Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-18 / 265. szám
2. »Mal. SZAMOS (1913. ••tmW 18.) m uéw. örült pénzhamisító. Szeged, november 17. Ma tárgyalta a szegedi királyi törvényszék Herbay János pónzhamisitási bünpörét. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy Herbay már másfél esztendei börtönt ült pénzhamisításért. Az orvosok véleménye szerint Herbay örült és éppen ezért a tör vényszók elrendelte a pónzhamisitónak megfigyelőbe való internálását. Alhir Beiiis meggyilkolásáról. Szentpétervár, nov. 17. Ma az a hir terjedt el az orosz fővárosban, hogy az utóbbi hónapokban a vérvádból kifolyólag sokat szerepelt Beilist meggyilkolták. Ugyanis a Seiden gyár közelében egy férfi holttestére bukkantak, akiben az egyik munkás Beilist vélte felismerni. Később azonban kiderült, hogy a hulla egy részeges napszámos holtteste. Terjed a kolera. Trökbecse, nov. 17. Törökbecsón tegnap egy földmi rés és egy fakereskedő kolerában megbetegedett. A földmives mára meghalt. — Felső - eleméren ma újabb két ember betegedett meg kolerában, egy csősz meghalt. „Eggik zsebemben a pénz, a gásikban a szolgabirú!“ „Éppen olyap, mipt a ßeilis pör“. — A Szamos tudósitójától. — Szatmár, nov. 17. Érdekes pör zajlott le a szatmári törvényszék büntető tanácsa előtt. A pör szerep ője két civakodó bérlő, akiknek civakodására most ütötte rá a büntetőbíróság a pecsétet. Éried Ármin ópá'yii bérlő összeveszett a nyáron Stern Ignác nevű elődjével, akinek rajta valami követelése volt. Stern a maga igazát a fehérgyarmati szol- gabirói hivatalban akarta megkeresni s hogy az igazság mérlegét, — mint dr. Keresztszeghy Lajos védő ügyvéd beszédében mondotta, — jobban a maga ró szőre billentse, sietett elmondani a szolga- bírói hivatalban egy esetet, amikor Fried Ármin ezt a kijelentést tette: „— Én nem félek senkitől, mert egyik zsebemben van a pénz, a másikban a szolgabiró I—“ Stern Ignác vallomását a szolgabirói hivatalban nyomban jegyzőkönyvbe vették és az ügyészségen megtették a feljelentést. Az ügyészség közhivatalnok elleni rágalmazás vétségéért vadat emelt Fried ellen s igy került az ügy a büntető bíróság elé. A tárgyaláson Fried tagadta, hogy a szolgabiróról az inkriminált kijelentést tette volna, de Stern Ignác, a fia és egy Farkas Dániel nevű béres ellene vallottak. Fried kétségbeesetten hajtogatta a maga igazát s mikor a vádat többször megismó telték előtte, kétségbeesetten fakadt ki : — Ez a vád éppen olyan, mint a vórvád, nem szabad felülni neki I A bíróságot azonban nem hatotta meg Friednek a vérvádra vjIó hivatkozása, hanem bűnösnek mondta ki Fried Ármint közhivatalnok elleni becsületsértés vétségében és ezért 50 korona pénzbüntetésre Ítélte. Az ítélet jogerős. 111; IHQZgQ. Kedden és szerdán £ A műsor utolsó száma a világ legújabb film- csodája elhagyott bosszúja csodálatosan idomított aprő állatodat£400 méter) A műsort különösen ajánljuk a t. közönség figyelmébe. Rendes helyárab. Kedvezményes jegy nem érvényes. Ha javulnak a viszonyok. A bankok leendő programmja. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 17. A nagy és el felejthetetlen válságnak mindezideig, sajnos, nincsen vége. Habár némely jel arra mutat, hogy a következő óv elejére a pénzpiacon egy kis könnyebbülés várható, mégis in tenünk kell mindenkit a túlságos optimizmustól. A múlt hibáiért még nem vezekeltünk tulajdonképpen. A megpróbáltatások és kínlódások nehéz napjait nem szabad azonban úgy és olyan hamar elfeledni, mint ahogyan az 1910-ik esztendő pénzbőségének idejében elfeledtük az 1907-iki szomorú, de a jelenleginél sokkal köny- nyebb napokat. A hibánkat csak akkor vezekeljük le tulajdonképpen, ha az eljövendő és a pénzemberek állítása szerint már a portánkon kopogtató fellendülés napjaiban óvatosak és mértékletesek leszünk. A kimeritheteílenneb látszó pénzbőség a megbízható és komoly pénzembereknek is elrabolta az Ítélőképességüket. A pénzbőség és az előállott erős verseny nagyon megnehezítették az intézeteknek tőkéik kamatoztatását. Nyerni és keresni pedig kellett, mert csaknem valamennyi pénzintézet felemelte a részvénytőkét és a részvényesek megfelelő osztalékot vártak. Hogy nyerh ssenek, hogy kereshessenek létesítettek áruosztályokat, csináltak derüre-borura fa-, erdő és minden más üzleteket. Jelentéktelen, kis intézeteknek — a legtávolabb eső vidékre is — felkínálták és adták a visszleszámito- lási h telt. Óriási hibát követtek el a n gyobb vidéki és fővárosi pénzintézetek és es- komptőrök, amikor a pusztán személyi okokból alakult, csaknem kivétel nélkül teljesen felesleges és kicsi takarékpénztáraknak aránylag magas hiteleke nyújtottak és ezáltal a lovábbi a apitásokra valósággal t.nimáltak és bátorítottak. Nem volt ritka eset ezeknél a minden szakértelem nélkül vezetett intézeteknél, hogy a nem is teljesen befizetett alaptőkének nyolcszorossáig is megnőtt válíótárcák voltai, melyeknek azu'án egész 80 s/ázaléka volt visszleszámitolásban tovább adva. Ebben az amerikai viszonyokra emlékeztető fejlődésben, mikor az építési kedv a tetőpontra hágott, egyszerre csak kezdettek a viszonyok rosszabbodni Egy budapesti pénzintézetnek összeomlása volt a jelszó, — előbb csak a bécsi, később azonban csaknem valamennyi budapesti vissz!e?zámitoló intézet részéről a hitei- csökkemésre és hiteim gvonásra. Azután jött a balkáni bonyodalom és a mi hadi készültségünk. A háború réme elhatolt a legelrejtí'ttebb faluba is, ahonnét és más mindenfelől is egyre sietve vonultak a tartalékosok az ország határára. Azután megkezdődött a betétek kiszedése és elrejtése. Nem ugyan runszerüleg, de állandóan és mindig jobban és jobban gyengítve az intézetek erejét. A kamatláb felszökött 6 százalékra és a pénzhiány egyre nyomasztóbb lett. Erre következett egy hosszú, nyomorúságos idő, amely alatt mindnyájan keservesen küzdöttünk. A küzdésünk eredménye, hogy sikerült nekünk ezideig a krízist minden nagyobb megrázkódtatás nélkül kiállani. Mit kellene tenni jelenleg és mi lenne kötelességünk elsősorban, ha a pénzpiacon esetleg javulás mutatkoznék? Ennek a kérdésnek feleletét senki sem várja senkitől. A válság szomorú tapasztalatai megtanították a pénzintézetek vezetőit — legyen bár az a pénzintézet a
