Tárca váltók kor. 719,310-61. 7. Készpénz és az intézet követelései a hite­lezők követeléseinek levonásával kor. — 9.139,432.26. Összesen sor. 456.949,184-97. — Ezen értékből 85 millió korona magyar érté­kekre esik. — A „Minerva“ általános biztositó részvénytársaság Budapesten, mely az Assicu­razioni Generáli leányintézete, — egyébb ága­zatain kívül foglalkozik a kezességi- és óva­dék-, valamint az eltulajdonítás-, lopás-, hűtlen kezelés és sikkasztás elleni biztosítással, — nemkülönben a versenylovak, telivérek és más értékesebb tenyészállatok biztosításával, mely uj ágazatokat nevezett társaság vezette be hazánkban, valamint áru- és utipodgyászbiz- tositásokat az Európai áru- és podgyászbiz- tositó részvénytársaság számára. Hirdessünk a „SZAMOS“ban! A fiidögyógyiirfézefekben tun.D&vos,Ärosa,Meraii, Arco síb.hena SffiOLINTkhe" mini rég hévéit szer állandóan van használatban. Aránylag rövid idő albft enyhíti és megszüntet i a légzőszervek betegségeit Jzlefes.éfvégyger j eszfő és különös jó hatást gyakorol a közérzésre. Eredeti csomagolásban ^.-korért kapható minden gyógyszertárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom