Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-24 / 245. szám
(1913 október 24.) 245. szám. SZAMOS 3. oidal. Előfizetőinkhez! Az évnegyed lejártával, felkérjük nagyrabecsült előfizetőinket, hogy úgy a hátralékos, valamint előfizetési dijakat a legrövidebb idő alatt beküldeni szíveskedjenek, mert a hátralékosoknak lap küldését négy nap után olkvetlenül beszüntetjük. Csillámod a porban. Életrevaló rendeletet bocsátott ki a minapában a szatmári rendőrfőkapitány. A vértetűk kötelező irtásáról szól a nevezetes rendelet és meghagyja, hogy a fákat ellepő azt a valamit, ami kívül fehér, belül piros, pusztítsuk ki ebből az árnyékvilágból, mert a ki nem irtás kihágást képez vén, mától kezdve büntetendő. Egyszóval, röviden és a hivatalos stilus megkerülésével: ki kell ir tani a vértetüket, ki kell pusztítani az organizmus parazitáit, mert a termé szec törvényszerűsége és a természet örök rendje nem tűr a testében élős- dieket. Kár, hogy a szatmári rendőr- főkapitány hatásköre szűk, a város határain tul nem terjed és kár, hogy kiadható rendeletéinek tárgya a tár sadalom pa, azitáinak életével nem foglalkozhatik. Az élet parazitáinak kiirthatá sára, sőt ! kötelező kiirtására elferne itt ott egy kötelező rendelet. Az „élet parazitái11 alatt nem ér tem az Avas, a Máramaros élőlényeinek parazitáit. Az élet parazitái va salt nadrágban, lakkcipőhen, hol foltos kabátban, vagy hideg kendőben járják szűkös életünk görbe utcáit. Itt lézen genek, csatangolnak, haszontalan és hiábavaló életüket itt ásítják bele a a törtető forgalomba, akadályozva az akarok és becsületesen tova sietők mozgását. Ezekre egy rendeletet, városok főkapitány urai. Ezeknek kipusztitá- sára kérünk engedőimet és ezeknek kiirtását méltóztabaanak kötelezőleg előírni. Meg tetszenek látni, hogyha ezeket kipusztithatjuk, a városunk, az országunk fái menten szebben virág zanak majd. Ha pusztulnak a paraziták, pusz tuljanak mind egy szálig. Legelsőbben is a két lábon járók. Nem pletyka, nem mese, nem is tanulságos novella - téma, valóság az alábbi história. Józan, reális valóság. A leány szatmári, a fiú pesti gyerek. Valóság, ismételten hangsúlyozom. Öt éve ma holnap annak, hogy egyik fővárosi újság legutolsó olda Ián egy apró hirdetés jelent meg. Unatkozom. Levelezni szeret nék. Csakis levelezni. Intelligens urileánynyal. Leveleket „Pármai ibolya“ jeligére, posterestante kérek . . . 56432. És a levelek árja megindult Négy évig napról napra megjelent egy szatmári kis leány a főposta legdiszkrétebb ablakánál. — Pármai ibolya . . . ? ? — Van ké^em. Persze, hogy van. Négy esztendő után egy hideg, szeles, téli napon a Halász bástya lépcsőinél összetalálkoztak. A leány kezében — a tél és a virágárusok borsos árai dacára — egy kis csomó ibolyát, pármait tartott ismer tető jelül a kezében. Eltelt egy félesztendő. A posta- hivatal diszkrét ablakát a Halász- bástya komor falai váltották fel. Három hónap múltán jegyesek. Mához egy hétre pedig boldog háza sok lesznek a pesti fiú és a szatmári leány. Kedves, jó krónikát olvasók, ki két e sorok a reggeli kávé mellett lelnek, ne lapozzatok sietve tovább. Odaát a lap túlsó oldalán a nyomorultul reálig élet, a politika, a tőzsde, a város profán dolgai leselkednek. Meg kell állani ennél a kis romantikus históriánál, mint, ahogyan csudállcozva szoktunk a régen letűnt korok megsárgult krónikáinál meg- állani. Emberek jönnek-mennek, bányák beomlanak, hajók porrá égnek, mun kások sztrájkolnak, értékek devalválódnak, tőkék összeomolnak és eköz ben két posterestantes, Halász bástyás gyerkőc roko'có korabeli fellelkesült seggel elénk és saját maguk elé menyországot varázsol. És rabbi Akiba azt mondotta, hogy nincsen uj a Nap alatt. Az Imperator hirdetése bevonult a „Szamos“ ba is. Az Imperator, a boldog emlékezetű Titanic tejtestvére, ez a kolosszális kivándorló hajó, a mi lapunkban is közzétette a hirdetését Ennyit kóstál, mondja és azért a pénzért ennyit adunk. Élső osztály, másodosztály . . . Péchy és Morvay főszolgabirák feliratával egyidőben az Imperator reklámja gondolkodóba ejti az embert. Egy kissé elmerengünk, egy kissé el ábrándozunk és sehogy sem tudjuk eldönteni, vájjon a főszolgabíró uraknak, a kivándorlást tiltó és büntető kormánynak, Pásztor Árpád cikkei nek, avagy Neményi Bertalannak a kivándorlásról írott munkájának van e igaza. Az emberek egyre másra vitor láznak; át a másik világba. És mi, akik itt maradtunk, szájat-tátva bámulunk utánuk. Cikkeket vagdosunk egymásnak a fejéhez, tanulmányokat írunk, előadásokat tartunk és a végén, mikor jól kiirtuk, kibeszéltük magunkat, ott tartunk, hogy nem tudjuk, mit is akar tunk voltaképpen. Óriásibbnál óriásibb hajók épül nek és az emberáradat, mint a karaván az oázis felé, úgy rohan a gigászi monstrumok karjaiba. Határrendőrséget szerveztek, bűn tetési tételeket formuláztak , . . Hiába, minden hiába. Ma már ott tartunk, hogy illeté \ kés közigazgatási szervek ölbe tett : kezekkel kénytelenek szemet hunyni a határ felé való bucsujárás törvény- sértésekor. Mi lesz ennek a vége ? Vájjon nem áll-e itt is az a nemzetgazdasági tétel, hogy a vala hova való törtetés, a népesség hely- változtatása addig tart, ameddig a népesség e sáros földtekén olyképpen el nem helyezkedett, hogy kevés munkával a legkényelmesebb megélhetést biztosítsa magának. Kevés munkával kényelmes meg- ólbetés . . .??! Már megint csak szavak, megállapítások helyett ismét vibráló utópiák. (D’or.) U,j püspök. Ő felsége dr. Novák István munkács egyházmegyei áldozó papot eperjesi görök katholikus püspökké nevezte ki. Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, dr. Schönpflug Richárd Szatmárvármegye tiszti főügyésze egy heti szenvedés után Nagykárolyban, e hó 23-án elhunyt. Temetése Nagykárolyban szombaton délután, Sárközujlakon pedig vasárnap délelőtt lesz. Az élete deén elhunyt férfiú a vármegye társadalmában jelentékeny szerepet játszott. Halála nagykiterjedósü családot és számos jóbarátott borított gyászba. Dr. Schönpflug Jenő szatmári ügyvéd testvérét vesztette el az elhunytban. Tanfolyam orvosok számára. Az orvosi továbbképzés központi bizottsága az ipari és baleseti betegségekről a munkás pénztárak orvosai számára tanfolyamot rendezett, amelyet Szterényi József nyugalmazott államtitkár „ A munkásbiztositás törvényes rendezése Magyarországon“ cimü előadása nyitott meg, A kurzusra mintegy 300 munkáspénztári orvos jellenkezett az ország minden részéből, de — mint fővárosi tudósítónk jelenti — Szatmárnémeti munkáspénztárát egy orvos sem képviselte ott. Nem hiszük, hogy ne akadnának a munkáspénztár orvosai közül ajánlkozók, akik szives örömest elmennének erre a kurzusra. Ha a szatmári kerületi munkásbiz- tositó pénztár igazg tósága is támogatná őket törekvéseikben. Az első előadáson a felsereglett vidéki orvosi kara is képviselte magát nagy számmal. A központi bizottság nevében Tóth Lajos miniszteri tanácsos elnök mondott az előadó Szterényi ny. államtitkárnak köszönetét, ami után a hallgatók a Társadalmi Múzeumot tekintették meg, melynek gazdag gyűjteménye az elhelyezés szükséges volta ellenére n gyón fontos tanulságokat tartalmaz a betegségek megelőzésére. Eötvös-ünnepség. A helybeli status- quo ante izr. templomban nóh. br. Eötvös József 100 ik születési évfordulója alkalmából ünnepi istentisztelet volt. Dr. Jor- dán főrabbi nagyhatású emlékbeszédet mondott. Az ünnepségen dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester és dr. Gönczy Miklós képviselték a várost. Igazgatói megbízatások. A vkm.Papp Gyula áll. tanítót a nagynyiresi, Bozsó Istvánt a patóházai, Gulyássy Győzőt a nagy- peleskei, FórisflMihályt a krasmaszentmik lósi, Mokk Istvánt a szamosdobi, Vass Ká rolyt a hagymásláposi, Gnandt Istvánt a nagysikárlói, Szórán Andrást a somkut- pataki, lile Pétert az avasujfa'usi állami iskola igazgatásával évi 200 korona élvezete mellett megbízta. A Kér. Ifjak Köre saját könyvtára javára f. hó 26 án, vasárnap 5 órai kezdettel taríj első nagyszabású matinéját. A tel jes programmot a holnapi számban közöljük. Járvány a vidéken. Giródtótfalu községben a vörheny járványszerüleg fellépek A községet zár alá helyezték.
