Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-31 / 73. szám
XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. Rohamtaktika ég beláíág. Mikor még senki sem ismerte az anyagát annak az eszmecserének, amelyet Tisza a nemzetiségi béke megteremtése érdekében a vezető román politikusokkal folytatott: az ellenzék rendkívül heves és szenvedélyes rohamot intézett a hazafias kísérlet és a miniszterelnök személye ellen, félreverte a harangokat és azt zengte, zúgta, hogy árulás készül a magyarság ellen. Kolozsvár város, de kivált az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, elől jártak az izgatásban, éles szavakkal tiltakoztak a „paktálás“ ellon, csatlakozásra szólították fel az ország valamennyi törvényhatóságát és ugv tüntették fel mozgalmukat, mintha abban Erdély védekeznék a kormánynak azzal a szándékával szemben, hogy ezt a drága országrészt a románságnak szolgáltassa ki. Amint azonban a képviselőház tanácskozásain nyilvánvaló lett, hogy mit is akart tulajdonképpen Tisza : az egész romantika nyomban kudarcot vallott. Kitűnt, hogy Tisza a magyar állam é&- a magyar nemzet konszolidációjára irányuló nagyszabású programmja betetőzéseképpen kísérelte meg a nemzetiségi kérdésnek föltétien korrektségü megoldását s habár ezt a nagy célt az első lépéssel nem is érte el, kétségtelenül megközelítette, a végleges rendezést megkönnyítette. A rohamatakúka csődje abban nyilvánult, hogy az ellenzék vaklármája szégyenkezve némult el, az ellenzék legjelesebb tagjai pedig, élükön Apponyi- val, kénytelenek voltak őszintén elismerni, hogy a nnmzetiségi kérdésben a lényegre vonatkozóan egyetértenek Tisza éppoly bölcs, mint hazafias felfogásával. De a rohamtaktika csúfos vereségétől nagy lépés volt még hátra a belátás diadaláig. Most ez is elkövetkezett immár : a törvényhatóságok egymásután térnek napirendre az EMKE elhamarkodott átirata fölött, Kolozsmegye egyhangú határozattal jelentette ki hasznosnak, üdvösnek a miniszterelnöknek a nemzetiségi béke megteremtése érdekében kifejtett működését s ugyanabban a határozatban arra kéri Tiszát, hogy haladjon tovább a megkezdett utón. Azt már mindenki megítélheti, hogy Kolozsmegye van legalább is olyan illetékes az erdélyi magyarság helyzetének s a nemzetiségi kérdésnek a mérlegelésére és elbírálására, mint akár Kolozsvár város, akár az EMKE. Ha tehát az erdélyi részek vezető megyéje a maga törvényhatósági közgyűlésén egyhangúlag üdvözli, még pedig a közállapotok konszolidációja szempontjából Tisza akcióját s akkor annak folytatását • ■■■■■■■■■■CiSSVBHaaaeMaaMBasaaaitts« kéri lelkesen : akkor ez az ügy teljes ismerete alapján hozott egyértelmű határozat sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint az EMKE-nek időelőtti s nem is egészen kompetens állásfoglalása. De a kolozsmegyei határozat azt is bizonyítja, hogy az ellenzék jogtalanul tolta föl magát az erdélyi magyar társadalom védőjének, mert ennek a társadalomnak igen jelentékeny része nem az ellenzéki okvetetlenkedésből, hanem Tisza nemes akciójától várja a maga érdekeinek előrejutását, az egész nemzet megizmosodásával összhangban. Érthető Tiszának azon való öröme, hogy Erdély szivében a helyes érzület és a belátás oly fényes győzelmet aratott az ellenzéki mesterkedéseken. És ha ez a belátás — amint remélhető — nem áll meg az első sikernél, hanem úrrá lesz az erdélyi részek s az ország egész közvéleményén, az lesz Tiszának igazi elégtétele az ellenzéknek oly méltatlan, oly igaztalan támadásaiért. A „Victoria“ étterme MA MEGNYÍLT! A „HUNGÁRIA* fehérnemű tisztitó-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincs! Felvételi hely: Petőfi-köz (dr. — Frieder-ház). == Tisztelettel Botos Gyula. Március KEDD Ámosz pr. Siralmas krónika Szatmár muitjáből. Történeti elbeszélés Ábrái Károlytól. (Folytatás.) III. Aranyosmedgyes, az ősi dicsőség elhamvadt üszke gyanánt még most is fennálló várával történetünk korában fontos erősség és Lónyai Anna, a buzgó protestáns nő, a szerencsétlen Kemény János erdélyi fejedelem özvegye birtokában volt. Kinek valami baja, panasza, vagy ügye volt, mindig bátran jöhetett ide ; a magas származású hölgy sohasem záratta be vára kapuit és termeinek aj Iáit a kérelmezők, vagy tanácsért folyamodók elől. A megye nemességének színi-java, a nagyobb birtokosság, protestáns papok, tanárok, kiknek valami elintézni s kérelmezni valójuk volt, mintegy örökös búcsút jártak ö hozzá. Most is éppen sokan vannak a várban; a megyebeliek közül ott van például a derék Mikolay Boldizsár, Kende Gábor, Szodoray Boldizsár és a megye egész ne mesi bandériuma, mely nem tűrhetve már tovább a rajta elkövetett sarcolást, titkos ígéretektől és reményektől is kecsegtetve, fegyvert ragadott az unott kormányrend- szer ellen. A vár udvara telisden tele volt harcias tekintetű bajnokokkal, kik családjaikat, vagyonukat odahagyva, gyülekezőnek ide/ élet-halálra készen a szabadságért. A benső termekben fényes gyülekezet volt az előkelőbb nemesi rendből, legtapasztaltabb bajnokokból, kik éppeD afölött tanácskozónak : mi módon lehetne a nyers erő által oly gyakran letapodott vallási s alkotmányos szabadságot a régi érvényes jogaiba visszahelyeztetni, anélkül, hogy őket rebelliseknek körösztölhetnók az elnyomó zsarnok rendszer emberei. „Add meg a császárnak a mi a császáré“, — szónoklá Mikolay uram: „de istennek is, a mi az istené 1 . . . Ezt mondja szent könyvünk. En protestáns vagyok ér vérzik szivem, midőn látom, mily szomorú sorsra jutottak e hazában hitfelekezetünk tagjai. Mit ígértek nekünk uralkodóink a bécsi és linci békekötésekben ? . . . teljes vallásszabadságot, nemde ?! S mi módon tartják meg azt ? ha erre tüzetesen akarnék felelni, a sérelmek végtelen sorát kellene fölszámlálnom. Templomainkat zárják be, egyházunk szolgáit : papjainkat, tanítóinkat hurcolják rabságra ; s egyedül azért, mivel istenünket másképp tiszteljük, mint ők . . . Kimondom főlséges asszonyom“ — intéző szavait Lónyai Annához: ,ez állapot tűrhetetlen továbbra ; történjék, minek történnie kell: ha elhatározták felőlünk, hogy kiirtsanak mindnyájunkat, haljunk meg inkább ma, mint hosz- szaas, kínos tengődés után, melynek utójára is halál lesz a vége. De, ha fegyvereink érnek még valamit, vessük azokat az igazság mérlegébe; velünk a jog és igazság istene, ki nem engedi, hogy eltiportassunk ?“ „Fegyverre ! fegyverre 1“ zugák a többiek. (Folyt, köv.) Modern ruhafestés és vegytisztitás. Saját készítésű kék— — festő kartonok kaphatók ■■■ ■-és u. Lukáesovit&S fSSSí'J Lapunk mai száma 8 oldal, ■Sí z m s> ■ POLITIKAI NAPILAP a
