Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-25 / 94. szám
2 oldal. SZAMOS san, az összes feleket megnyugtató módon fog megoldatni, miután a kormányt — állítása szerint — egyetlen egy vezéreszme vezeti: hogy a magyarságnak külön egyházmegyét állítson lel a nemzetiségek sérelme nélkül. A mai bünpör egy jelenség és visszatükrözi a nép hü ragaszkodását saját román egyházához és nyelvéhez, de egyúttal végtelen elkeseredését is minden olyan tendencia ellen, a mely raa- gyarositási éllel bir. Egészen felháborító a román élő nyelv helyettesítése a li-' thurgiában az ó-göröggel. Ez magyarázza nagy érdeklődésünket az ilyen természetű perek és jelenségek iránt és ez magyarázza azt a körülményt, hogy ennek a pernek kis körvonalaiban — bünanyag hiányában — nem látszik meg a benne rejlő nagy politikai fontosság, mert nem lép előtérbe a tárgyalás keretében az az ok, amely a történteket előidézte. Ennek dacára az egész románságot érdekli a pör és minden román — e haza határán kívül lakók is — a lehető legnagyobb érdeklődéssel várja annak végleges el- dőltét Ezért jöttünk mi, képviselők is, hogy kimutassuk : mennyire szolidárisak vagyunk a néppel minden megnyilatkozásában és "hogy mennyire fontosnak tartjuk a közérdek és állambéke szempontjából a revízió kérdésének igazságos megoldását Megjelentsünk célja nem izgatás a magyarság elen, hanem megnyugtatás saját népünkkel szemben és a szolidaritás érzésének praegnans kifejezése. Nem gondolja, képviselő ur, hogy tüntetés számba mehet és újabb fegyver a románság ellen, hogy — bár a vádlottak mindenike jól tud magyarul — a tárgyaláson mégis románul beszélnek ? kérdezte munkatársunk. — A mi részünkről egyáltalában, szerzett információm szerint a védelem részéről sem történt semmiféle beavatkozás a nyelvhasználat tekintetében, hanem a vádlottaknál spontán megnyilatkozása a hajdudorogi püspökség felállítása által már általuk is veszélyeztetve látott anyanyelvűk védelmének, ami különösen kitűnt a lelkész kijelentéseiből, aki erre határozott utalást tett vallomása elején. Nem leplezhetem azon meggyőződésemet, hogy a hajdudorogi egyházmegye rendkívül felkeltette né pünkben a nemzetiségi öntudatot. Dr. Mihályi Tivadar országgyűlési képviselőt kérdeztük meg azután, akinek nevét igen sokszor emlegették a lapok, ennek az ügynek a kapcsán az ő intervenciójának tulajdonítván a kormánynak a pör iránti érdeklődését. Dr. Mihályi Tivadar a következőket mondta : A paktum tárgyalások során a bi róság előtt levő ügyről nem volt szó, csak a revizióról. Én mindössze az irányban interveniáltam az igazságügyi kormánynál, hogy tekintsen be az iratokba és győződjék meg róla, hogy nem forog fenn olyan súlyos bűncselekmény, ami indokolttá tette volna a vádlottak hosszú vizsgálati fogságát. Lehetségesnek tartom, hogy a kormány meggyőződött ez állításom igazáról és mindössze annyi ingerenciát gyakorolt, hogy a túl szigorú vizsgálati fogságot megszüntette, de ez nem a románság hanem az igaz ság érdekében történt Ha ez nem történik, ma is vizsgálati fogságban ülhetnének a vádlottak, akikről most csakugyan kezd kiderülni, hogy náluk sokkal nagyobb bűnösök járnak szabadlábon. Az első tanú Madarassy István, a nagy károlyi járás főszolgabirája volt. ő kísérte iskolalátogatási kőrútjában Jaczkovich Mihályt. A védők valósággal rávetik magukat a tanúra. Hét védő van, mindahét külön megfaggatja, megnyaggatja. Ugyanazon ténykörülményre mindenik megkérdezi és látszik, hogy mindenáron meg akarják forgatni a „magyar főszolga bírót“, akinek pedig egy eléggé el nem ösmer- hetö nagy érdeme hogy a csendőröknek szigorú utasításba adta, nehogy vérontás történjék. A főszolgabíró egy darabig állja a kérdések sortüzét, felelget, mintha szigorlaton ülne, de mikor aziránt kezdik forgatni a védők, hogy hatósági közegként járt-e el vagy nem, itt már nem felel, hanem vitatkozik a védőkkel úgy, hogy az elnöknek kell közbeszólni, hogy túlságosan el ne vaduljon a vita. Egyszer aztán idegessé válik a főszolgabíró, elsápad az izgalomtól és azt mondja a védőknek: — Engem hiába forgatnak, nem hoznak zavarba. A tárgyalás lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Madarassy István főszolgabíró az első tanú, aki így adja elő v llomását: — Műit óv április hó 9 én értesítést kaptam Csaba Adorján főispántól, hogy Jaczkovich vikárius járásom területére érkezik. Tudomásom volt róla, hogy Kis- majtényban izgatások tör éntek, oda tehát karhatalmat rendeltem ki, hogy azt szűk ség esetén igénybe veh ssern. A kismaj- tényi iskolalátogatás április 10-ón délután 2 órára volt kitűzve; a csendőrsóget is akkorára rendeltem oda, de a vikárius azt mondta, hogy eltér programmjától, menjünk délelőtt oda, igy legalább a maj- tónyiak sem lesznek elkészülve fogadtatásunkra. Majténybv érkezve, egy embert sem láttam az utcán, a parochiára hajtattunk, csak a papnét találtuk ollhon. Bemutatkoztunk neki, emit ő meglehetős zavarral fogadott. A vikárius megkérdezte, hogy hol van a tisztelendő ur ? A papné kijelentette, hogy a templomban, mire a vikárius szintén oda indult. En féltem, hogy ha egyedül maradok, megtámadnak, tehát én is vele mentem a templomba, ahol az ajtó mellett foglaltam állást, a vikárius pedig a szentélybe ment imád kozni. Mintegy 25—80 embert láttam a templomban, akik belépésemkor izgatottan felém néztek, egy ember kiszaladt a templomból, nyomban fólreverték a harangot, mire 150 ember gyűlt össze a cinterembe ; (1914 április 25. 94. szám.) eljöttek a templom ajtajáig, a nyitott ajtónál megláttak engemet és nem jöttek be. Kiléptem a templomból és igyekeztem őket lecsendesiteni azzal, hogy főbe vannak vezetve, mi nem vesszük el a templomukat, sem meg nem magyarosítjuk, csak az iskolájukat nézzük, ne bántsák a vikáriust.. — Közben a templomból is zajt hallottam, tudtam, hogy baj lesz, tehát megfenyegettem a kintlevőket nehogy u'ánam merjenek jönni a templomba, ahova visz- szatérve, azt láttam, hogy a vikáriust már taszigá tak, lökdöstók kifelé, hogy szinte előrehanyutlott és a kalapj t is leesett a fejéről. — Szétnéztem a templomban, keres tem, hogy hol van Marosán leíké-z. Lát tam, amint ke ével olyan mozdulatot tett, amely bennem azt a benyomást keltette, hogy jeladás volt arra : üssék a vikáriust. — Ebben a pillanatban a vikárius felém fordulva azt mondotta: ez «z ember ütött meg; de a kezével olyan mozdulatot tett, hogy a nagy tolongásban nem ;ud tam megállapítani, hogy kire akart mutatni. Az elnök felkérte tanút, mutassa meg, milyen volt az az intés, mire a tanú jobbkezóvet széles geszluü tett. Elnök : Mutassa meg most már tanú ur, hogy milyennek ismeri azt a gesztust, amit a görög katholikus papok használnak áldásosztás közben. A tanú az előbbihez hasonló mozdulatot tett, mire a jelenlevő román papok nagy derültségben törtek ki, mert a tanú által bemutatott kézmozdulat nem az, amit áldás közben szoktak használni. A tanú folytatja vallomását: — A templomból kifelé menet a vikárius segítségére akartam sietni, do ekkor megfogták a kabátomat és nem tudtam tovább menni. — Nem tudom egész határozottan, de art hiszem, hogy Moldován Jakab volt az, aki a kabátomat megfogta. Láttam, hogy Tárca Péter háibaütötte a vikáriust. Mikor az utcára mentünk, még mindig hajigáit a nép görrel és kövekkel, mire odamentem Marosánhoz és kértem, kisérjen el az iskolába bennünket, mire Marosán azt felelte : — Ott az iskola! Asszonyok és leányok hajigáltak bennünket, azok voltak leginkább feliz gatva. Erre elhajtanunk a községből, hogy Domahidára menjünk, útközben a domahidai vasúti állomásról telefonáltam Nagykárolyba csendőri karhatalomért. A csendőrök délután megérkeztek és miután a vikáriusnak garantáltam, hogy nem lesz vérontás, ismét visszahajtattunk Máj- tényba. Itt az iskola előtt nagy tömeg várt bennünket, köztük feltűnően sok gyerek, akik között a csendőrök utat nyi tottak nekünk. Elnök: Fegyvert használtak a csendőrök ? Tanw : Aki nem állott félre az ut bél, az kapott kardlapot. — Az iskolát nem tudtuk, megnézni, elindultunk a másik iskolához, miközben egy asszony felém hajított és a lábamon talált. A másik iskola felé menet az udvarokból dobáltak bannünket, a vádlottak közül felösmerem Tárca Jánosáét, aki egy kerítés mellől követ dobott hozzám. A másik iskolát sem nézhettük meg, mert a tanító azt mondta, hogy valaki elvitte a kulcsot Az ügyész : Marosán lelkész a templomban szertartás közben intett a híveinek, vagy pedig a szertartás befejeztével ? Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál rnhaíestő és gézmosé = gyárában = Szatmár.
