Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-24 / 245. szám
2. oldal. SZAMOS (1913. október 24.) 245. szám. Ki a hibás? A mohácsi vész után a krónikások összegyűjtötték a csapások sokaságát és ez keserűséggel töltötte el a magyar nemzetet, de az 1914. évi statisztika magyaror szág kereskedelméről, mely epébe mártott tollal irható, nem sokkal fog hátrább állam nemzeti csapás tekintetében, mint a mohácsi vész. Azt mondja a költő: „megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt!“ A múlt könnyelműségéért a jelenben bűnhődünk és hogy a mai szerencsétlen kereskedelmi viszonyok következménye mi lesz a jövőben? — alig elképzelhető. Két teljes évi természetellenes rósz időjárás, mely nemcsak megyénk, de, az ország nagy részében tönkre tette a gazdák legszebb reménységét. Kibírni alig lehet. A mit a sok eső tönkre nem tett, azt vagy az árvíz öntötte el, vagy a jég verte el. Ez annak a szerencsétlen láncnak az első szeme, mely a bukás mélységébe rántottá és vonja az egész kereskedelmet és ipart 1 Egyik csapás a másik után jött és tehetetlenül, összedugott kézzel kellett nézni, hogy a láncba bekapcsolt legjobbjai az országnak a középosztály miként pusztul a pénznek a természetrajza a körforgás, de ehhez első feltétel az, hogy legyen a mi foroghasson Ez nincs két éve, tehát pang az ipar, kereskedelem, nincs építkezés, buknak a bankok és mindezek dobják a proletárokat a nemzet nyakára. Ki marad adófizetőnek ? mert az kétségtelen, hogy ezek a legjobb adófizetői az államnak. A hivatalnok ? a ki már a méreg drágaságtól állásának megfelolőleg élni alig tud, iparosnak, kereskedőnek fizetni meg kevésbbó. A földbirtokos ? hiszen az elemi csapásokért éppen az adóját kell leírni. A bankok ? ezek közül fölszámolt és elbukott egy néhány száz, magával sodorva néhány ezer tőkepénzest. A kereskedő ? a ki tiszteséges neve megvédéséért már a gyerekei vagyonát is képes feláldozni. Az iparos ? a lehető legkorlátol tabb viszonyok közé vonul vissza, csakhogy egyik napról a másikra fenntarthassa családját. Ki a hibás? azért a nemzeti csapásért, mely a sors üldözése következménye kért az egész országot sújtja 1 Nem lett volna kidobott pénz az a néhány millió, ha kellő időben a kormány által az illető kesek rendelkezésére bocsájtatik, a magyar kereskedelem és ipar megmentésére. Százféle módja van a kormányn-.k foglalkozást adni a sors által látogató t vidéken s ezzel a megélhetést biztosítani, a rohamosan emelkedő kivándorlást csökkenteni. E szerencsétlen viszonyok között üd- vösebb lett volna a képviselőháznak ösz- sze ülni, van reá precedens — több adó mentes összeget bocsájtani az Osztrák ma gyár bank rendelkezésére és ezzel az egész mentő akciót végre lehetett volna hajtani. De ilyen tehetetlenül, nemtörődömséggel nézni a középosztály majdnem teljes elpusztulását, akkor, a mikor egy kis örő- dóssel és a dolgok mélyére való tekintessél nagyban lehetett volna s talán még lehetne segíteni, a megsemmisüléstől megmenteni. Bizony nagy keserűség fogja el a szív> két, hiszen kilencven százaléka nem a saját hi bájából, de a sors által lett tönkretevő és nincs sehonnan segedelem, mely a bukásból f lemelje. Hanem igenis a kloákák piszkából ássuk egymás szennyessót s azt dicsekedve teregetjük a világ szeme elé, lássa, hogy nem csak koldus:k, de piszkosak is vagyunk 1 Hiszen eddig sem fulladtunk a külföld pénzébe, már régen keresztül látták tervünket, hogy apónztujjabb hadihajókra ^s újabb fegyverkezésre használtuk és senki em oly bolond, hogy fegyvert adjon az s ellensége kezébe, hogy azzal éppen őt lőjje. Megvonták tőllünk azt a legnagyobb hatalmat, mely által mi akartunk hatalmaskodni. Hogy mindnyájan hibásak vagyunk a könnyelmüségbon az igaz, de a könnyelmű ember helyes útra terelendő és nem kell okvetlen a vízbe fojtani. Gönczy Mihály. ■9ESZSSS3SS URANIA mojegófénykép-szinház Kazinczy-utcxa Iparon otthon október 24. este 6 órától folytatólagosan legújabb Nordisk szenzáció csak egy napig látható: THURN, természetes. Egy vőlegény eladó, humoros. Elveszett fiú, színmű 2 felv. Szerelem iskolája, vigj. 2 felv. Főszereplők: Else Frölich és Carl Alstrup. Általános örökös, vigj. 2 felv Főszereplő az amerikaiak Psilanderje Costellj. A terem fütve van, — Eedv. jegy érv. Hplvnvnk • i'áholy1 K->L he[y mnydi du. 80 f„ n. hely 6o f., III. hely 40 f. Gyermekek felét fizetik. Útban fynerika felé... Mennek a szatmári gazdák és iparosok. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, október 23 Megemlékeztünk már arról a szomorú tényről, hogy a gazdasági válság mint hajtj i Amerika halálbányáiba Szatmár derék iparosait és gazdálkodóit. Azok a szatmári iparosok, akik eddig józan be osztásukkal a magyar mintaiparosok közé tartoztak, azok a gazdálkodók, akik célszerű gazdálkodásaikkal a legboldogabb, a legmegelógedettebb rétegét képezték c-ak nehány óv előtt is városunk társadalmának, azok most könyhullatva kénytelenek hátat fordítani szülőföldüknek, hogy éhező családjaiknak a tengerentúl szénbányáiban keressék meg vónz^asztó munka arán a mindennapi kenyeret. \ Ki hitte volna ezelőtt egy pár évvel, hogy Szatmár jómódú gazdai és iparosai az ehenhaiás borzalmai elől Amarlkaba fognak menekülni. Egy szomorú statisztika igazolja, hogy városunk területét nap nap után több és több iparos és gazdálkodó hagyja el nyomorultan, mert ebben a- városban, ahol annyi éven át olyan boldogan, megelégedetten élhetett, ebben a virágzó keletmagyarországi központban — nincsen számára hely . . . A rendőrségen, dr. Nagy József fogalmazó irodájában állítják ki az útlevelet azok számára, akik szívfájdalommal bár, de kénytelenek elhagyni városunk területét s hazájukat egy idegennel felcserélni. Szemptember elseje óta — mint a rendőri statisztika mutatja — 81, mondd nyolcvanegy iparos és gazdálkodó váltott útlevelet Amerikába. Hetenként 12 ember, 12 szatmári polgár indult útnak Amerika felé. És mennyi ment útlevél nélkül 1 Volt alkalmunk egy n hány Amerikába induló szatmári gazdával és iparossal beszélgetni és bizony megvallották, hogy nem szívesen, nem is a beígért amerikai aranyhegyek utáni álmodozásból vándorolnak ki, hanem a kényszer, a szülővárosukban uralkodó élhetetlenség hajtja ki őket. Egy iparos, aki még nehány év előtt a legelső szatmári iparosok közé tartozott, igy fakadt ki: — Nem tudom nézni, uram, hogy a családom éhezik. Eddig jó módban éltünk, most a legnagyobb nyomorúság előtt állunk. Nem tudom már S/atmáron megkeresni a mindennapi kenyeret, hátha Amerikában boldogulunk. — Nos és ha ott sem boldogul ? — Akkor, ha éhen is vesz itthon- hagyott családom, megnyugtathatom lelkiismeretemet : megpróbáltam mindent értük. Hiszen ez a próba már az utolsó . . . Köny gyűlt a szemébe a jövő feletti aggodalmakra és elfacsarodott szivvel szorította meg a kezemet. Jól esett neki az érdeklődés, hiszen ma már ki sem panaszkodhat ja magát az ember nehéz helyzetében senkinek. Mindenki a maga dolgával van elfoglalva. * G r á d Péternek hivják azt az 50 éves szatmári gazdát, aki azért jelent meg a rendőrségen, hogy útlevelet váltson Amerikába. Három köblös földje, belsősége és háza van. Feleségével egyedül él, két fia Amerikában van. — Hát instalom — mentegetőzött kérdésünkre az öreg gazda — vagy 700 forint teher van a házon és azt szeretném lefizetni. Otthon nem tudok annyit keresni, hogy ezt a terhet kifizethessem, Nehéz a megélhetés. Grád Péternek kifizeti magát egy évre Amerikába kimenni és ez alatt az idő alatt a napi szükségletein kivül 1400 koronát és a hajójegy árát akarja künnt megkeresni. Itthon nem tudja, nincs is reménye hozzá. Égy fiatal, 15 éves kis leány is útnak iddul Amerikába. Nővére már künnt van férjnél, hozzámegy. Még a fórjhez- menend i leányoknak is erősebbek az aspirációik a tengerentúl, mint Magyar- országon. — Bár a kenyeret tudnánk megkeresni — fakadt ki egy asszony ma a rendőrség fenntemlhett irod íjában, ahová azért hivatták be, mert 14 éves leányát nem Íratta be az ismótlőiskolába. — Szükség van a munkáskó re! Kis leányom varrással segit megkeresni a kenyeret, ne vigyék el hazulról, mert éhen veszünk ! Ez a jelenet rázott fel a fiait vesztett haza sorsa feletti merengésemből és amint ezt a szegény asszonyt ily hevesen tilta kozni hallottam az ellen, hogy egy gyermek munkáskezet ne vegyenek el tőlük, mindent megértettem. Ilyen körülmények közt nem lehet csodálkozni, ha annyian vándorolnak ki gazdasági züllés elé jutott hazájukból s ha a magyarhoni - káclombos faluk illatos mezői helyett a fekete hajók fenekét választják nyughelyül. Dr. TJray Endre Géza ügyvéd, a budapesti kereskedelmi akadémia végzett növendéke, ügyvédi irodáját Rákóczi- — utca 46. szám alatt megnyitotta. — A „HUNGÁRIA“ fehérnemű tisztító-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincs! Felvételi hely: Petőfi-köz (dr Frieder-ház). — Tisztelettel Botos Gyula. Üzlet áthelyezés. Van szerencsénk a mélyen tisztelt vevŐKŐzönségünk szives tudomására hozni, hogy mindkét vasüzletünket összpontosítva, o hó végével a volt Páskuj-féle helyiségbe (Takarékpénztár épület) helyezzük át Teljes tisztelettel MELCHNER TE3TVÉREK.
