Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-21 / 66. szám

XLVI. évfolyam. IMII Szatmár, 1914. 66. szám Bróf fisza István beszéde. & képViselőház ülése. — A „Szamos“ fővárosi tudósítójának te- lefonjelentóse. -­Budapest, márc. 20. A miniszterelnök ma délben tartott mintegy zárókövét ké­pezi a nemzetiségi kér­désről lefolyt parlamenti vitának, klasszikus sza­batossággal és félrema­gyarázást kizáró módon határozta meg a kor­mánynak ebben a kér­désben elfoglalt, további fejleményekre is irányadó álláspontját. Nem fogadta el Mihályi és társai­nak határozati javaslatát, mert az a magyar nemzeti állam politikai egysé­gével nincsen összhangban. Nem járult hozzá Giesswein állás­pontjához sem, aki a nemzetiségi tör­vény revíziójától várja a kérdés meg­oldását. A románok mai szónokával, Vajda Sándorral, való polémiája alkalmat adott a miniszterelnöknek, hogy kiemelje a vita első részének nívóját a későbbi szónokok és némely ellenzéki szónokok alant járó felfogása és meggondolatlan nyilatkozatai között. dette a béke lehetetlenségét, amig Ma­gyarországon efféle nyilatkozatok hall­hatók. Figyelmeztette Vajdát, hogy miért nem vette alapul Apponyi, Bethlen, Désy vagy a kormánypárti szónokok fejtegetéseit, akik objektiv megértést hangoztattak. Találó Szatírával illusztrálta némely ellenzéki köröknek és lapoknak nem lé­tező bécsi kamarilla felé váló sóvárgását és éles határt vont az ellenzék állam­férfim belátástól vezetett — úgy nem­zetiségi, mint hármasszövetségi kérdés­ben helyes irányt követő — vezérei és azon ellenzéki vezetők közt, akik ezen erények híján külön utakon kalandoz­nak, de akiket komoly szemlélő nem tekinthet irányadó és Magyarország igazi politikai közvéleményét kifejező tényezőknek. Tisza beszédében meleg és meg­győző módon jutott kifejezésre a kor­mány készsége, hogy a nemzetiségek­kel megértésre jusson, nekik minden lehető előzékenységet mutasson, ami a magyar nemzeti állam politikai egységét érintetlen hagyja, sőt a harmonikus együttélés áldásaival annak szilárdságát folyton erősiti. A miniszterelnök beszéde után Csoppony Vilmos, majd Melchner Vilmos beszéltek, amiután elnök a vitát be Gyermekvédelem. Szatmár, márc. 20. Tíz éve múlt annak, hogy a törvény- hozás az állami gyermekvédelem első tör­vényét az 1901. évi VIII. t. cikket meg­alkotta ; ugyanennek a törvénynek, mint az 19.1. évi XXI. t.-cikknek életbe lép­tetése iránt csakis 1903. évben történt intézkedés. — a gyermekvédelem munkája az 1898 évi XXI. t.-c 33. §-ában meg­ásott keskeny mederben haladt. — Ez át­meneti két évnek tartama alatt a beligaz- gatásnnk módjában állott a gyermekvédelmi két törvény szellemét a gyakorlati életbe átültetni. — A törvény intenciója és már a rendelkezésre álló tapasztalatok vezették a belügyi kormányt a gyermekvédelmi törvények végrehajtása tárgyában megal­kotott „Szabályzat“ szerkesztésében. — Ezen szabályzat lett fundamentuma tulaj­donképpen a gyermekvédelemnek. A köz- igazgatási gyakorlat pedig e szabályzatot annyira kifejlesztette, hogy ma már az állami gyermekvédelem a tételes közigaz­gatási jog rendszernek teljesen kialakult medrében teljesiti az állam igazgatásnak ezt a legmagasztosabb feladatát. Úgy a törvény, mint az utasítás meg­határozza ugyan az elhagyott gyermek fogalmát, azonban az elhagyottság tényle­ges megállapítását az árvaszéknek hatás­körébe utalja. A gyermekvédelmi igazgatás tényezői eleinte nem tettek külömbséget az anyagi ős elhagyottság között; bár legyen annak szülő anya akár a nyomor, akár az erkölcsi züllés; holott joggal szögezhetjük le itt, hogy az erkölcsi elhagyottság veszélye na­gyobb, mint amelyet az anyagi elhagya- tottság nyomora teremt. — Miután a külső közigazgatási gyakorlat némely esetekben figyelmen kívül hagyta az erkölcsi elha- gyatottságot, a belügyi kormánya 60,(U0— Megrótta Vajdát, hogy éppen Po- lónyiGróza kiszólásaival foglalkozva, hir­zárta s a Ház Jakabffy javaslatát el­fogadta. beszéde, mely Március SZ6MBAT Benedek Siralmas krónika Szatmár múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Kár oly tói. (Folytatás.) A vitéz urak vették észre, hogy ez a két gyerek nem idegen egymástól s tán éppen ennek a tentanyalőnak (amint ök nevezték el Lacinkat) boszantásra annál hevesben keztek sürögni-forogni, udvarolni a szép leány körül. A kancsók kiürítése után ezzel kezd tek társalogni oly ékes nyelven, mely miatt mindnyájan hangos hahotára fakad­tak és néha oly szabadon, hogy ez ifjú Mikolay ezeket hallva, gyakran meg meg ragadta a kantát, hogy valamelyiknek a fejéhöz röpítse, mit egyedül amiatt nem tőn, mert rostéit volna ily érdemes háznál galibát okozni. Hanem a türelemnek is vége szakadt. Kállay uram személyes jelenlétében oly szemtelen magaviseletüek lőnek már ezen magukat miveiteknek tartó urak, hogy főbíró uram minden további baj elkerül- hetése tekintetétől, jónak látá saját egyet- len-egy gyermekét üázától eltávoztatni. Vala Kállay uramnak egy nejórőli távoli rokona Szatmármegyóben, Misztót- faluban; tisztes öreg gyermek-nélküli úri nő, ki úgy szerette Marikát, mintha édes anyja lett volna s minden vagyonát is reá szándékozta hagyni. Egy holdvilágos ószaka tehát fölpakolák szépen Marikát s apja fődözete alatt elindították MisztótLlu felé, hova szerencsésen el is értek az éjen, melyet követő reggelre már Kállay uram vissza is érkezett családjához. Arról csak nem is ieszélek, hogy mennyire fájt ez elválás az ifjaknak; ha nem csak azt tudom, hogy a német vitéz urak sem jó szívvel fogadták a tréfát. Eleinte ugyan hallgattak ; de aztán, midőn kérdezősködóseikre Kállay uram magyar- emberhöz illő nyíltsággal elmondá : hogy az ő leánya nem valami „idegen dáma*­fóle, ki szívesen venné s örömmel fogadná, ha körülte taDOssák a földet: elkezdtek magukban morogni, illetlennek, gorombá­nak nevezvén főbíró uramnak e tettét és esküdöztek, hogy ennek következtében megszakad köztük a barátság. Ez utóbbit ugyan nem valami nagyon fájlalta volna Kállay uram; hanem tartott tőle, hogy ezek az istennőlküli emberek valami „tick“-et tesznek rajta. „Soha se aggódjék biz* emiatt uram- atyám !“ mondá a mi diákunk ; „Mari ne­kem jegyesem ; megoltalmazom őt százezer német ellen is!“ . . . „Poztausend Donnerwetter und Ha­gel !“ pattant föl egy hetyke hányaveti tiszt, kinek szivére a szép leány szinte nem kis benyomást tőn ; „fölkeresem őt, ha a föld alá rejtőzött volna is előlem s majd befizetek e tréfáért Kállay uramnak, hogy szemól-szaját törleni fogja utána 1“ (Folyt, köv.) _ l Olcsó árban ajánlja magas fätftrMfcB kocka szenét kályha és gőzeke fűtés­li U» hez, akna, rostált akna, dió szenét kazántüzelóshez, dara szenét 3 osz­_ ............................... .....— tályozásban téglagyártáshoz. Képviselőnk: Szatmár városára — SZURDUK, Szolnok Doboka megye — BEIT EB MÓBITZ fakereskedő Szatmár, Szamospart.________— La punk mai száma 6 oldal. Sznrduki kűszénbánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom