Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-08 / 231. szám
(1913. október 8.) 231. szám. SZAMOS 3. oldal. Dr. Vajay Károly kir. tan., polgár- mester nem búcsúszavakkal köszönti Ve- réczy Antalt, hanem örömmel, mert azt remélli, hogy a hivatalos munkától felszabadult munkaereje most csak tartalékba vonul, hogy ha a közélet szólitja, mindig kész legyen a munkára. Dr. Tanódy Márton, mint az ünnc ■ pelt kortársa, a demokrácia nevében üdvözli Veréczy Antalt. Kovács Lajos ref. esperes az ész és szív emberét köszönti az ünnepekben. Dr. Kelemen Samu képviselő szelte mes toasztban búcsúzott a nyugalomba vonuló bírótól, majd dr. Kováts I. I>tván ref. lelkész a ref. egyház, Benkő József apát-plébános pedig a társadalom nevében köszöntötték. Veréczy Antal meghatott, meleg szavakban köszöni meg kai társainak, a törvényszék és járásbíróság birói karának az impozáns ünneplést. De k^önösen köszönetét mond Papolczy Gyula törvényszéki elnöknek, aki lelkes előkészítője volt a bankettnek. Szép szavakban búcsúzik a birói kartól, amelynek részéről a legnagyobb munkatorlódás idején is buzgó, odaadó segítségre talált, — az ügyvédektől, akiket hivatali működése alatt éppen úgy, mint most is, kartársainak tekintett. Mindenkor kész munkával, tettel leróni háláját városa iránt, amelynek polgáraiért üríti poharát. A bankett, amelyet Pongrácz Lajos kitűnő konyhája, pompás pincéje tett élvezetessé, a késő éjjeli órákig tartott. a legjobb hangulatban, VeréczyAntal meleg, im pozáns és őszinte ünneplésében. B kolerás időben minden háznál nélkülözhetetlen a • •• II 1 p r i* 1 fi p vízszűrő KesziM úgy az iváshoz, mint a főzéshez. Ennél fogva ajánlatos beszerezni a Rosenberg Sámuel-féle, ezüstéremmel kitüntetett vízszűrőt, Attila- — utca 1. szám alatt. — A függetlenségi párt és a városatya választások. Kelemen Samu bemegy a képviselőházba. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 7. A szatmári függetlenségi párt tegnap este Duszik Lajos elnöklete alatt választmányi ülést tartott a törvényhatósági bizottsági tagválasztások előkészítése céljából. Az ülésen, melyen mintegy ötvenen vettek részt, megjelent dr. Kelemen Samu képviselő is, aki felhívásra nyilatkozott az ellenzéknek a parlamentbe való bemeneteléről. Kifejtette, hogy a passiv resistencia nem egyéb, mint rá- gódás a régi sérelmeken, miközben a resistálók megengedik, hogy újabb „sérelmek“ követtessenek el. Anélkül, hogy bárki más számára követendő eljárást Írna elő, magára nézve elengedhetetlen kötelességnek tartja, hogy részi vegyen a parlament tanácskozásaiban, mert amit a törvényhozás alkot, azt a képviselőnek kötelessége ellenőrizni. Az értekezlet helyesléssel vette tudomásul a képviselő kijelentését, aminek Thurner A1 bért bzszódjóben adott kifejezést. Dr. Nagy Vince és Csomay Győző ennek ellenébeu — nehogy a tudomásul vétel egyhangúnak lássék — kijelentették, hogy ők nem helyeslik a képviselő állásfoglalását. Áttérve a bizottsági tagválasztásokra, az értekezlet abban áhapodott meg, hogy a választáson nem helyezkedik a pártszempont merev álláspontjára, hanem azon lesz, hogy a közélet régebbi, érdemes munkásai és a fiatal erők közül az arravalók kerüljenek be a törvényhatóságba. Távirat, telefon. Győrmegye és Nógrád- megye bizalma. Budapest okt. 7. Fővárosi tudósítónk jelenti, hogy gróf Tisza István miniszterelnököz ma két vármegye bizalmi határozata érkezett és pedig Győrmegyóó és Nógrád- megyóé. Mindkét helyen egyhangúlag bizalmi határozatot hoztak úgy a miniszterelnök, mint a kormány részére. A kolera. Budapest, okt. 7, A torontálmegyei Osempa községből a belügyminisztériumba ma újabb két kolerás esetet jelentettek be. A birtokesalás. Budapest, okt. 7. Ifjabb Bálint Sándor, akit az öngyilkossá lett Uray Zoltán feljelentése alspj'n Beregszászon letartóztattak, a mai napon dr. Várkonyi Oszkárt bízta meg.védelmével. A védő, Vass Károly a vizsgálóbírónál előterjesztést tett, amelyben azt igyekszik igazolni, hogy a tiszaszalkai birtok vétele Uray Zoltánra nézve előnyös feltételek mellett történt. A kikötött vételár íugyanis 475,0) korona volt és a tiszaszalkai birtok jelenlegi bérlője, Grosz Jenő 630,030 koror',v vételárat kínált érte ezelőtt két év/el. Még ez év tavaszán két fővárosi pénzintézet hajlandó volt reá 440,000 korona kölcsönt folyósítani, furfangos ötlettel ford'totta maga, illetve a jelölt felé Csarada jóindulatát. Ebben az időben éppen sza1 maözvegy volt és Csarada professzorral egy társaságba járt étkezni. A professzornak nag/ gyöngéje volt, hogy az asztalnál ragaszkodott az ő megszokott helyéhez s ha valaki azt elfoglr’ta előtte, képes volt ajtóból visszafordulni és e1rnenni. Ezen a napon gróf Teleky Géza ékezett az asztalnál megelőzni Cs^radát és direkt a professzor helyére **ltBejön Csarada, látja, hogy a helye már el van foglalva, se szó, beszéd, az ajtóból visszafordul. Gróf Teleky Géza utánasza’ad és valósággal visszahúzza. — Jánoskám, az istenért, most ne menj el. Okvetlen itt ke1! maradnod. Véletlen pech volt, hogy éppen ma ültem a helyedre, mert ma nagy szükségem lenne rád. — X — Éppen protezsálni akarok nálad valakit. Egy X. nevű jogászt, aki holnap vizsgázik előtted. — Tudhatod, kegyelmes uram, hogy nálam nincs protekció. Ha tud az illető, átengedem, — ha nem tud, kárbaveszett minden pártfogás. — Jó, jó — felelte a gróf — tudom én azt és éppen a te közmondásos igazságérzetednek a csorbítatlan hírneve érdekében kérlek, hogy maradj itt. Ha most haraggal elmógy és az a szegény íiu holnap meg talál bukni, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy bosszúból buktattad el, amiért ón, a protektora, elfoglaltam a helyedet. Csarada belátta, hogy ki van téve ennek a veszedelemnek és mivel nagyon hiú pártatlanságának a hírnevére, a szerencsés jelölt másnap keresztü’ment a szigorlaton. * Ugyancsak egy megszorult jogásszal történt az alábbi eset is. Jogbölcseletből vizsgázott Pikier Gyula előtt. A szerencsét1 en ember Schnierer tanár könyvéből készült a vizsgába. Köztudomású, bogy a két tanár homlokegyenest ellenkező irányt vallott és tanított. Pikier felteszi az első kérdést: — Mondja meg, jelölt ur, van-e isten ? — Van, vágta ki a jelölt a választ Schmierer tata elmélete szerint. — Elég, köszönöm. Aki a huszadik században még itt tart, az ne menjen tudományos pályára. Megbukott. Szegény jelölt hazament és alaposan megtanulta Pikier könyvét s igy felkészülve ismét szigorlatra jelentkezett. Persze, most meg Schniererhez kei ült. — Mondja megjelölt ur, van-e isten ? volt az első kérdés. — Nincs, felete az ipse, aki az ellenkező válasszal már megbukott Piklernól. — Jó, csapta össze a kezét az ájtatos Schnierer tata, a huszadik században még ott tartson valaki, hogy isten létezését kétségbe vonja. Az ilyen ember ne menjen tudományos pályára. Megbukott. Harmadszor Csarnokhoz kei ült vizsgára. Vizsga előtt felkereste gróf Teleky Gézát, akinek elpanaszolta a vizsgáin történt pecchót. A kegyelmes ur felkereste Csr’.adát és elmondta neki az esetet, megemlítvén a kétségbeesett jelölt nevét is. Csarada jót mulatott rajta ős másnap, mikor a pecches jelölt elébe került, az volt hozzá az első kérdése: — Mondja meg, jelölt ur, van-e isten ? A jelölt elsáppadt, reszketni kezdett, majd magánkívül, kétségbeesve felelt: — Én nem tudom, van-e, mert még nem beszéltem vele. Pikier tanár ur szerint nincs, Schnierer tanár ur szerint van. Én csak azt tudom, hogy én nem vagyok tudományos pályára való és megbuktam, Ajánlom magamat. És már indult az ajtó felé. A szigorú Csarada azonban tréfára fogta a dolgot és ismét leültette a kétségbeesett jelöltet, aki — mivel nem is felelt roszul a többi kérdésekre — keresztül ment a vizsgán. *