Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-19 / 291. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 291 szám Karácsonyi vásár. Szatmár, dee. 18 A belső és külső politikát mozgató viták közül, amelyek eldőltétől egyelőre sok jót, közvetlen hasz­not alig remélhetünk, térjünk egy időre a mindennapos gondok közé és beszéljünk ar­ról, ami a közöttünk élő, velünk az érdekek megannyi szálaival ösz- szekötött emberek nagy részét foglal­koztatja, panasszal vagy reménnyel táp­lálja. A karácsonyi vásár heteiben va­gyunk. Nehéz, üzlettelen, szomorú ke­resetű idők csapásaiból kell, hogy ez az alkalom valamit, ha nem is mindent, megtérítsen. Két esztendeje viv harcot ezekkel az állapotokkal a kereskedő, az iparos és velük együtt mindazok, akik­nek sorsa a forgalomtól függ. Meg­hozza-e ez a karácsony a megváltást? Megszerzi-e az ellentállásnak eddig ki­merített erejéhez az újabb erőt, hogy legalább addig kibírják a küzdelmet, amig a gazdasági viszonyoknak már-már derengő javulása teljesen bekövetkezik ? A remény halvány, ingadozó. Ka­rácsony ünnepét a munkanélküliek nagy tömege várja. Akiknek nincs pénzük kenyérre, nincs pénzük tüzelőre, azok nem gondolhatnak karácsonyi ajándékra és még kevésbbó gondolhatnak arra, hogy az elnyűtt ruhadarabot, megkopott bútort ujjal cseréljék ki. És akiknek a mai munkátlanok voltak a fogyasztói, akik belőlük éltek, azok épp úgy kény­telenek lemondani mindenről, amit más esztendőkben megengedtek maguknak. De épp ezek a nehéz idők az együttélők és egymásra utalt emberek fokozottabb szolidaritását, kölcsönös tá­mogatását követelik meg. Ami máskor talán jelszónak, talán barátságos intés­nek tetszett, azt ma az általános szüköl ködés ellen való védelem parancsolja, követeli meg tőlünk. Természetesen teljesen nem fogyott el és nem merült ki a fogyasztóképes- ség, a vásárlás módja, se az ajándék- tárgyakban, se a ruházati cikkekben, se egyebekben. Az igények mérséklése mellett is vaunak elegen, akiknek nem kell üresen hagyni a karácsonyfát és a „Hungária” DEGEMBER 19 PÉNTEK Nemezius POLITIKAI NAPILAP természetes szükségleteket ma is ki kell elégíteni. Ha szüfrebb lesz valamivel az idei karácsonyi vásár kerete, mint egyébkor, pótolja ki ezt az az igyekezet, hogy ennek a vásárnak lehetőleg minden hasz­nát a mi városunk, a mi vidékünk lássa. Ez az elv érvényesüljön teljes mérték­ben a legdrágább beszerzési cikktől a a kétkrajcáros apróságig a karácsonyi vásár, az .arany hetek“ alatt. Ez nem szól a főváros ellen, amely talán mi nélkülünk is megtalálja a maga forgal­mát. Hanem a szatmári és az e várossal egybe kapcsolódó környékbeli emberek belátásához, jó érzéséhez, amely sokat enyhíthet a gazdasági válság csapásain. És, mint hirrovatunkban olvasható, a kormány is hozzájárult ahhoz, hogy a karácsonyi vásár minél nagyobb, minél elevenebb forgalommal segítse a krizises esztendő kárvallottjait. Ha más eszten­dőkben is, az idén különösen indokolt a vidéki kereskedőknek az az óhajtása, hogy a karácsony előtt való vasárnapon a munkaszünetet függesszék föl. A vá­sárlás, különösen pedig az ajándékok, meglepetések, tigyelmességek vásárlása nagyon sokban függ a vásárló alkalom tói, s ha a hétköznap befogott emberek ezen a vasárnap egész nap megtekint­hetik a kirakatokat, bejárhatják a bol­tokat, akkor sokkal nagyobb iesz a fo­gyasztás és több lesz a vevő. Ä Szatmári Esi panamavadjai Szatmár, dec. 18. A Szatmári Est mai számában vála szol arra a cikkünkre, amelyben hiteles akták alapján a leghatározottabban meg­cáfoltuk a konyhakertészet és árvizsegó- lyek ügyében elhangzott vádjait. Ebből a válaszból csak a következő- ! két szögezzük le : „Én az Írtam, hogy 3 urnák 170 ezer koronát juttat a kormány konyhakertészet I céljaira, visstont 6000 koronát ad 30 falu árvízkárosultjainak“. (Az eredeti eikk : Most kaptuk hí­rét. A minisztérium 176 ezer koronát szánt Szatmármegyére. És hogyan oszlik meg ez a 176 ezer korona.) „Panamával senkit sem vádoltam eb­ben az ügyben . . . Mindhárom urat korrekt úriembernek tartom “ urak lettek volna olyan finomak és udva­riasak, hogy ha eim nélkül érkezett volna az a semmiség, akkor sem küldték volna vissza.) „Nem Írtam, hogy az árvizsegély- pénzből adtak nekik 170 ezer koronát, azt sem Írtam, hogy ők felvették a pénzt. Csak a számokat akartam szembe állítani. . . .“ (Az eredeti cikk : És hogyan oszlik i meg ez a 176 ozer korona ? Szerdahelyi | kap . . . Kende Zsigmond kap . . Kál- iay Ödön kap . . . végül harminc község j kap . . .) Tessenek szembeállítani az első és második cikk Állításait, azok alattomban értetődő értelmével, a licentia panamicák- kaí és aki a zárjelben közűitekből nem azt érti meg, ami az idézőjelek között a szerző intencióját magyarázza, — az nem tud újságot olvasni, az menjen el újságot írni. Mert valóban „nyugtalan ielkiisme- retre vall“ — mint a Szatmári Est Írja,— hogy abból, hogy „most kaptuk hírét, hogy a minisztérium 176 ezer koronát szánt reá Szatmármegyére“, nem érti meg az ember, hogy a hírszolgálat mai gyor­sasága mellett a Szatmári Est most kapja hirét az előző években történt dolgoknak. „Ez a 176 ezer korona“, amely együtt oszlik meg, ez pedig világosan azt jelenti, hogy az évek előtti 17C ezer és az idei 6000 koroua. Ez egy szembeállítás. Aki kap, az nem szépen veszi el, — ez már régi vicc. Akiről tehát azt írják, hogy kap, arról nem azt Írják, hogy fel­veszi. Még egy citátum, amit kommentár nélkül veszünk tudomásul: „Túlzás volt tőlem azt írni, hogy az emlegetett urak a cim nélkül érkezett pénzt sem küldték volna vissza. Ezért pardont kérek tőlük, hiszen látszik, hogy még a cimes pénzt is visszautasították, amint a „Szamos“ állítja“. * Nua kérem, itt van. Itt van a perirat, amelyben a felperes válaszában nemcsak azt tagadja meg, amit az alperes ellen­iratában állít, hanem tagadja, hogy ő a keresetében valamit állított volna és ta­gadja, amit tagadott, tagadja, hogy 6 ta­gadna . . . Itt van az egyszeri szenzál esete, aki kínálja a dunaparti palotát megvételre : — V. gye meg uram, azt a palotát. Szép kilátás a Dunára, jó levegő. Ha fü­rödni akar, csak ielógázza a lábát az ab­(Az eredeti cikk : . . . pedig ezek az ezelőtt ../Vloskovits cipőgyár r.-t" ajánlja női, férfi és gyer­mek cipő különlegességeit a legjobb minőségben. Vízhatlan halina és bőrcsizmák. Talpba védett szabóit ár! Szatmár, Deák-tér 7. Jelen számunk 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom