Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-23 / 244. szám

I Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913­POLITIKAI NAPILAP 244 szám. Az ellenzék bemegy. Az ellenzéki pártok elhatározták, hogy bevonulnak a parlamentbe, sőt ebből a célból ők ma­guk kérték a szünetelő kép/iselőháznak ülésre való összehívását. Maga ez a tény nagy jelentő­ségű fordulat az ellen­zék magatartásában, mert az, hogy maga kíván parlamenti tanácskozást, semmi esetre sem lehet folytatása az eddigi passzivitásnak. Az összehívást azonban az ellenzék csak a házszabályok alapján kívánhatja. Még pedig az uj házszabályok alapján, melyeknek érvényességét eddig nem ismerte el Most eleget tesz az uj ház­szabályok ama rendelkezésének, hogy az ülés összehívását csak hatvannál több képviselő kérheti, közösen aláirt ivén. Eleget tesz annak a szabályiak is, amely szerint minden egyes aláírást keltezéssel kell el átni, Ezek beszélő té­nyek : facta que loquuntur et nunquam menciuntur ; az ellenzék nem mond­hatja ezután, hogy az uj házszabályokat nem ismeri el, nem tiltakozhatik ellenük puszta szóval, midőn ő maga él velük, midőn saját cselekedeteivel alkalma­zásba vette azokat. Úgy látszik tehát, hogy vége lesz a meddő sérelmi politikának Most már remény nyílik arra, hogy előbb-utóbb mégis csak helyre áll a normális par­lamenti rend. Nem lehet ugyanis feltenni az el­lenzékről, hogy azért kívánná az or­szággyűlés összehívását, hogy azon za jós jeleneteket rögtönözzön és a ta­nácskozást megakassza. Ennek egyálta­lában nem volna semmi értelme. Az összehívást kérő iv is úgy szól, hogy az ülésen az ellenzék bizonyos közéleti eseményéket meg akar vitatni, tehát vi­tára, érvelésre készül, nem pedig zene­bonára. Tehát — ha egy csöppnyi kö­vetkezetesség van benne — a tanács­kozás rendje tekintetében is alkalmaz­kodni fog a házszabályokhoz, melyeknek már az összehívás kérésével alávetette magát. Igaz, hogy az összehívás oka és az ülésnek az ellenzéktől megjelölt tár­gya a margitszigeti ügy, amellyel az ellenzéki sajtó oly nagy zajt ütött, az pedig nagy szépséghibája az ellenzéki taktika fordulatának, hogy arra nem a rendkívül komoly, sőt korszakos tör­vényhozási feladatok szolgáljak indító­kul, hanem egy személyes természetű leleplezés Mégis lehet remélni, hogy az ellenzék a parlamentben nem személyes hajszát fog folytatni, hanem őszintén előfogja segíteni — tárgyilagos kontra- diktórius eljárással — az ügy teljes tisztázását. Ezt a föltevést megerősíti Apponyinak egy hírlapi nyilatkozata io, amely szerint csak helyeselni lehet Tiszának azt az eljárását, hogy a játék­bankra kért engedélyt megtagadta s amely szerint ebben az ügybou Tiszának a terhére semmiféle inkorrektséget n m lehet, megállapítani. Ha pedig az ellenzék nyugodtan meghallgatja Tiszát, aki önkényt és tel­jes részletességgel kíván nyilatkozni, akkor a margitszigeti ügy egyszerre tisztázva lesz és lekerül a napirendről és odakerülnek helyébe az ország jö­vőjét, a nemzet jólétét munkáló nagy reform-alkotások. Ezek elől pedig az ellenzék talán csak nem fog visszavonulni, visszasü- lyedni az előbbi passzivitásba ? Távirat, telefon. Ase ciszták ki vándorlási botrány. Bécs, október 22. A rendőrség tegnap vi-sgáUtott tar tott az Auztro Angi ) kivándorlási irodi- bm. Különböző jelek arra mutatnak, hogy ez az iroda a Canadian Pacific kai együtt dolgozott Az Ausztro Anglo tulajdonosa, Kager, a ki szolgálaton kívüli viszonyban levő főhadnagy és Siudler nevű üzletveze­tője eltűntek B ősből. A kolera. Máramarossziget, okt. 22. Tagnap este Haurelyuk Péter íz utcai 'aktson euy hű-minő év körül lévő isme­retlen nő szállást kórt, de nem tudtak neki »dni. A nő el akart távozni, de az udvaron rosszul lett, hányt, majd néhány perc múlva holtan összeesett A városi or­vos intézkedésére a holttestet a járvány- kórház halottas kamrájába szállították, a bélrós/eket pedig felkü döttók a bakterio­lógiai intézethez. OKTÓBER CSÜTÖRTÖK ! Ignác p. Báró EöUös József, Kivonat dr. Ttuódy Endrének az október 19-iki Eötvös matinén tartott emlókbeszó dóbői. (Folyt, és vége) Eötvös a magyar újjászületést főként demokratikus irányában érezte és mikor az idŐK folyam n megnyílt a lehetősége az ura k dóval való békekötésnek, ezt a ki­egyezést ő Ausztria sza adságra törekvő e emeiv 1 kópzelie, szerves folytatásaként a 48 ban abbanmaradt Nyugat Európa felé tendáló átalakulásnak, amivel s emben Deák az uralkodóval és csak az urak odó val akart lehetőleg államszerződést kötni, amelynek egyedül és kizárólag jogászi tar­talma volt. Az összes 67 es törvényeknek elébe írhatta volna Deák, hogy : szerződés, amely egyrészt ügyfelem, a magyar birodalom, másrészről I. Ferenc József között kötte­tett. Az a gondolat, az a demokratikus eszme, hogy a népe a szabadság közös érdekével szövetkezzenek a hatalom ellen, talán ma is megváltó irányzat lenne és bben nyu ik át Eötvös a mai ko-- gondol kozásáig, sői azontúl Dvő aspiráci tg. Legma ad indob1) vezérgondolata Eöt­vösnek, atnel et a nemzetiségi problem » alapjául elhe yezett, amely részben a nem z ■!iségi törvényben m goal ult, de, amely­től az a• iránszat, a m ly jogtalnnu a 67 es eszmét bitorol a, sajnálatos módon és messze > ltért; Eötvös abból indul ki, hogy mindaddig, mig m jobbágyságot a k -zös elnyomatás egybefogta ja, a magyar job bágyság a nemzetiségiekkel, amely csak nem egész.életében jobbágysorban élt, ad dig nem volt nemzetiségi kérdés, mert a közös bánat és közös keserűség egy-óges forrását a jobbágyság a közös elnyoma­tásban érezte. A politikai felszabadulás, helyesebben annak puszta látszata után a fennmaradt elógületlenség külön utakat kereső t és az emelkedő művelődés folytán a nemz ti ó- gek öntudatára ebredő elemei ösztönszerü- leg nemzetiségi különállásokban keresik bajait es keserveiket. Ebből vezeti le Eöt­vös azt a dogmát, hogv a nemzetiségi kó - dós a demokratikus kérdés egyik esete. A szabadság jólét, becsületes kormányzat és becsületes közigazgatás szüntetheti meg automatikusan a nemzetiségi kérdés kon- troverzi it. Hol vau ez a 67 a liberáli mus álláspo újától ? Hol van Eötvösnek az az álláspontja amelvről Fáikhoz Írott levelé­ben azt mondja, hogy : egész élete mun- kajának politikai alapmeggyőződése volt és amely abban állott, hogy a magyarság csak akkor tarthatja fenn magát, ha a nyugat európai haladás eszméiért küzd és ha már huszár akar lenni, akkor mint huszár, az első v maiban küzdjön ezekért a haladó eszmékért és nem olyan huszar, aki zsinóros ruhában és zsinóros tarsollyal má okát szolgál. A m gyár történelem egyik nagy ta­nulsága Eötvösnek ez a nyugat európai tendenci'ja. Magyarország 3-szor volt nagy. Mindig csak o'yankor, «miko- az európai halad is ólén álló eszmék ir »nyitásába ért. Először, mikor Szent István király az ak­kori haladást képviselő katolicizmust vette fel, másodszor, p mi kor vezetői Mátyással élükön a rennaissance műveltségének hó­dolnak éü 3 szór, amikor a 48 as, illetve a 67 es megújhodás id-jóben nyugat-európai demokratikus mozgalmak eszméi után in­dult. Szónok ezután fejtegetéseit a követ­Jelcz* számunk 6 eídal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom